Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-24

340 2á. országos ülé» november 28. 1878. lesz tárva, akkor fogjuk csodálni egész nagyszerűségben a külpolitikát és annak mostan kárhoztatott mozzanatait. Én megvallom, t. ház, hogy ha azon ma<ras politika abban áll, hogy egy nemzetnek tegyünk ígéreteket, és azon ígéreteket tegyük olyan nyelven, hogy az egészen mást jelentsen, mint a miként, a ki azt olvasta, értette; ha a magas politika abban áll, hogy fiainkat mészárszékre hajtsuk meggyőződésük ellenére a katonai fegyelem vasszigorával; ha ezen magas politika abban áll, hogy felvilágosítás kéréseinkre olyan oraculumszerííleg felelnek, — vád alá helyezési indítványunkat, még csak tárgyalásra sem bocsátják : akkor én ezen magas politikát nem értem, érteni nem is akarom. Hanem értem azon magyar politikát, melyet érzettek és értettek fiaink, a kik midőn azon politikának effectualására Boszniába küldettek, tudjuk, hogy bitóra volt szükség, a melyhez hozzá köttettek, — s a lapok irták, — hogy a legnagyobb katonai büntetést, a megtizedelést akarták, vagy talán vették ellenök igénybe. Én tudom, hogy azon magas politika, a mely folytattatik, a magyar nép millióinak érzelmével nem találkozik. Én nem képzelem, hogy ezen politikát a magyar nemzet előtt bárminemű államtitkot képező okiratok valaha igazolni legyenek képesek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ennélfogva én az elmondott indokok alapján pártolom pártunknak Verhovay Gyula t. barátom által benyújtott válaszfelirati javaslatát. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Dacsó Pál: T. ház! Ha én is hazánkat és a monarchiát vitális érdekeiben oly közvetlenül érintő, de csaknem egész Európát komolyan foglalkoztató politikai események fejtegetésébe bocsátkozni; históriai deductio útján az okokat, melyekből az események keletkeztek, levonni akarnám; ha elakarnám én is mondani, hogy szerintem külügyi politikánknak mit kellett volna tenni, és mit nem lehetett tenni ; mi lett volna, és mi lesz ennek, vagy amannak az actiónak következménye; miután ezket már mind sokan pro- et contra elmondották: én csak ismétlésekkel fárasztanám a t. ház becses türelmét; — de megvallom, arra sem érezek magamban legkisebb hajlamot sem, hogy a felirati vita keretébe — bárha elismerem, hogy abba sok minden beilleszthető — oly magokban véve érdekes tárgyakat, mint minő: a születésjog , vallásszabadság-, közmunka alap- avagy a postán egynek másnak küldött pénzes levelek, melyek kivált azokra nézve birnak fontossággal, kikre czímezve vannak, — mondom, eféle tárgyakat beleillesszek; — nem ; én csupán igen rövid időre, és a czélból veszem a t. ház becses türelmét igénybe; hogy a kifogásokra, melyek a vita tulajdonképpeni tárgya, — a 2l-es bizottság válaszfelirati javaslata ellenében felhozattak, elmondjam észrevételeimet; azokban indokolva egyszersmind adandó szavazatomat. Gr. Apponyi Albert t. képviselő ur állította össze bizonyos logikai sorrendben azon postulatumokat; melyek kell, hogy benn legyenek a ház válaszfeliratában; és minthogy szerinte azok a 2l-es biz. javaslatában benu nem foglaltatnak: azért ő, egy más általa, és elvtársai által szerkesztett javaslatot ajánl a háznak elfogadás végett. A tisztelt képviselő ur postulatumai ezek: „hogy a felirat világos, őszinte legyen" „hogy a király tudomást merítsen azon aggodalmakról; melyek alattvalóinak szivüket nyomják" „hogy az occupatió káros következményeit sorolja fel" „hogy a parlamenti helyzetet tisztán derítse fel; és az occupationalis politikát vagy helyeselje, — vagy mondja ki felette határozott roszalását." Hogy a 2l-es biz. felirata az aggodalmakat őszintén és világosan kifejezi; hogy felsorolja azon momentán káros következéseket, melyek az occupatió folytán, hazánk pénzügyi helyzetére nézve bekövetkeztek; azt a vita jelen stádiumában bizonyítanom nem kell; de bebizonyította azt az ellenzék egy másik árnyalatának szónoka, ki az aggodalmaknak oly praegnans kifejezését találta fel felirati javaslatunkban, — miszerint; — a mint magát kifejezte — „akár ő is reá szavazhatna." Javaslatunk tehát Apponyi t. képviselő ur eme postulatumainak teljesen megfelel. De lássuk már most, vájjon e javaslatban tisztán van-e a helyzet felállítva? És vájjon milyen a parlamenti helyzet? Van a parlament kebelében 2 tisztelt párt és 3 szerbajkú képviselő ur, — a kik az occupationalis, általában a kormány politikáját rosszalják, — a horvát tisztelt képviselő urak ellenkezőleg Bosznia és Herczegovina occupatióját helyeslik, — vannak ismét és vagyunk sokan, reménylem többségben, kik felismerve a czélt, — melyre nézve, helyesen állíttatott már e házban, hogy kormány és nemzet nézete közt különbség nincs, mely nem lehet más, mint a vitális érdekeinket fenyegető azon terjeszkedés meggátlása: megakadályoztása annak, a miről Szilágyi Dezső tisztelt képviselő ur a múlt évi delegatió egyik ülésében megemlékezett, mondván: „azt nem engedhetjük, hogy a muszka Krakkótól Cattaróig körül övezze hazánkat", mondom, felismerve a czélt és annak helyességét; az occupatió, mint e czél utolérésére kiszemelt eszköz helyessége felett ma még ítéletet praecipitalni nem akarunk. Mert ha igaz az, hogy hypothesíseken politikai actiót építeni nem