Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
2C, országos ülés nevezett, e eongressus művében egyáltalában nyomát nem látjuk. A kormány politikájának képe e szerint igen biztató vonásokkal a jövőre sem birván, lássuk, hogy a parlamentnek oldalán ennél kedvezőbb jelenségeket tapasztalunk? (Halljuk!) Mi t. ház, a ház ezen oldalán feladatunknak tartottuk felirati javaslatunkban alapjait lerakni az eszmék oly foglalatának, mely ha elfogadtatik: a magyar parlament, a magyar nemzet egy öntudatos politikájának alapjait képezhetné. Mi világosan megmondottuk, hogy nem csak theoretice tartjuk érdekünknek azt, hogy az orosz hatalom a Dunának jobb partján magát meg ne lábolhassa, hanem, hogy reselválni akarjuk a monarchia összes erejét e feladat megoldására és hogy azért kárhoztatunk oly vállalatokat, melyeknek, ha egyszer azon nagyobb feladat megoldására kerülne a sor, egyéb haszna, egyéb következése nem lehet, mint az, hogy seregeinknek egy részét teljesen meddőleg egy félreeső tartományban visszatartja. Nem vehetem tehát teljesen jóMszemííeknek, hanem a párttaktika által indokoltaknak kell tekintenem azon szemrehányásokat, melyek nekünk e részben tétettek, (Helyeslés a halon) hogy ugy 7 anis mi sem jelöltünk volna ki világos irányt. Mi ezt annyi szabatossággal, annyi világossággal és határozottsággal, minőt ily ügyekben bármely parlamenti nyilatkozattal megférhetőnek tartunk, tenni iparkodtunk és véleményem szerint meg is tettünk. Hogy Románia valósággal független legyen, hogy valóságos gátot képezhessen Oroszország és a Balkán félsziget között; hogy az orosz hadak a Dunán kényük-kedvük szerint át ne léphessenek: ez az, a mi annyi rom után, melyet a keleti krízis már eddig is teremtett, még megmenthető, ez az, a minek megmentésére iparkodnunk kell. Hogy minő egyes rendszabályok fognak esetleg a külpolitikai czélok elérésére vezetni, annak ecsetelését még a kormánvtól sem kivantuk soha, panaszunk tárgya egyedül az lévén, hogy magát az irányt sem tudatja a nemzettel, annál kevésbbé lehet ily részletezést az ellenzéktől komolyan követelni. (Helyeslés halról.) Azért én azt hiszem, hogy ha az általunk benyújtott felirati javaslat elfogadtatnék, a magyar parlamentnek volna politikája, le volna rakva azon alap, melyen egy új parlamenti kormány magát reeonstrualhatná. De minő alakot nyer a parlament politikája azon esetben, ha a t. felirati bizottság javaslata fogadtatik el ? (Halljuk!) Minő ezen munkálatnak jellege, arra nézve ékesszólólag tanúskodik a t. bizottsági előadó urnak tartózkodása minden bevezető beszédtől a vita kezdetén, s azon hangsúlyozott kijelentése a vita végén, hogy zárszavában sem akar az előadói tisztnek megfelelni, hanem csupán egyéni november 26. 1878. 407 képviselői véleményét akarja kimondani; szóval azon körülmény, hogy a bizottságtól mint bizottságtól magyarázó szót a felirat horderejére és valódi értelmére nézve egyáltalában nem nyertünk. De nyertünk annál több commentart egyéni vélekedések alapján. En megvallom, — megmondtam a vita elején bevezető beszédemben is, — hogy a vita előtt ezen felirati javaslatban csak némely negatív hibát és hiányt találtam, annak tartalmában azonban semmi olyasmit, a mit magaménak ne vallhatnék, nem láttam és igy bajnak nem tartottam volna, ha az elfogadtatik. Egészen más jelleget nyer azonban ezen javaslat ma, a midőn az a kormánypadokról elfogadtatik azon kijelentéssel, hogy annak, hogy bizo nyos nagy világesemények folytán beálló aggodalmak kifejezést nyerjenek a trón előtt, egyáltalában útját senki állani nem akarja, és hogy a különbség csak az, — igy szól a t. ministerelnök ur — vájjon ezen aggodalmak magukra az eseményekre, vagy a követett politikára vonatkoznak-e? Ezen magyarázathoz hozzájárulnak a kormánypadok részéről Tóth Vilmos, Dárday Sándor és még több bátor férfi — tisztelet-becsület nekik — kik a helyzet tisztázásához azzal járultak hozzá a maguk részéről, hogy a kormány politikáját nyíltan helyeselték és azt magukévá tették. De van ezek mellett azután a commentároknak egész sora, melyek azt mondják ki, hogy az aggodalmaknak, a melyek a felirati javaslatban jeleztetnek, külforrása és objectuma tisztán és kizárólag a boszniai oceupatio; tehát a történtek közül az a tény, mely legkevésbé viselheti magán a világeseményeknek, hanem egyszerűen a kormány eljárásának jellegét. Mi hibáztattak azt, hogy a felirati javaslat nem terjed ki másra, mint tisztán a boszniai localis ügyre; de abból a szempontból, hogy a táplált aggodalmak valódi természete fölismertessék, ez a hiba előny. Mert ha ezek az aggodalmak az egész politikára kiterjednének, akkor lehetne disputálni a felett, mennyiben vonatkoznak a kormány tenyéré és mennyiben oly eredményekre, a melyeket meggátolni nem lehet a melyekért tehát senki sem felelős. De midőn kizárólag oly tényre vonatkoznak, mely kétségtelenül a kormány szabad elhatározásából eredt. s a többiekkel még csak szükségképeni összefüggésben sincs; lehetetlen azokat másra, mint a követett politikára vonatkoztatni. (Helyeslés halfelöl.) Es itt legyen szabad közbevetőleg megjegyezni, hogy a felirati javaslatnak ily értelmű commentatorai körül különösen Szlávy József ur nem tartotta szem előtt azon elvet: quod tibi non vis, alteri ne fecerls. O egy felirati javaslathoz járult hozzá mely a kormány továbblétezésének formai lehetőségét megadta oly nyilatkozatok
