Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

370 25. országos ülés november 25. 1878. és Oroszország között háborút provokálhatott volna, azt hiszem, ezekből nyilvánvaló. Máskép áll azonban a dolog Bosznia és Herczegovina oecupatiója tekintetében. Megvallom, hogy midőn az, hogy a kormány Bosznia és Herczegovina occupatióját intendálta és már alig lehetett kétséges, még akkor is azt hittem, hogy a kormány ezzel valami egyszerű és helyes dolgot akar. Azt hittem, hogy a kormány déli határainkra tekintve azt látta, hogy Boszniában van egy néptörzs, melynek érdekei a mi érdekeinkkel nem csak hogy nem ellentétesek, hanem homogének: hogy vau ott egy néptörzs, mely az orosz és pánszláv terjeszkedéseket ép úgy ellenezni kénytelen, mint a hogy ez a mi életérdekünk, s hogy a kormány csak azt intendálhatja, hogy ama néptörzset — értem a boszniai mohamedánokat — megnyerve, vele kezet fogva, a pánszláv túlterjeszkedésnek ezen úton ott gátat akar emelni. Azt hittem, hogy e tekintetben a kormány az előkészítő lépéseket ott megtette, amaz elemet megnyerte és hogy, miként az hirdetve is volt, néhány ezreddel és katonai zeneszóval kezet fog majd Boszniában a mohamedánokkal. Sajnos, ennek homlokegyenest ellenkezője történt; mert a helyett, hogy amaz elemet megnyertük és azzal kezet fogtunk volna, végre hajtottuk azt, mit az orosz régebben óhajtott, de sem közvetve, sem a szerbekkel és montenegróiakkal egyetértve végrehajtani nem tudott: tönkre tettük a boszniai mohamedán elemet, és azt a magunk ellenségévé tettük. (Tetszés balfelöl.) Ha nézzük, hogy miként jöttünk ez eredményre, akkor azon meggyőződésre jutunk, hogy a kormánynak egész eljárása teljesen el volt hibázva. Látjuk, — a mint utólagosan kiderült, — hogy semmiféle előkészítő lépések nem történtek az iránt, hogy Bosznia mohamedán eleme megnyeressék; pedig, ha nem is az vezérelte volna a kormányt, a mit én egyedül helyesnek tartok és fel is tételeztem róla, hogy, t. i. megnyerjük déli határainkon azt az elemet, melynek érdekei a mieinkkel közösek, arra csak kellett volna tekintenie, hogy Boszniában az egyedüli számbavehető tényező a mohamedán elem. Mert mindenki tudja, hogy az ottani elemek közt ez az egyetlen, mely vagyon, némi intelligentia, erő, bátorság tekintetében latba vethető súlylyal bir. Mindez elmulasztatott, ezen elem megnyerésére semmisem tétetett. Már azon férfiú, ki az úgynevezett előkészítő lépések megtételére megválasztatott, ez nemzetiségi állásánál fogva sem volt fölfogásom szerint alkalmas arra, hogy missióját teljesítse. A délszlávok talán megmagyarázható, de mindenesetre élénk gyűlölettel viseltetnek a mohamedánok iránt; s azok még csak helyes informatiót sem adhattak azokról, kikkel nekünk kezet kellett fognunk, hogy a pánszláv és az orosz túlterjeszkedések ellen velők szövetkezzünk. Pedig, hogy ki volt az, kibe e tekintetben a kormány megbízott, azt tudjuk mindnyájan. Tudjuk, hogy azzal nem csak, hogy azt nem érte el, hogy a mohamedánokat megnyerje, hanem azt sem, hogy legalább a helyzet iránt szükséges és helyes értesítést nyert volna; úgy egészen meg volt lépetve, úgy, mintha a kormánynak ottani tudósítója minden áron azt akarta volna, hogy minket az ottani mohamedán elemmel háborúba keverjen; úgy, mint hogy ha egyenesen intendáltatott volna, hogy békés oocupatió helyett és a mohamedán elemmel való egyesülés helyett, ellenök hadjáratot folytassunk. (Tetszés a baloldalon.) A fővezérséggel megbízott parancsnok azon első percztől fogva, midőn olvastuk, hogy boszniai területre lépett, úgy látszott, mintha dicsőségét nem abba helyezné, hogy azon irányban járjon el, melyet én feltételeztem a kormányról, hanem mintha azt akarná, hogy katonai babérokat mennél bővebben arasson, s hogy az occupatióból nagy hadjárat legyen. S ő maga részéről ugyanazon nemzetiségnek levén fia, ugyanazon irányban járt el, nem hogy a mohamedán elemre fektetett volna súlyt, hanem ellenkezőleg annak inferioritását igyekezett mindenkor kitüntetni. (Igaz! Igaz ! a baloldalon.) Nem csak azt veszem tekintetbe, mi történt maga a hadjárat alatt, | hanem, hogy mikor már a pacificatió, a mint hirdettetett, megtörtént, mit láttunk? Azt, hogy a katonai vezérlet részéről a keresztény lakosság és annak cultusa mindenféle kitüntetésben részesült; de hogy a mahomedán elem, csak mint létező is tekintetbe vétetett volna, azt nem vettük észre. (ügy van, ugy! a baloldalon.) Hogy egyet említsek, több egyházi ünnepélyről vettünk tudósítást, a keresztény lakosság és a hadparancsnokság kölcsönös részvéte mellett; de hogy a hadparancsnok arról csak tudomást is vett volna, hogy az ottani mohamedánok ugyanakkor legnagyobb vallási ünnepüket ülték, — mint azt Cyprus szigetének angol kormányzója hasonló alkalommal helyesen használta fel az ottani lakosság rokonszenvének megszerzésére, — arról semmiféle értesítést nem kaptunk. (Igaz! Igazi a baloldalon.) Szóval a fővezérlet a maga részéről nem azt az irányt követte, hogy a mohamedán elemet a maga részére megnyerje ; hanem annak homlokegyenest ellenkezőjét. (Helyeslés a baloldalon.) Ne méltóztassék engem félreérteni t. ház! En nem szenvedek abban, a mit turkophilismusnak neveznek. A török nemzet, vagy a bosnyák mohamedán, — a mi nem egy — szememben