Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

85. országos ülés november 25. 1878. 377 kell hagyni, hogy az ezen birodalomban élo minden nemzet érdekének eleget kell tenni s azt öszhangzásba hozni; hogy minden nemzet fennállását, fejlődését s haladását a meddig s a mennyiben ezt a monarchia egysége s a pénzügyi eszközök engedik, kell biztosítani s támogatni, s minden nemzet egyformán fogja támogatni az államot, mert az állam jólétében s jövőjében, saját jövőjét s jólétét fogja látni. S miután én ezen államban ezen állapotot óhajtom, az eddigi keleti politikát egyáltalában, Bosznia és Herczegovina occupatióját pedig különösen helyeslem; mert azt tartom, hogy az az összbirodalom helyzetének s kívánalmának, továbbá tényleges helyzetének és érdekének felel meg; helyeslem az eddigi keleti politikát, mert azt tartom, hogy az idők igényeinek s a szabadság, nemzetiség és civilizáció eszméjének felel meg. Uraim, gondolom, hogy a keleti kérdést ezen eszmék indították s indítják , s ezen eszméknek keleten lévő valósítása, végleg fogja elintézni a már századok óta fennálló keleti kérdést. A ki azt akarja s azon törekszik, hogy ezen eszméknek keleten lévő valósítását megakadályozza: az a tizenkilenczedik század szelleme ellen dolgozik, az a mai napi haladás ellen vét; s ki ezen elvek ellen vét, azt néha-néha az idő szelleme keserűen megboszulja. De ezen eszméknek, Törökországnak keleten való feutartása melletti valósítása lehetetlen, mert az egyik a másikkal homlokegyenest ellenkezik; az egyik a másikat épen kizárja. Ezt bizonyítani felesleges, mert meg vagyok győződve, hogy ezt még azok is tudják, kik Törökországot fenn akarják tartani. Ezen eszméket s elveket követve, az osztrák-magyar monarchiának eddigi keleti politikáját helyeslem, mert látom, hogy cserben hagyva a lehetetlenség álláspontját, hogy Törökország tartassák fenn, — azon nagyhatalmak álláspontjához csatlakozott, melyek már régen belátták, hogy a keleti kérdés Törökország fenntartásával csak elnapolható, de igy soha végleg nem fog feloldatni. Uraim! a ki azt gondolja, hogy Törökország fenntartása monarchiánk érdekében van: az ezen monarchia érdekét s fennállását a szomszéd állam barbarizmusához köti; a ki azt gondolja, hogy ezen monarchia jóléte s jövője Törökországnak keleten való fentartásától függ, az a saját jólétét s jövőjét a keleten lévő szomszéd nemzetek szerencsétlenségéhez s örökös szenvedések s kínokhoz köti. Sajnálom, hogy ilyen nézetek merültek fel a magyar nemzetben, egy nemzetben, mely eleitől fogva bebizonyította, hogy a szabadságot mindenekfelett szereti, mely saját szabadságáért vitézi módon tudta vérét önteni; egy nemzetben, mely fekvése s múltja által a délkeleti szabad népekkeli egyetértésre s közösségre van utasítva. KÉPYH. NAPLÓ. 1878—81. I. KÖTET. De, mondták egynéhányan, azon nemzetek felszabadításával a szláv elem erősíttetik meg, s a pánszlávizmus emeltetik, mi a magyar államra nézve veszedelmes. S ha- igy volna is, a hogyan pedig nincs, még sem volna szabad a keleti nemzetek felszabadítását akadályozni; mert ezen nemzetek rabsága nem lehet s nem is szabad, hogy legyen más nemzet szabadságának eszköze. Pánszlávizmus, uraim, nem más mint utópia. A pánszlávizmust csak azok tartják veszélyesnek, a kik semmiféle szlávokat nem akarnak látni. A pánszlávizmus, uraim, nem veszélyes sem a monarchiának, sem pedig a magyar államnak, de veszélyes azon aníagonismus, mely a szlávság ellen, a szláv nemzetek szabadsága s fennállása ellen ápoltatik. A ki ezen antagonismust magában jobban ingerli, az a szlávság iránt még nagyobb félelmet okoz magának. De a nemzeteket nem semmisíti meg senkinek gyűlölete, senkinek félelme, s így a szláv nemzet sem fog valakinek gyűlölete, vagy félelme elől e föld színéről eltűnni. Szomorú volna , uraim , ha monarchiánk állami politikájában ilyen érzelmek s ilyen indokok uralkodnának, a milyenekből hallottam itt a keleten követett politikát elitélni ; ámbár nem tagadható, hogy a bel- és külpolitika a szlávok elleni gyűlölet érzelmeit előmozdította, mert eleintén sokáig a szlávság kárára Törökország melletti tüntetéseket tüntető módon helyeselte. Tisztelt ház! Az osztrák-magyar monarchiának vagy van keleten valami magasabb feladata s érdeke, vagy pedig nincsen. Ha van, akkor nem lehet s nem is szabad, hogy legyen szlávok nélkül, még kevésbbé pedig szlávok ellen, s azért az állampolitikának keleten szlávokkal ellentétbe jönnie nem szabad. Ha pedig a monarchiának keleten feladata s érdeke nincsen: akkor még kevésbé helyeselhető azon törekvés, hogy a keleti népek felszabadítása gátoltassék ; akkor még kevésbbé helyeselhető azon félelem, mely ezen keleti népek felszabadításából ered. De, uraim, nekem úgy látszik, hogy a félelem nem annyira abból ered, hogy ezen népek felszabadittatnak, hanem abból, ki által szabadittatnak fel, s ezen népek későbben hogyan fognak csoportosulni, hogyan s kinek befolyása alatt fognak ezen népek államai ottan szervezkedni? S mert első sorban ezt Oroszország pártolja, s mert az oroszok &gy óriási szláv nemzet: azért gyülöltetik Oroszország, azért félnek Oroszországtól. S ki nem engedi, hogy monarchiánk keleten ne tegye ugyanazt, a mit Oroszország tesz ? Ki nem engedi, hogy monarchiánk keleten ne szerezze azon simpathiákat , melyeket Oroszország szerez? Ki nem engedi ezt? 48