Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-24
24. országos ülés november 28. 1878. 339 nagyobb vád ? Nem ő volt-e a hosznyák politika tényleges megindításakor ezen országnak belügyministere ; s minthogy ő volt akkor ezen országnak belügyministere, neki az országnak belügyi nyomráságos helyzetét gyógyítani, nem pedig egy bosznyák politika által lehetetlenné tenni lett volna már saját tärczájából kifolyó kötelessége. Ennélfogva én Wahrmann képviselő ur ezen indokolását el nem fogadhatom, {Helyeslés a szélső bal felől.) Meg kell még jegyeznem t. ház, hogy én épen nem tudok oly könnyen elszámolni azon politikai aggodalmakkal, melyeket, mint felolvasám, Wahrman képviselő ur oly hangzatosan elmondott. Én nem tudok oly könnyen elszámolni, mint ő, a ki Schiller színpadi királyát, illetőleg annak szavait idézve, azt monda, hogy t „midőn aggódni kezd, már megszűnt aggódni. És hogy ő megszűnt aggódni, ezt beszédje igazolja, mert ezen idézet után &gj átmenettel rögtön azt mondja, hogy ő a 21-es bizottság felirati javaslatát elfogadja; a kormányt nem kárhoztatja, de az iránt a multakból bizalommal viseltetik; mert ha a kormány „a 21-es bizottság felirati javaslatának alapján vállalkozik az ügyek vezetésére, nem foghatna többé bevégzett tényekkel a törvényhozás elé léphetni." Ugyan kérdem, vájjon hogyan oszlathatta el saját magának aggodalmait, ha ugyan voltak és vannak ilyen aggodalmai, a miben ugyan kétkedni nem vagyok jogosítva? Mert hát a jelenlegi miidsteriumban még csak személyi biztosítékkal sem bír, és nem birhat azért, mert maguk a tények az ellenkezőt bizonyítják. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Hát nem Tisza ministerelnök volt-e az, ki addig, míg a mi fiaink Bosznia és Herczegovina occupatiója alatt vértengerben fürdöttek, elment Ostendebe s ott igyekezett magát tisztára mosni? (Derültség a szélső balon.) Nem a t. ministereluök volt-e ki szabadságidejét használván, a netalán bekövetkezhető ministeri felelősségre gondolva, igyekezett társaival a felelősséget megosztani oly módon, hogy szabad tért hagyott azoknak törvényellenes tények — mint például fuvarok kirendelése kérdésében — egyenes végrehajtására. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Hát kérdem, nem Tisza ministereluök volt-e az, a ki, midőn a törvényhozást bevégzett tényekkel állította szemközt, e házban mint ideiglenes ministerelnök van jelen, s itt részint valóságos „polyglott" felirat, részint oraculumi feleletek által igyekezik lehetővé tenni jövőre az utat, hogy eddigi politikáját tovább folytathassa? (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Én, t. ház, ezen tények után egyáltalán nem látok még személyi biztosítékot sem a jelenlegi ministeriumban. Nem látok pedig azért, mert meggyőződésem szerint Magyarország ministerelnökének, legyen az bárki, a vész perczében még szabadságidejét sem szabad használnia, ott kell lennie a kormányrúdon, mert Magyarország ministerelnökének — ismétlem, legyen az bárki — tudnia kell még meg is halni a hazáért. (Igaz! Ügy van! a szélső balon.) Ezt nem én állítom, tény igazolja a múltban, Magyarország valódi és első ministerelnöke, gróf Batthyány Lajos példása igazolja ezt; ő adta a példát, mint kell Magyarország miniszterelnökének a vész idején helyén megállani, s ezen példát Magyarország minden ministerelnökének, szerintem, követnie kell. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Németh Albert (közbeszól): Lövesse magát agyon Tisza is! (Derültség a szélső balon.) Kiss Albert: És midőn ez így van, megvallom, még személyi biztosítékot sem találok a jelenlegi ministeriumban, hanem annak változásától várom és reménylem belügyeink terén a reformokat. És ezek alapján, ha még ezen kétkedtem volna is, t. Wahrmann Mór ur beszéde által megerősíttetett volna azon meggyőződésem, hogy szavazatommal a 2l-es bizottság javaslatát én nem támogatom. (Helyeslés a szélső balfelől.) Hanem bevégzem már talán hosszúra is nyúlt beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Ha méltóztatnak megengedni, én felhozhatok s czáfolni megpróbálhatok a kormánypárti más szónokok érvei közül többet is. Ott van példának okáért egy hasonlat az ékről, a melyet már pártunk egy igen tisztelt tagja oly szorult helyzetben levőleg jellegezett és a melyről azt mondta, hogy a hasonlat nem találó. Pedig az éknek hasonlata igen találó. Hanem nem a mint felhozatott, a felirati javaslat mellett, hanem ellenkezőleg. Rendesen úgy van az életben, hogy az elméletből vont hasonlat a gyakorlatnak nem mindig felel meg. A gyakorlatból tudjuk, hogy az éknek sorsa, helyzete az, hogy ha a törzs igen nagy és összefont, az ék ha kicsiny vagy beszorul, vagy visszapattan és megsebzi, vagy talán halálosan sérti azt, ki vele a törzset szétválasztani akarta. Nézetem szerint, ha Bosznia a nagy szláv eszmének akar ékje lenni, mint ék oly kisszerű, a mely vagy odaszorul, még pedig ágy, hogy vele odaszorul az occupatiót feutartó katonaság és azon sok millió, melyeket már vagy elköltöttek vagy a következő évek alatt a belreformokra áldoznunk kelletik; vagy pedig visszapattanva, azon ék megsért, talán halálra sért berniünket; (Ugy van! a szélső baljelöl) de a nagy szláv törzsöt szétválasztani, vagy épen szétszakítani soha képes nem leend. Még van egy, a mit többen felhoztak, s ez az, hogy mi a magasabb politikához nem értünk, azt előttünk elfödik a status-titkok, nekibik azokat látni nem lehet. De ha egyszer az előttünk fel 43*
