Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

25. országos ülés november 25.1878. 369 Azonban meg van a kormánynak is a maga része ebben és pedig jó része, mert ő van hivatva a törvényt végrehajtani, ő pedig végrehajtotta úgy, hogy különösen a románok közt irtóháborút indított. Volt olyan idő, t, ház, midőn az ország­gyűlés felfogta hivatását e tekintetben és nem birta ignorálni; hogy ezen országot különféle nemzetiségek lakják, törvényt alkotott ezen nem­zetiségek jogos igényeinek kielégítésére. Azonban, t. ház, ezen törvények csak arra valók most, hogy a nemzetiségekben a törvények szentsége iránti hitet és bizalmat megingassák. Ezen törvényeket nem szabad megtartani senkinek, sőt ellenkezőleg meg szabad sérteni mindenkinek, a ministertől kezdve az utolsó községi jegyzőig, nincs annak sem szelleme, sem betűje megtartva. Én nem tartom helyenlevőnek most rész­letes sérelmekkel előállani és csak nagyjában utalok arra, mi történt leginkább ezen kormány alatt; majd ha szükséges lesz, a budget vita alkal­mával részletesebben fogom előadni a sérelmeket. A mit még az előbbi kormányok a nemzeti­ségek érdekében megtettek volt, a lelépett kor­mány mind meghiúsította, s különösen a románok le vannak szorítva minden térről, és minden ok nélkül rendszeresen üldözve. Hogy ne említsek többet, utalok arra, hogy a birói függetlenségi törvény felfüggesztése után bekövetkezett úgy­szólván a népvándorlás a román hivatalnokok közt, azok nagy részét áthelyezte a minister minden ok nélkül az országnak minden részeibe, csak ott nem hagyta, a hová valók voltak; nagy részüket elbocsátotta, nagy részüket pedig időelőtt nyugalomba helyezte, s egyáltalában 10 év óta egyet sem avanciroztatott. Tartozom azonban azon elégtétellel a jelen­legi igazságügyminister urnak, hogy ezen devas­tatióért a mostani igazságügyministert felelőssé ne tegyem, mert őt, mióta ismerni szerencsém van, képtelennek tartom arra, hogy valakinek igazság­talanságot okozzon; sőt épen az ő belépését a kormányba, tekintem egy igazságosabb és mél­tányosabb politika inaugurálásának e tekintetben. Ismeretes dolog, és nem titok senki előtt, Erdély lakosságának többsége még mindig vona­kodik politikai jogaival élni. Ne gyanúsítsunk senkit, s ne keressük a valódi okot máshol, mint a hol van. De én nem félek attól, hogy valaki meg fogna hazudtolni, ha azt állítom, hogy ha azon anomália nem állana fenn, hogy egy ország­gyűlés tagjai két egymással homlokegyenest ellen­kező választási törvény alapján választatnak ; ha igazságos választó-törvény volna ott is, legalább olyan, a milyen Magyarországon van: biztosítani merem a t. házat, hogy azok az emberek nem fog­nának visszavonulni. KÉPVH. NAPLÓ. 1878 — 81. I. KÖTET. Nem akarok kiterjeszkedni, t. ház, mert idevalóknak nem tartom, a további sérelmek előadására. Sajnálattal constatálom, csakhogy a mennyire ismerem a román népet, az azt tartja, hogy neki bizony veszteni valója már nincs, s az ilyen állapot egy államban sem kívánatos. Egyébiránt úgy hiszem, ez átalában úgy van Magyarországon minden népnél. Mindezeknél fogva azon okból, mert ha­zánkra nézve egy veszedelmes politikát látok inaugurálva, kormányunknak úgy bel-, mint kül­politikája által a 2l-es bizottság felirati javas­latát, mely aggályainak daczára, a mint inter­pelláltatik, bizalmat involvál a kormány iránt, részletes tárgyalás alapjául el uem fogadom. Hodossy Imre: T. ház! A 2l-es bizottság felirati javaslatát a tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom, mert abban kifejezve látom azt, hogy a parlament Bosznia és Herczegovina annexióját perhorrescálja ; hogy a parlament mindarra nézve, a mi ezen tartományok tekintetében jövőre nézve teendő volna, a competentiát önmagának feltét­lenül vindicálja és mert abban ki van fejezve, hogy a parlament a boszniai hadjárat tekintetében egy helyeslő szót sem felel. Az egyesült ellenzék felirati javaslata néze­tem szerint messze megy, mert nem csak Bosznia és Herczegovina oecupatióját itéli el, hanem fel­tétlenül elitéli azon politikát is, a mely ezen occupatióig, illetőleg a berlini congressusig követ­tetett; pedig az előbb követett politikára nézve ezen apodicticus ítélet az én szerény nézetem szerint nincs kellőleg motiválva. (Mozgás a hal­oldalon. Halljuk!) A politika, melyet a kormány egészen a berlini szerződésig, illetőleg a boszniai oceupa­tióig követett, a semlegesség politikája volt. Az ok, miket az egyesült ellenzék felirata, mint olyanokat látszik felmutatni, melyek e helyett követendők lettek volna, szerény nézetem szerint könnyen provocálhatták a háborút köztünk és Oroszország közt; még pedig — mint már ki­mutatva lett — ránk nézve a mostaniaknál sokkal kedvezőtlenebb és egyáltalában kedvezőtlen vi­szonyok közt. Rá lett mutatva arra, hogy akkor, t. i. a san-stefanói békéig az angol közvélemény egészen más volt, mint a minő jelenleg. Rá lett mutatva, hogy a német-orosz barátság amaz idő­ben a jelenleginél még sokkal bensőbb volt, s hogy egy mellékes, de szintén nem megvetendő körülményre is utaljak, rá lett mutatva, hogy akkor romániai szomszédaink még nem voltak kellően felvilágosítva arra nézve, hogy mit tesz az orosz-szövetség és barátság. Hogy mindeme viszonyok kedvezőtlenek lettek volna oly politika követésére a san-stefanói békéig és a berlini szerződésig, mely közttünk 47

Next

/
Thumbnails
Contents