Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-26

£6. országos ülés n conferentia alkalmával szolgáltatott adataira, melyek szerint Bosznia jövedelme csak 4.200,000 forint, a kiadás pedig 5 milliót tesz; úgy hogy az ily tartományok financziáira holmi előlegezések, melyeket a közös ,pénzügyminister tesz, valódi satyrát képeznek. Én tehát egyáltalán, de különösen mai viszonyaink közt nem tarthatom ezélszerünek, hogy ily értéktelen, nemzeti törekvésünkkel ellentétes tartományt occupálunk, vagy annectálunk. De ezeken fölül sok constitutionalis zavarra is fog ezen occupatió alkalmat adui. A Lajthántúl az igazságügyminister már rendeletet bocsátott ki, melyben intézkedéseket tesz az igazságszolgáltatás vezetésére az occupált provinciákban, és e kérdés előfordult a delegatiókban is; továbbá a külügyministeriumban egy valóságos administrativ tanács állíttatott fel, melynek tagjai közt talán a sors iróniájánál fogva egy Borovicska ur is szerepel — s azt hiszem ennek a Borovicskának lesz a legnagyobb értéke Boszniában. (Derültség balfelöl.) Mindezen többé-kevésbé alkotmányellenes intézkedések által a már ma is igen nehéz állami viszony közöttünk és Ausztria köztt még nagyobb complicátiót fog nyerni. Én* csak azt kívánom és kérem önöktől uraim, engedjék meg, hogy Magyarország itt magában az országba fejlessze erejét és hogy neki a faji praeponderaníia továbbra is biztosíttassák. A magyar nemzetiséggel járt eddig mindig azon elasticitás, melynél fogva a magyar elem 1000 éven át megtartotta suprematiáját az országban. Ne engedjék tehát, hogy nemzeti életünk fonala el vágassék; mert különben egy pár év múlva csakugyan arra jövünk, hogy azt mondhatjuk: „finis Hungáriáé." Én az előadottak utáu természetesen nem fogadhatom el a többség kétértelmű válaszfeliratát, hanem igenis gr. Apponyi Albert igen határozott felirati javaslatára adom szavazatomat. (Helyeslés bal/elöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Két dolgot mondott az előttem szólott t. képviselő ur, (Nagy zaj. Halljuk!) melyekre nézve azt mondhatnám, legalább azok egyikére, hogy személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Az egyik, midőn egy szolgabíró felolvasott levelét ugy adja ki, mint a kormány intézkedését.. Én azt hiszem, hogy legfölebb is azon esetben lehetne ebből a kormány eljárására következtetést vonni, ha az illető kerületből, vagy bárki által ama szolgabírónak azon intézkedése ellen panasz tétetett volna s a kormány elmulasztotta volna azt a panaszt megvizsgáltatni, és ha kiderül, az illetőt megfenyíttetni. (Élénk helyeslés a középen.) KÉPVH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. ovember S6.1878. 393 Mert — engedelmet kérek —• sehol a világon még kinevezett alantas közegnek is hibás eljárásáért a kormányt felelőssé tenni nem lehet, annál kevésbbé választott közegért. A kormánynak felelősségre vonatása ott kezdődik, ha. bejelentetvén a visszaélés, a kormány nem intézkedik annak megtorlására. De ily esetet nekem sem a képviselő ur, sem más valaki fölmutatni nem fog. A másik az, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy a szolgabíró őt magához hivatta és a ministerelnök rendeletére figyelmeztette, hogy ha még olyanokat fog beszélni, akkor el fogja fogatni. Pázmándy Dénes: Atyai intést említett! Tisza Kálmán ministerelnök : Nem tudom , akármiféle intést említett, de énnekem arról, hogy a képviselő ur miket beszélt, egész a megválasztatása utáni időig még csak gyanításom sem volt; tehát már csak ezért sem adhattam ki sem rendeletet, sem atyai intést. (Helyeslés jobbfelöl) Egyébiránt ha az a szolgabíró arra hivatkozott, hogy az én rendeletemből atyai intést adjon a képviselő urnak, akkor azon szolgabírónak tessék megmondani, hogy hazudott. (Nagy zaj. Élénk mozgás.) Mert én nem adtam senkinek senkire vonatkozó intést; és ismétlem, hogy arról, hogy a képviselő ur miket beszél, miket nem, megválasztatása utánig jóval későbben, midőn azon vidékbeli emberekkel találkoztam, még csak tudomásom sem volt; és midőn arról tudomásom lett, igen helyeseltem, hogy — bár sok olyat beszélt, mit bizony nem III. Napóleon alatt, de más viszonyok közt sem lehetett volna elmondani — hogy épen azon kerületben, hol a választók körében egy akkori minister is volt, elnézték neki minden beszédjét. (Helyeslés a középen.) 'Németh Albert: T. ház ! (Halljuk!) Egy régi latin közmondással kezdem szavaimat, a mely így szól: „Quod differtur, non aufertur." Kitörültettem magamat a szólók sorából, elkedvetlenítve a múlt szombati ülésben azért, mert a sors véletlenül megtagadta tőlem azon kedvező szerencsét, hogy a felszólalt t. ministerelnök ur után rögtön következzem, s ime most megadta a szerencse azt, a mi után szombaton sóvárogtam, mert a t. ministerelnök ur után lévén szerencsés szóra kelni, egyszersmind azon kedvezésben részesülök, hogy nem az előttem szólt t. képviselő társamnak Pázmándy Dénesnek, hanem a ministerelnök urnak adok igazat, mert én, t. ház, szintén azt tartom, hogy az a szolgabíró, alispán vagy főispán, a ki a választási mozgalmak közepette es privata diligentia eljár, (Derültség balfelöl) cselekedhetik igenis a minist.-eln. ur hasznára, s állásának consolidálására, de azért nem keli neki egyenes utasítással bírnia ; mert hisz csak azon mértékkel méretik be neki magasan a privata diligentiából 50