Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
406 26. országos ülés uovembfr 2f>, 1878. túlterjeszkedés elleni állásfoglalással indokolni Bosznia és Herczegovina megszállását? De ezen várakozásomban teljesen csalódtam. Az egész vita folyamában arra, hogy e kettő közt az összefüggés bebizonyittassék, még csak kisérlet sem tétetett. Állíttatott igenis többek által, de hogy kiderittetett volna, minő módon függ össze Bosznia elfoglalása annak meggátlásával, hogy Oroszország a Duna jobbpartján lábát megvethesse, arra ismétlem, még kisérlet sem tétetett. A mit Bosznia elfoglalásának igazolására hallottunk, úgy Tóti) Vilmos képviselő mint Pauler minister, mint legújabban a t. bizottsági előadó úrtól, tisztán egy, mindig majdnem ugyanazon szavakkal ismételt phrasis volt: hogy a mi monarchiánk a keleti eseményekkel szemben állást foglalt. Ámde t. ház, én azt hiszem, a képviselőház egy ily fontos ügynél nem elégedhetik meg egy általános phrasissal, hanem köteles megvizsgálni, mit jelent ez az állásfoglalás? Állásfoglalás mire? Defenitiv czélzattal? De hát ki ellen? A szomszéd apróbb fejedelemségek ellen? Mái' t. ház, én nem vagyok valami kedvező véleménynyel azon befolyás iránt, melyet a keleti események monarchiánkra gyakoroltak; de anynyira sülyedtnek még sem tartom a monarchia hatalmi állását, hogy kisebb szomszédaink esetleges tervezgeteseit csak a foglalásban való megelőzés által lenne képes meggátolni. Ha önök százszor is állítják, hogy ez defensiv lépés, az által nem fogják megadni annak a defensiv jelleget, a mint nem csinálnak a bosnyák politikából magyar politikát, ha Mitroviczát Rigómezőre fordítják. [Helyeslés balfelb'1.) De ha nem defensiv positió Bosznia, akkor kiindulási pont egy további actióra; de oly további actióra-e, melynek czélja volna megakadályozni azt, hogy az orosz hadak magukat Romániában befészkelhessék, vagy a Dunán átkeljenek? Bocsánatot kérek az igen tisztelt képviselő uraktól, kik a strataegiával és éhez hasonló szakmával komolyan foglalkoztak: de ezt velünk elhitetni akarni; sőt feltenni, hogy azt valaki elhihesse, hogy a Balkán félsziget nyugati részén fekvő járhatlan vidéknek elfoglalása képezze a kiindulási pontot oly actióra, melynek czélja az alsó Duna, teljes absurdum. Ez a positió, ha más akar lenni, mint tisztán elhamarkodott lépés, a melynek következményei iránt, a kik tették, egyáltalán magukkal tisztában nem voltak, nem jelenthet egyebet, mint azt, hogy a berlini szerződés prototypja szerint fogunk a keleti krisis további fejlődésében haladni; hogy minden lépésnél, melyet esetleg az orosz befolyás a keleti részekben előre tesz, mi is tegyünk hasonló lépést a nyugaton. Ez az óramutató, semmi egyébre, mint Salonikire, mint az Aegeitenger felé való tovább terjeszkedésre nem mutat. De biztatnak bennünket azzal, hogy majd a tavaszszal fogunk nagyszerű politikát látni. Megszoktuk már azt is, hogy minden tavaszszal őszre, és minden őszszel a jövő tavaszra biztatnak; (Derültség balfelöl) s épen ezen politikai válfónyargalás által tették önök tönkre hitelöket a nemzet előtt. {Helyeslés halról) De hát mik azok a kilátások, melyekkel | szemünket kápráztatják? Itt aztán nagy szerepet | játszik két dolog. Az egyik dicsekvés azzal. | hogy a berlini szerződés által helyreállítatott az előbb szétzüllött állapotban volt európai coneert, hogy nem vagyunk többé isolálva; a másik még fontosabb szerepet játsza egy folytonos kardesörtetés Oroszország ellen, melyre, hogy többé visszatérni kénytelen ne legyek, csupán csak azt jegyzem meg, hogy az komoly diplomáeziai complicatióra csak azért nem ad alkalmat, mivel azt senki a világon komolyan nem veszi. (Helyeslés balfelöl.) Tehát biztosítva van újra az európai coneert s Pauler minister ur beszédének, különösen mikor erről szólott, igen gyújtó és szerencsés pillanata volt. Az ellenzék felé fordulva ! felkiált; „Azelőtt önök azt hibáztatták, hogy mi isoláltan állunk Európában, most Európa összes hatalmaival egyetértőleg járnak el; most az, a mit teszünk, minden nagyhatalmasság által helyeseltetik: most tehát ez a hiba?" És a minister ur beszédének e része különösen részesült tapsokban és éljenekben a többség padjain. De hát azt hiszi-e a t. minister ur, hogy az isoláltságnak ellentéte a mandátum? Hogy a mandátum egyértelmű a szövetséggel? Hogy a mandátumoknak és egyenkénti kielégítéseknek rendszere az európai coneert helyreállítását képezi? A mandátum t ház a végkielégítésnek jellegével bir; a mandátum annak, a kinek adatik, azt mondja: te foglald el azokat a tartományokat s azzal ki vagy elégítve, rólad többé ne halljunk, j rád többé nem lesz gondunk! (Derültség bah és | mozgás jobbjelöl'.) A kik ezen kételkednek, azoktól kérdem, vájjon minemű támogatásban részej sültünk mi más hatalmasságok részéről a bosz| niai foglalás nehézségeinek legyőzésére? Ép ez j az, a mi a berlini congressus egész művének az i európai coneert helyreállítására irányzott, de I meghiúsult kísérletnek adja jellegét, hogy annak resultátumaként kiki a maga szorosan körtilirí, igazi vagy állítólagos érdeksphaerájára egy zálogot vesz kézbe a nélkül, hogy az egyik a másikkal továbbra törődni kénytelen legyen: a collectiv garantiáknak. s az együttes akarattal létesítendő czéloknak, — szóval annak, a mit Beőthy Ákos t. barátom jellemzoleg európai eszmének
