Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-26

392 26. országos ölés november 26. 1878. kifejezésére ama kijelentésemet megtettem. [Élénk helyeslés jobb felöl. Nyugtalanság a baloldalon.) Németh Albert: {Nagy nyugtalanság a jobboldalon.) A hatalomnak és jognak is vannak korlátai, melyeknek megsértését tűrni nem fogjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon. Elénk felkiáltások, jobboldalon: Rendre! Rendre! Nagy zaj.) Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat ezért rendre utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelőli) Németh Albert: (Nagy zaj!) Ha ez így megy, meg fogjuk érni, (Folyvást tartó nagy zaj.) hogy a képviselőház rostruma (Nem szünö nagy zaj) egy zsémbes vén ludi magister kathedrájává fog degradáltatni. (Hosszas nagy zaj. Fölkiáltások a jobboldalon: Nem értjük a szót.) Pázmándy Dénes: De az ellen protestálnom keli, hogy Hegedüs képviselő ur az egész európai sajtót az ő fészkének tekintse, mert azt hiszem, hogy a „Hon" és az európai sajtó között mégis egy kis különbség van; s bár elismerem, hogy a mi a czikkek gyárszerű productióját illeti, ebben Hegedüs úrral Európában talán senki versenyezni nem fog; engedje meg azonban, hogy egy más terrénumon az ember működhessék akkor, mikor magát arra hazafisága által jogosítva érzi. Ezek után engedje meg a t. ház, hogy pár szót szóljak a keleti kérdésről. Én a keleti kérdés jelen stádiumát úgy fogom fel, hogy muszka szövetség egy előre praeparált dolog. Én már gróf Andrássy Gyulának Bécsbe menetele alkalmával azt láttam a dolgokból, hogy a Ballplatzra őt russophil politikája vitte. De a mi magát az occupatiót illeti, én nem hiszem, hogy ezen oecupatió nagyon előre készített dolog lett volna; azonban, hogy Reichstadtban megbeszélések történtek, melyek folytán a török-orosz háború egyedül lehetett kivihető, azt nem gondolnám, hogy valaki tagadni fogja, miután az események e mellett szólanak. Ismétlem, hogy véleményem szerint a boszniai oecupatió nem hosszú kéztől intézett esemény, legalább e mellett szót a drinápolyi praeliminaris békekötés. (Beleszólás) Nem a san-stefanói —• melyet emlegetni szoktak a kormánypárti képviselők, összehasonlítván azt a berlini congressus eredményeivel. En azt hiszem, hogy nem a san-stefanói békekötést, de a drinápolyi előleges békét kell párhuzamba vonni a berlini congressus végzéseivel. A drinápolyi béke, mely január 31-én köttetett nem foglal magában oly roppant kívánalmakat, mint a san-stefanói. Amabban Bulgáriának határai csak azon területre vannak körülírva, melyek a konstantinápolyi conferentiában a portának proponáltattak, t. i. csupán csak a bulgáriai vilajetre, kizárásával még Sofiának is. Ebből látszik, hogy akkor, midőn az oroszok és törökök csak ketten álltak szemben egymással, Oroszország a legyőzött töröktől nem kivánt egyebet Bulgáriának, mint egy vilajetet, s a mi Montenegrót illeti, a drinápolyi szerződés arra szorítkozik, hogy csupán a fegyverek által meghódított részek maradjanak Montenegrónak, tehát sokkal kisebb terület, mint a mostani, Szerbiának pedig egy határ-rectificatió igértetik A mi illeti az ázsiai törököktől elvett tartományokat, erről pedig ebben egyáltalában szó sincs. A drinápolyi megállapodások után következik monarchiánk beleszólása az ügyekbe. Ugyanis február 3-án gr. Andrássy meghívja a hatalmakat conferentiára ; ezen beavatkozás folytán jött b-;tre a san-stefanói béke, melyben Oroszország, miután látta, hogy itt tőle a konczból egy darab Ausztria-Magyarország számára el akar vétetni, követeléseit irtózatosan felcsigázta, lehet mondani, nevetséges fokra emelte. Tehát a san-stefanói béke eredményét a berlini congressuséval összehasonlítani egyáltalában nem lehet; azzal szemben a drinápolyi megállapodásokra kell visszamenni. S ha visszamegyünk erre, látjuk az időpontot, mikor külügyi vezetésünkben Bosznia occupatiójának eszméje felszínre került; ezen boszniai követelményekkel szemben csigázták fel követeléseiket az oroszok ; talán azon hitben, hogy abból minél többet engedhessenek. A vörös könyvben egyébiránt még egy más érdekes okmányra talál az ember, melyet érdemes különösen megemlíteni. Ez egy sürgöny, mely Wlassits consulhoz van intézve, melyben gr. Zichy kéri ezt, hogy avatkozzék be a serajevói localis kormánynál az iránt, hogy az osztrák-magyar alattvalók ne adóztassanak meg, és különösen, hogy az előfogatok szolgáltatására ne kényszeríttessenek. T. ház! Itt az országban karhatalommal ezer és ezer fuvaros rendeltetett a hareztérre, s azelőtt két-három hónappal a boszniai osztrák-magyar alattvalók iránt a legnagyobb kíméletet tanúsít kormányunk! Mindezekből azt látom, hogy Bosznia occupatiójának eszméje nem egyéb, mint egy orosz baráti politika rósz következése s nem annak előzménye vagy fedezete. Akkor, midőn az orosz hatalmat fel lehetett volna tartani, ezt nem tettük : mikor pedig ez győzedelmeskedett, akkor megelégedtünk egy oly sovány konczczal, mely az áldozatokkal egyáltalán nem áll arányban. Én Bosznia occupatióját minden tekintetben, politikailag, pénzügyileg és hadászati tekintetekből is elitélem; s arra vagyok bátor figyelmeztetni a t többséget, hogy ha ily nagy szláv elemeket olvasztanak a mi birodalmunkba és oly tartományokra hozunk ily nagy áldozatokat, melyeknek jövedelmei kiadásukat sem fedezi, a mire nézve hivatkozom lord Salisburynak a konstantinápolyi