Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-25

3g4 25, országos ülés november 25.1878, Én, t. h ki a közjogi alapot elfogadtam, a ki azt most is nemzeti létünk érdekében helyesnek tartom, —ezt hallgatással nem mellőzhetem, (Ralijuk!) még kevésbé pedig követhetem Eötvös tisztelt képviselőtársam felhivását ezen alap elhagyására. Tisztelt képviselőház! Ha az Ausztriával kötött közgazdászati kiegyezés káros Magyarországra, ha a követett külpolitika rósz, — a mint én is rosznak tartom ast: — ezért a 67-ki kiegyezés nem okozható, hanem okozhatok azon kormányférfiak, kik a kormány élén állván, azon rósz kiegyezést megkötötték s a helytelen külpolitikát inaugurálták és folytatták, valamint felelős azon többség, mely ezen kormányférfiakat bizalmával támogatta, (ügy van! balfelöl.) A külpolitikát illetőleg, t. ház, mit látunk? Hiszen nem lajthántúli testvéreink ösztönözték a kormányt ezen politika kezdeményezésére; nem ők azok, kik a kormányra pressiót gyakorolnak ezen politika folytatására, sőt ellenkezőleg ép úgy roszalják ezen politikát, mint mi és talán épen ők lesznek azok, kik ezen politika folytatását lehetetlenné fogják tenni, (ügy van! balfelöl.) Hiszen, t. ház, a külügyek élén magyar férfiú áll (Mozgás a, szélső balon) és a magyar ministerelnöki széket azon férfiú foglalja el, kit én par excellence magyar államférfiúnak hallottam elnevezni ; s mindamellett oly politika követtetik, mely a horvát képviselők kivételével a ház minden pártjában élénk aggodalmakra ad okot T. ház! Ha, mint t. szomszédjaink óhajtják, mi a personal unió alapján állanánk, és ha ugyanazon férfiak, ugyanazon többség által támogatva vezetnék a haza ügyeit, nem lehetne akkor ugyanazt a politikát követni, mint a melyet ma folytatnak. Ezek után, t. ház, még csak egy rövid észrevételt vagyok bátor tenni a t. ministerelnök ur egy állítására. A t. ministerelnök ur ugyanis azt mondotta, hogy ha a házszabályokat akként lehetne magyarázni, hogy a gr. Apponyi tisztelt képviselőtársam által beterjesztett felirati javaslat kerüljön először szavazás alá, ő a helyzet tisztázása tekintetéből abba igen szivesén belenyugszik. En pedig kérést vagyok bátor a tisztelt ministerelnök úrhoz intézni, ki oly nagy virtuositással bir, saját nyilatkozataibúi mondottakat kimagyarázni, mások határozati javaslatába pedig nem mondott dolgokat belemagyarázni: — kegyeskedjék ezen virtuositását arra használni, hogy a házszabályok akként magyaráztassanak, hogy a beterjesztett öt felirati javaslat közül az, melyet Mihálovics képviselő ur a horvátok részéről benyújtott és mely az egyetlenegy, mely a kormány politikáját helyesli, kerüljön először szavazás alá, (Derültség a baloldalon) és meg vagyok győződve, hogy akkor a helyzet tökéletesen tisztázva lesz. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Elfogadom a gróf Apponyi t. barátom által beterjesztett felirati javaslatot a részletes tárgyalás alapjául. Cosma Parthén: A vita annyira előhaladt stádiumában s annyi jeles szónoklás után senki sem várhatja tőlem, hogy én a vita főtárgyát képező keleti külpolitika irányára vonatkozólag új érveket hozzak fel. Ha mindennek daczára felszólalok, teszem ezt leginkább azért, hogy ne mondathassék, hogy ezen igen fontos s szerintem hazánkra nézve epochát alkotó kérdésben, egy román nemzetiségű képviselő sem hallatta véleményét. T. ház! Mióta szerencsém van e ház tagjának lenni, igen ritkán éltem a szólási joggal, De hizelgek magamnak azzal, hogy valahányszor kötelességmulasztásnak tartottam; nem szólalni fel, felszólaltam és mindannyiszor tekintet nélkül jobbra, balra, pártállásra, meggyőződésemet nyíltan adtam elő. Mert szerintem az a képviselő nem teljesíti kötelességét, ki csak azért, mert attól tart, hogy az ő véleménye nem fog tetszeni, vagy nem fog elfogadtatni, elhallgatja meggyőződését. Mert hisz mi azért vagyunk itt, hogy hazánk ügyeit lehető legjobban elintézzük, hogy a bajokat orvosoljuk; a mit csak úgy tehetünk, ha azokat ismerjük; s mondom, a mint eddig, úgy ez alkalommal is őszintén fogok nyilatkozni, meggyőződésemet tekintet nélkül jobbra vagy balra nyiltan, s a mennyire lehet tárgyilagosan előadni. A mi a kérdés lényegét, a vita főtárgyát illeti: én, t. ház, megvallom, hogy ezen tekintetben teljesítettem a t. ministerelnök ur akaratát s e kérdést választóim Ítélete alá bocsátottam; én ugyanis még Julius havában, midőn a berlini congressus határozatai ismeretlenek voltak, választóim által fels: ólittatván, e kérdésre nézve a következőket mondottam: (Halljuk! Olvassa) „Ha valósulni fog azon a hírlapok utján elterjedt hír, miszerint a mi közös külügyi kormányunk a berlini congressuson, helyeselve az orosz terjeszkedő politikáját, Bosznia és Herczegovina elfoglalása által vele a prédán osztoszkodni fog, és ehhez a mi kormányunk beleegyezését adná, — bármely alakban kerüljön ez a a ház elé, daczára annak, hogy a szónak igazi értelmében a szabadelvű párthoz tartozom — ezért bizalmatlanságot szavaznék neki. Mert én Bosznia és Herczegoviua bekeblezését épen elégségesnek tartom arra, hogy különben is desperált állapotban levő financiánkat is tönkre tegye; & bekebelezendő tartományok pedig, midőn tömérdek beruházások és áldozatok árán nagykorosítottuk, hogy államunk testében dinamittá váljanak, mely azt szétrepeszsze." Nem igen sima biz e stylus, de nem is e házba volt szánva, egyébiránt lényegre nézve