Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-26

í S6, országos ttlós november 26.1878. 409 elfogadása mellett mondott beszédére, melyben azt mondta: hogy azért szavazták meg a kiegyezési törvényeket, nem mintha azon aggodalmakat, melyek az ellenzéki oldalokról azokhoz füzvék, nem osztanák; nem mintha azoknak hiányait be nem látnák: hanem valami magasabb politikai indokoknál fogva, (Derültség bal/elől) tehát nem teljes meggyőződéssel, vagy saját belső értéköknél fogva. Akkor a t. képviselő urak arra hivatkoztak, hogy a kiegyezés létrehozatala és a helyes külügyi politika biztosítása miatt kell megtartani a kormányt. De most a kiegyezés már megvan és a külügyi politikával többé nem értenek egyet; mi tehát most az, melyik az a magasabb tekintet, a melynek kedvéért még mindig támogatják a kormányt? (Élénk derültség a baloldalon. Egy hang a széls'ó baloldalon: Két kulacsos politika ! Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Most Wahrmann t. képviselő ur szerint irányadó tekintet nálok az, hogy még- kevesebb bizalommal viseltetnek azon férfiak és csoportok iránt, melyek a mostani kormány bukása után eshetőleg kormányra jutnának. [Felkiáltások a jobboldalon: ügy van!) Már, t. ház, meg kell vallanom, ez engem meglep, ez előttem nagyon csodálatos. (Halljuk! Halljuk!) Én ugy tudom, hogy akkor, midőn Tisza Kálmán ur most utolszor beadta lemondását, kabinet alkotására utána első sorban Szlávy József képviselő ur hivatott fel (Elénk derültség a baloldalon) és így azon esetre, ha a jelen kormányférfiak állásaikban meg nem maradhatnának, valószínűleg újból Szlávy József képviselő nr lenne első sorban kabinet-alkotásra felhiva; neki és leendő^ pártjának szól tehát ez a bizalmatlanság? (Élénk derültség és tetszés a. baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) A kérdés ezen részének én csakugyan nem vagyok illetékes bírálója; de megvallom, hogy önmagának az előzetesen adott bizalmatlansági szavazatnak ily példáját egy tekintélyes politikai csoport részéről csakugyan a parlamenti unicumok közé kell soroznom. (Élénk derültség és taps a baloldalon és szélső balon.) Kiemeltem, hogy a kérdés ezen speciális részére nézve nem tartom magamat illetékes bírónak. De nem ismerhetem el jogosultságát és így nem fogadhatom el azon adjuratiókat, melyeket részint komoly, részint tréfás alakban hozzánk, a kisebbséghez ugy Szapáry Gyula képviselő ur, mint a mimsterelnök ur intéztek, mondván: hogy azt, hogy micsoda értelemben tudja valaki ezen felirati javaslat szövegét a maga meggyőződésével összeegyeztetni, bizzuk mi minden egyes képviselőre, ne elegyedjünk ebbe bele, és hogyan tud ebből majd többség alakulni, tekintsük azt azon többség házi ügyének. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy is van! Halljuk! Halljuk!) KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. Bocsánatot kérek, t. ház, ez nemcsak nem ugy van, de valóban csodálkoznom kell, hogy ily értelmű parlamentaris felfogások általában előfordulhatnak. (Helyeslés balról.) Ha ezen összeegyeztetési kísérletei az egyéni meggyőződésnek azon formulával, mely ellentétes nézetek collectiv kifejezésére feltaláltatott, oda visznek, hogy végre is a kormánynak többsége van, de a kormány politikájának többsége nincs; (Helyeslés a baloldalon) ha oda visznek, hogy látszólagos többségek kielégittessenek, látszólagos befolyás gyakorlásával; (Tetszés a baloldalon) ha oda visznek, hogy azon szent letéteménynek kezelését, a nemzeti akaratnak minden politikai ügyben való érvényesítését, mely keziinkbe van lerakva, paszta formalitássá alázzuk; (Élénktetszés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon) ha oda visznek, hogy mondva csinált alkotmányos életünk van, mely abban leli kifejezését, hogy a formaságok kerekei meg ne álljanak: akkor ez nem ama pártnak házi ügye, hanem az egész hazának s a haza minden egyes polgárának, annál inkább minden népképviselőnek ügye. (Hosszas élénk helyeslés a baloldalon.) Különben, t. ház, egy régi, egy chronikus betegsége az a mi parlamentünknek, a mely e felirati javaslat beadásában és elfogadásában kifejezésre jut. A kormány a parlamenttel mint parlamenttel nagyon könnyedén bánik; annak nézetét, arsnak jogkörét, legalább a szellem szerint, valami nagyon komolyan nem veszi; attól, mint ezt a múlt országgyűlés időelőtti feloszlatásában láttuk, minden döntő pillanatban szabadulni óhajt inkább, mintsem hogy reá támaszkodnék. De viszont kénytelen a kormány egyes hatalmas parlamenti csoportokkal paktálni; kénytelen eltűrni azok leplezett leczkézéseit, tekintélyét sértő nyilatkozatait. És ezek a hatalmas csoportok megint, abbeli hatalmukat nem használják fel arra, hogy öntudatos és következetes iríry zászlaját kitűzzék és a körül egy egészségei többséget csoportosítsanak, hanem felhasználják arra, hogy felváltva kiszolgáltassák a parlamentet a kormánynak, a kormányt pedig azon megaláztatásoknak, melyeknek eddig legnagyobbika volt e felirati javaslat elfogadásának kényszerűsége. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ha ezen ellentmondó commentárok után a minden valóságos tartalomtól megfosztott felirati javaslattal lépünk a trón elé, akkor azt mondjuk és semmi egyebet a királynak: „Felséges urunk! Tanácskoztunk 10—14 napig, iparkodtunk nézetet kifejezni az ország állapotára nézve követendő politikát illetőleg : de nem tudtunk semmi megállapodásra jutni, hanem csak oly formára, mely megért a legkülönbözőbb nézetek rejlenek. Tegyen tehát Felséged a mint tetszik." S azért