Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-26
390 *fi. országos ülés által, melynek tényleges megkezdéséről a választók nagy többsége — a választások az augusztus 5—8-ig terjedő napokra esvén — még értesülve nem is lehettek. T. ház! A mi azon állítást illeti, hogy mi Bosznia occupatiója által az orosz túlterjeszkedést meggátoltuk, erre nézve bátor vagyok annyit megjegyezni, hogy az orosz, azt hiszem, sohasem vágyott Bosznia és Herczegovina birtoklására; ő igen meg fog elégedni azzal, ha a Balkán félsziget keleti felét Konstantinápolylyal magának megszerezheti, és a félsziget nyugoti kőszikláit ez áron szívesen átengedi nekünk. De vájjon ezen nyugoti részek elfoglalása által ellensúlyozzuk-e az orosznak a Dunának" terjeszkedését?! Ezt mondják meg azok, kik a magasabb politikába be vannak avatva. Én részemről ezt nem hihetem! Nem hagyhatom említés nélkül még azon állítást sem. hogy már a régibb időkben is mindig kelet felé gravitált a nemzet. Én tiszt, ház, megvallom, hogy hazám történetében annak, hogy mi kelet felé hódítási vágyból gravitáltunk volna, hogy mi magyarok ott agressiv politikát űztünk és folytattunk volna, nyomára nem akadtam. Igenis folytattunk védelmi harczokat a török ellen, de nem terjeszkedés-vágyból, hanem csakis védelmi kényszerűségből. (Helyeslés a balon.) Mint a történelem tanítja, keletről jőve nyugaton foglaltuk el jelenlegi hazánkat, és a nyugat felé gravitáltunk mindig inkább, mint kelet felé. A magyar politikusok a honszerzőktől kezdve mindannyian átlátták azt, hogy nekünk inkább nyugat felé kell hajlanunk, és a nyugati civilisatiót elsajátítanunk, hogy a kelet felől ránk rohanó barbarismus ellen megvédhessük magunkat, (ügy van! Igaz! a balon.) Hisz akkor, midőn feledhetlen hazánkfia Deák Ferencz megteremtette a dualisticus alapot, akkor is a hagyományos nemzeti politika lebegett előtte, hogy a nyugati művelt szomszéddal az osztrákkal szövetkezve a kelet felől elnyeléssel fenyegető panslaváramlat ellen, Európának védbástyáúl szolgáljunk és így fennmaradásunkat biztosítsuk; ez lebegett az ő lelki szemei előtt, midőn 1867-ben a dualisticus alapot megteremtette, mely nézetem szerint úgy, a mint azt ő gondolta és gondolták azok a jelesek, a kik ezt neki megteremteni segítették, ránk magyarokra nézve az adott viszonyok közt mindenesetre czélszerűbb lett volna, mint a szláv confoederatio, (Helyeslés a balon) mely alapot önök t. uraim oda juttatták, hogy ha lehetne hinni, mit nem szabad, és ha lehetne feltételezni a t. ministerelnök ur tiszta hazafiságáról, melyben én részemről nem is kételkedtem soha, hogy ily eszközökhöz is képes volna nyúlni: még azon gyanút is ébreszthetné némelyekben, hogy talán a kormányelnök ur a dualisticus rendszert megbuktatni czélzó régi politikáját akarja érvényesíteni. november 26. 1878. Bármikép vélekedjenek is egyesek, annyi bizonyos légyen, hogy a jelenlegi dualisticus alapon alakulandó kormány bármilyen is, a nemzetben többé bizalmat nem fog^ kelteni és le fogja magát rövid idő alatt járni! És ezen nézetemmel nem egyedül állok, osztják ezt a nézetet igen sokan és itt utalok; egy mindig a conservativ és dynasticus érzelmeiről ismeretes oly parlamenti capacitásra, kit fájdalmasan kell ezúttal a parlamentben épen ezen visszás helyzet miatt nélkülözünk, mely visszás helyzetbe a nemzetet a kormány politikája sodorta; s ki e nézetének kifejezést adott a szegedi küldöttséghez intézett, s a lapokból máiismert nyilatkozatában. És mert meggyőződésem az, hogy a kormánypolitika által előidézett ezen visszás helyzetből egyedül a personal unió alapján és az által bontakozhatunk ki: pártolom a Verhovay képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot. (Éljenzés a szélső balon.) Pázmándy Dénes: T. ház! Most, midőn a vita majdnem végét érte, nem lehet czélom és különben is tán szerénytelenség lenne tőlem, a ház egyik új tagjától, hogy egy nagyobb szabású beszédet mondjak, kivált azon jeles szónoklatok után, miket itt hallani szerencsénk volt. Én tehát csak röviden fogok a tárgyhoz szólani, s csak egyes pontokat emelek ki. Szabad legyen a ház engedelmével a túloldalról tett némely megjegyzésre válaszolni ezen alkalommal. (Halljuk!) Mindenekelőtt azon felszólalásokra vagyok bátor válaszolni, melyek onnan a túloldalról hallatszottak, s különösen a ministerelnök ur által kiemeltettek, t. i. a megejtett országos választások oly brillians eredményére. Tagadhatlan, hogy önök ott a túloldalon többségben vannak, hogy azonban magyar embernek önökben büszkesége lehetne, ezt tagadom. (Helyeslés baloldalon.) Én e tekintetben nem fogok polémiába bocsátkozni, s nem fogom előszámlálni mindazon sok sérelmet,melyek épen a választásoknál fordultak elő, a kormány visszaélései folytán. És azért csupán számokkal akarom önöket meggyőzni. (Halljuk!) T. ház! Midőn pár statistikai számítást tettem az országos választásokról, oly szomorú eredményre jutottam épen a mi nemzeti, magyar fajérdekeinket illetőleg, hogy mondhatom, hogy igaz magyar embernek ezeket a választásokat fényeseknek mondani, valóságos irónia. Méltóztassék összeszámolni Magyarországon a magyar elem által nyilvánított szavazatokat, s azt fogják önök látni, hogy itt az országban a magyar elemnek nagy többsége, t, i. 2 / s-ada az ellenzék mellett nyilatkozott. (Igaz! Ugy van! a bal és szélső bal/elől.) Én, t. ház, elégségesnek tartom, hogy ha valaki a térképre veti szemeit (felmutatva egy statistikai térképet) s itt mindjárt meg fognak győződni arról, hogy ott, a hol a
