Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-23

13. OFBíágoü ttlé» november 22. 1878. 333 tessenek közköltségen egy egész esztendeig és végül, hogy legyenek felmentve minden adó alól. (Derültség a baloldalon^) Mindezt Rodich tábornok távirata szerint a portától követelték akkor a felkelők, most azonban, hogy a Rodichok és Philippovicsok már többé nem mint közvetítők, hanem mint pacificálók állanak Bosznia s Herczegovina területén, most talán némi joggal várhatják is a bosnyákok ezen követelések teljesítését. {Élénk derültség és helyeslés balfelöl.) Ezek után, t. ház, azt hiszem, felesleges tovább bizonyítgatnom, hogy azon állítás, vagy azon biztosítás és igéret, hogy Bosznia és Herczegovina Magyarországnak tetemes megterheltetésével járni nem fog, komoly alappal egyáltalában nem bir. (Igaz • Ugy van ! a baloldalon.) Az occupatiónak költségei 1878-ban, a menekültek költségeit is ideszámítva, Magyarországra nézve 33 millióval emelték a deficitet. Ha 1879-ben csak 20 millió frt lesz ugyanezen költség, akkor okunk lesz örvendeni; két évnek terhe, tehát már 53 millió deficitet okoz. A következő évek, midőn majd missiónkat Tóth Vilmos képviselő ur szerint tovább kellend fejleszteni, a következő évek költségeit a jövő események titka fedi. Igaz, t. ház, hogy utóvégre is egy 20 — 30 millió frtnyi ideiglenes deficit nem nagy baj oly államra nézve, mely azt könnyen fedezi; hanem már egy kissé súlyosabban érezhető ott, a hol ezen kivül is van egy 20—30 millió frtnyi állandó deficit, a hol e szerint az évi deficit rögtön felemelkedik 50— 60 millió frtra és még súlyosabb oly országban, a hol ugyanakkor egy nagy függő adósságot kell visszafizetni; súlyos oly országban, a mely ezen 50—60 millió frtnyi készpénz fedezésére 100 arany forint helyett csak 83 frtot kap, a mennyi ma az aranyjáradék árfolyama. Legsúlyosabb ez hazánkban, hol a legutóbbi években — nagy részt az adócsavarnak alkalmazása által — már eddig 30 millió frttal emeltük a bevételeket; a hol tehát további adóemelésre és a deficitnek ily módon való eltüntetésére csak gondolni is képtelenség; (Ugy van! balról) a hol mint hazánkban, az állami organismust a koplalás rendszerére kárhoztattuk, a hol az institutiókat fejletlenül hagytuk, a kultur kiadásokat megszorítottak, az investitiókat beszüntettük és az adóképesség emelésére és a folyton fokozódó közterhek könnyebb elviselésére semmit, de semmit nem tettünk. (Igaz! balfelöl,) Ily körülmények közt, t. ház, súlyossá válik a deficit és válságossá a helyzet. Nem állítom ugyan azt, t. ház, hogy a feltornyosuló bajokból, a kibontakozás lehetetlen, mert hiszen láttuk, hogy más országok is voltak nehéz pénzügyi viszonyok közt, és mégis kivergődtek belőle; csak azt ne kérdezzük — mikép ? Nemzetek és államok nagy csapásokat hevernek ki és nagy válságokból bontakoznak ki, de a kérdés mindig az, minő áldozatok árrán? Oly gyakran folytattak különféle országok ministerei rósz politikát, mely pénzügyi bajokba keverte az országot, hogy az azon bajokból való kibontakozás lehetősége egyáltalában ismeretlen. Új adók behozatala, a régieknek felemelése, a meg levő állami vagyonnak és activáknak eladása, az állami különféle jövedelmi forrásoknak elzálogosítása, kölcsönök hippothéka nélkül, vagy a mellett, kisebb vagy nagyobb kamatra, bankóprés s kamat reductió; az elvállalt állami kötelezettségnek kisebb vagy nagyobb mértékben való megszegése az állam részéről: ezek azon eszközök, melyek, hol egyenkint, hol csoportokban, több vagy kevesebb sikerrel alkalmaztattak mindenütt, a hol egy rósz politika válságos helyzetbe sodorta az országot. És ezek azon eszközök, melyeket uekünk is ajánlanak a bosnyák politika folytatására és ezek azon eszközök, melyekhez kénytelenek leszünk hozzányúlni, (Igaz balfelol) ha a bosnyák politika folytattatui fog. Azon consortium, mely nekünk ezen politika folytatására pénzt ad, nem fogja megérni a kölcsönkérések végét. (Ügy van! balfelöl.) De azt mondja Tóth Vilmos képviselő ur, hogy a pénzügyi terhek elviselésére erőt kell meríteni azon tudatból, hogy vannak az államnak néha magasztosabb érdekei, melyek felül állanak a pénzügyi érdekeken. Hivatkozik Tóth Vilmos képviselő ur Francziaországra, mely szerint a kedvező pénzügyi helyzet nem volt elegendő nagy szerencsétlenségek megakadályozására. „Ki tagadhatja — kérdi Tóth Vilmos, — hogy a második császárság alatt Francziaország közgazdaságilag és pénzügyileg roppant mértékben fejlődött és ezen kedvező pénzügyi helyzet még sem volt elég erős arra, hogy megakadályázza azon szerencsétlenséget, mely ötezer millió hadi sarezot és két virágzó tartomány elvesztését vonta maga után?" Igaza van; a vesztett csaták hosszú sora után nagy csapás érte Francziaországot; de az is igaz, hogy épen Francziaország virágzó gazdasági és pénzügyi helyzete tette lehetővé azt, hogy azon irtózatos veszteségeket, melyeket a német háború reá sújtott, oly hamar kiheverte, hogy annak párja nincs a világtörténelemben. (Élénk helyeslés balfelol.) Kiheverte azon csapásokat, melyek egy más államot talán egy fél századra megbénítottak volna, aránylag igen rövid idő alatt. Csakis Francziaország virágzó pénzügyi és gazdasági helyzete tette lehetővé azt, hogy a nagy hadi sarezot gazdasági és pénzügyi viszonyainak minden megrázkódtatása nélkül, aránylag igen rövid idő