Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-8

48 8. országos ülés október 30. 18Í8. Semmi jelenség nem bizonyítja, hogy a kormány teljesítette e kötelességét; de minden jelenség azt bizonyítja, hogy megszegte azt. A külpolitikai viszonyok leghátrányosabb i alakulásai közt sem volt megengedhető, hogy kormányunk az ottomán birodalom feldarabolásahoz s Oroszország hatalmának az Al-Dunán és > a Balkán-félszigeten kiterjesztéséhez segédkezet nyújtson. Oroszország hatalmának ezen kiterjesztése ellenében, Magyarország és Ausztria részére meg- j felelő compensatiót találni sem Boszniában és Herczegovinában, sem a Balkán-félsziget egész nyugoti részében nem lehet. Minden foglalás esak erőink szétforgácsolását, könnyen megtámadható határaink kiterjesztését, az államellenes elemek szaporodását s a szomszéd nemzetek féltékenységét eredményezi. Évek óta öntudatosan és következetesen vallotta e nézeteket a magyar nemzet. Népgyűlések és törvényhatósági közgyűlések nyilatkozatai, s a sajtóban s országgyűlésen naponként pártkülömbség nélkül felmerülő nyilatkozatok szakadatlanul intették a kormányt, Oroszország hóditó terjeszkedésének veszélyes voltára s azon érdekek fontosságára, melyeket e terjeszkedés eltiprással fenyeget. Volt időpont a háború folyamában, a mikor a kormánynak — ha már az orosz háborút eredetileg megakadályozni nem akarta is, — a diadalmas orosz seregek előhaladását hatalmában s kötelességében állt volna meggátolni. Semmi bizonyítékunk arra, hogy a kormány Plevna ostroma alatt vagy annak eleste után, komolyan megkisérlette volna Oroszországot békére birni s a Balkánon átmeneteitől visszatartani; pedig eleve hivatalosan ismerte azon súlyos s érdekeinkre nézve veszélyes békefeltételeket, melyeket a győzedelmes orosz hatalom a legyőzöttnek dictálni el volt határozva. Semmi bizonyítékunk arra, hogy a kormány komolyan felemelte volna szavát a nemzetközi jog alapelveinek, a szerződések szentségének, a népek szabadságának s a súlyosan megtámadott humanitásnak védelmére. Magyarországnak és Ausztriának létezése nem határainknak hozzáférhetlenségén s nem is a faj- és vallásegységnek, hanem a nemzetközi szerződések sérthetlenségén s a történelmi jog biztonságán alapszik. A magyar nemzet súlyos aggodalmak napjait élte át. Saját állami létezését látta megrendülni, midőn kormánya mozdulatlanul, sőt helyesléssel tekintette, miként szaggattatik szét a nemzetek jogának azon rendszere, melyet egykor Európa szentesitett s melyet első sorban Magyarországnak és Ausztriának kellett volna védelmeznie. Visszaemlékezett azon végzetes időkre, a mikor három uralkodó szövetsége a szabad és független Lengyelországot, a nemzetek jogának s az örök igazságnak lábbal tiprásával felosztotta. Ösztönszerűleg sejtette, hogy az úgynevezett három-császár-szövetség most Törökország feldarabolását tűzte ki czélul s hogy e czélra a közös kormány a magyar kormánynak egyetértésével segédkezet nyújt. Ösztönszerűleg sejtette, hogy a kormány valótlan nyilatkozatokkal s a megtörtént dolgok elpalástolásával a nemzetet elámítva, bevégzett tényeket törekszik előidézni, hogy azokat többé meg nem történtekké tenni ne lehessen. De a magyar felelős kormányelnök s a közös külügyminister hivatalos ünnepélyességgel többszörösen biztosították a nemzetet, hogy Magyarország és Ausztria érdekei biztosan meg lesznek óva; hogy határainkon új államalakulások nem történnek; hogy Bosznia és Herezegovina elfoglalása nem czéíoztatik s hogy a kormány czélja csak a törökországi keresztények sorsának javítására irányul. Mindezen ünnepélyes Ígéretnek épen ellenkezője történt. Románia ismételt ízben kérte támogatásunkat területének orosz megszállástól leendő megmentése s igaz jogainak megvédelmezése végett: s mindamellett kormányunk előleges tudtával és megegyezésével elvesztette egyik virágzó tartományát ; függetlensége megbéníttatott s a viszonyok hatalmánál fogva, az orosz hatalmi körbe sodortatott. Bulgária tényleg orosz közigazgatási szervezettel s orosz katonai kormányzattal, orosz tartománynyá vált. Oroszország — elfoglalván Bessarábiát a Dunáig — tényleg és jogilag dunai hatalommá tétetett. A dunai hajózás szabadsága s keleti kereskedelmünk biztonsága kérdésessé s jövője kétessé lőn. Szerbiát és Montenegrót a faj- és vallásegységen felül, a hála kötelékei, de egyúttal jövendőjüknek rovásunkra táplálkozó reményei kapcsolják Oroszországhoz. Bosznia és Herezegovina a mi hadseregünk által Magyarország és Ausztria összes államalkotó elemeinek ellenzése mellett, elfoglaltatott Törökországtól. A szomszéd olasz nemzet féltékenysége felgerjesztetett s alig fejeztetett be a két török tartomány elfoglalása, már merülnek fel jelenségek, melyek szerint azon tartományok népei a délszláv törekvések nevében ellenünk izgattatnak. A magyar kormányelnök s a közös külügyminister a törvényhozó testületek előtt isme-