Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

25. országos ülés november 25. 1878. 357 dik, mikor azon népek óhajait, melyeknek sorsáról van a szó ignorálja: olyan munkát teljesít, melyről a jó és igazságos Úristen mit sem tud, és mely állandó életre számot nem tarthat. Igaz, hogy a párisi szerződés nagyon ügyesen kijátszatott, de ennek oka maga azon eongressus volt, mert az illetők jogos óhajtását, mely egyúttal európai érdek is volt, teljesítette is, nem is. A megkérdezett s a jó szomszédok által már meglehetősen megnyirbált és gyengített két fejedelemség megkérdeztetve, oda nyilatkozott, hogy miután ők soha Törökország souverainitása alatt nem voltak, hogy hivatásuknak megfelelhessenek, engedtessék meg nekik az egyesülés Románia név alatt. A diplomatia azonban erre azzal felelt, hogy megadta nekik az „egyesült fejedelemségek" nevét, de még sem engedte az egyesülést; elrendelvén, hogy neve daczára uralkodóját minden tartomány külön fogja választani. Aztán legyen a két országnak azon czélból, hogy őrködjék a fölött, hogy a közigazgatás egyöntetű legyen, egy delegatió forma, egy központban a két ország közt. Ez félrendszabály volt és nem elégített ki senkit; nem elégítette ki még azokat sem, a kik csinálták, annál kevésbé azokat, kiknek sorsáról volt szó. De Európa érdekeinek, sem volt képes megfelelni, mert nem volt alkalma azon két országot azon helyzetbe hozni, hogy megfelelhessen hivatásának. Az érdekelt fejedelemségek kénytelenek voltak elfogadni így is. De végre is hajtattak azután a szerződés betűje szerint úgy, hogy a diplomatia kudarczot vallott. A legközelebbi alkalommal külön választották ugyan a fejedelmeket, de mindketten ugyanazt választották. Ezzel meg volt felelve a betűnek, lényegben pedig az volt, a mit akartak a fejedelemségek, mert ebből kinőtte magát később az egyesülés. A diplomatia később maga is okosnak találta igy a dolgot, s nem igen nagyon bánta; mert belátta, hogy Európára nézve kívánatosabb igy, mint a hogy a eongressus határozta volt. S kérdem én most, vájjon a mi helyzetünkben úgy a mint most van, vájjon jobb lett volna-e, ha azon két vézna fejedelemséggel, melyek se élni se halni nem lettek volna képesek, lennénk szomszédságban, mint igy, a hogy most vagyunk ? Vájjon jobb lett volna-e, mikor a keleti háború keletkezett, ha az orosz elfoglalta volna az egyiket, és meglehet, hogy a másikat önvédelmi ürügy alatt mi? Vájjon jobb lett volna-e most azon két vézna tartomány, vagy egy életerős fiatal állam, mely európai hivatását ismeri és teljesíteni képes. De mit tett Románia az egyesülés óta? Hogy hivatását betölthesse, a bérreformok létesítésére fordította minden figyelmét. A többi közt; 1. Valódi democraticus alapon fekvő constitutiót alkotott, igazi parlamentaris felelős kormányformával. 2. Hogy a sok benszülött trónaspiráns által előidéztetni szokott gyakori belviszálykodásoktól örökre megszabaduljon, örökös dynastiát alapított külföldi uralkodói családból. 3. Felszabadította a jobbágyságot; még pedig okosabb módon, miként mi, mert mig náluk a törvény egy év alatt hivatalból végrehajtatott, — nálunk még most 30 év után sincsenek a feudális viszonyok mind szabályozva, sem a törvény végrehajtva. 4. Megelőztek bennünket a botbüntetés megszüntetésével ; sőt a halálbüntetést is rég eltörölték — mi ugyan itt a büntető-codex tárgyalásakor ironice meg is említtetett nálunk, de nekik azért nincs okuk tettüket megbánni. 5. Behozták a kötelező polgári házasságot; mit mi még nem mertünk megtenni. 6. Säcularizálták a papi jószágot, mit mi egy század múlva sem fogunk merni megtenni, és ezáltal a ciutusnrmisteriuraot oly helyzetbe hozták, hogy képes volt több fecultást felállítani s már nincs egy pusztája sem, mely legalább egy iskolával nem birna. 7. Igazságszolgáltatásukban a régi elavult törvényeket és szokásjogot helyettesítették a „Cod. Napóleon "-nal, — holott nekünk még mindeddig polgári törvénykönyvünk nincsen. 8. Az eljárásban behozták a szóbeliséget és közvetlenséget, mit mi tenni nem merünk, — a sajtóvétségek és bűnügyekre nézve pedig az esküdtszéki intézményt, mire mi még éretleneknek tartjuk magunkat. 9. Országukat ellátták a szükséges vasutakkal, s ha megvoltak nekik is a maguk Wärringjai mint nekünk; mégis hamarább fedezték fel a és aránylag kevesebb kárral szabadultak tőlük, mint mi. 10. Sok, a legkitűnőbb karban levő kórházai, lelenczházai, és mindenféle jótékony intézetei vannak. Szóval rövid idő alatt alapját vetették mindazon faetoroknak, melyek egy az idők viszontagságai miatt hátramaradt nemzetet civilisálni képesek, és pedig mindezt 20 év alatt oly bámulatos sikerrel, melyet ily rövid idő alatt még egy nemzet sem képes felmutatni. 11. Ezen kivül hangya szorgalommal szervezték véderejüket a legczélszerűbb minta szerint, rendezték fináncziáikat oly annyira, hogy háborút is képesek voltak viselni budget exeedeussel. S midőn az óra ütött, ott termettek hazájuk függetlenségének kivívásáért a legrettenetesebb és !eg~ kitartóbb vitéz ellenség bevehetetlen erődítményei elé — Európának kíváncsi és jobbára szánakozó mosolyától kisérve az igaz, — de csakhamar