Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
332 28 * orMágoi ttlé* november 82. 1878. hogy Bosznia és Herczegovina kormányozása Törökország kezében állandó deficittel jár s nem is csoda, mert a tartomány aránylag ugyan nagy, azonban nagyrészt hegyes, lakossága pedig gyér és szegény. Bosznia, Herczegovina és a novi-bazári szandzsáknak területe körülbelül 1100 • mértföldet tesz ki; lakossága pedig 1.100,000, beleértve ide azon területeket is, melyeket a berlini szerződés Montenegrónak adott; ezen területnek összes jövedelme a török kormányzat alatt következő volt: A tizedből a legjelentékenyebb jövedelmi forrásból befolyt 1.757,000 frt, a föld- és házadóból 730,000 frt, a katonamentességi adóból 480,000 frt, a marha, juh és a többi állatok megadóztatásából 388,000 frt, a sertés-adóból 45,000 frt, a jogilletékek- és szerződési illetékekből 45,000 frt, az erdők bérletéből 10,U00 frt, különféle egyéb bevételi, só, dohány és a többi adóból 100,000 frt, összesen 37* millió frt. Esik tehát egy főre 3 frt. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy Magyarország bevételei 1878-ra 217 millió Írtban vannak előirányozva: Magyarországon tehát egy főre 14 frt adó esik — míg Boszniában, mint mondám 3 frt. — Kitűnik tehát ezekből, hogy a Boszniában alkalmazott adóprés daczára mennyire hátra van azon népek adófizetési képessége. Egyébiránt, t. ház, köztudomású, hogy azon érdekes népességek és államocskák, melyek Bosznia táján vannak, melyek monarchiánk déli határait elfoglalják, egyáltalában nem képesek elviselni azon terheket, a melyek reájuk a monarchia kapcsolatában haramiának. Például a határőrvidék, a maga bevételeiből a közösügyes kiadásokra, a melyekre nézve 27o-t vállalt magára, Magyarország nem szolgáltat be egyetlen egy krajczárt sem, nemcsak, de a maga bevételeiből még saját beligazgatási szükségleteit (Balfelöl: Halljuk! Halljuk /) sem képes fedezni; úgy hogy évenkint körülbelül 200 ezer forinttal járul ezen beiigazgatási szükségletek fedezéséhez Magyarország a maga erszényéből. Dalmatia kormányzata, szétosztva ezen tartományra a monarchia többi tartományait is terhelő költségeket, — 2 millió frt deficittel jár évenkint. Horvát- és Szlavónországok hozzájárulási aránya a közösügyi költségekhez szintén nem kielégítő; úgy, hogy ha a terheket egyenlően osztjuk meg, a magyar korona valamennyi tartományai között, azon terheket tekintetbe véve, Magyarország Horvát- és Szlavonországokra ráfizet. Ha látjuk tehát, t. ház, hogy a Boszniát környező tartományok, daczára annak, hogy előhaladottabb állapotban vannak, mint Bosznia, a monarchia összes kormányzatából rájuk eső terheket nem birják fedezni; ha látjuk, hogy kormányzásuk rendesen deficittel jár; hihető-e, hogy Bosznia és Herczegovina lesznek azon egyetlenegy kivétel, ezek lesznek-e azon tartományok, a melyek a monarchia többi népeire újabb terheket nem fognak róni és melyek szükségleteiket önmaguk fogják fedezni? (Helyeslés a balon.) Pedig azon adóteher, mely eddig Boszniában fennállott, nézetem szerint alig lesz tovább fokozható. Hiszen épen ezen adórendszer és ez a kezelés volt állítólag egyik fooka a lázadásnak; épen a porta és a pasák adóprése miatt lázadtak fel a bosnyákok s herczegovezok, és ha a török adózási viszonyok nyomorúságos volta csakugyan valóságon alapul: akkor alig férne össze a berlini mandátummal elvállalt feladattal és az ezen mandátumban monarchiánknak jutott civilisatori hivatással, hogy most monarchiánk ezen elviselhetlennek állított és elitélt adórendszert és adókezelést ott a maga egészében fentartsa. Már csak azért is, hogy ezen kedves testvéreinket magunkhoz édesgessük, kénytelenek leszünk tovább haladni azon az utón, melyet megkezdett Pbilippovics tábornok akkor, midőn elengedte azon adókat, melyekkel a bosnyákok a szultánnak tartoztak, mondom , kénytelenek leszünk tovább menni és elengedni, vagy elnézni azon adókat is, a melyeket most nekünk kellene fizetniük, (ügy van! balfeV'<l) Nem is szólok most arról, hogy az ott éveken át dühöngött háború, erősen megtámadta az adóalapot. A marhák, juhok, kecskék állománya nagyon, de nagyon megfogyott, pedig nevezetes bevételi forrást képeznek; a marha állomány csökkenése folytán igen meg van nehezítve a földek mívelése is, a mi ismét a tizednek jelentékeny csökkenését is igen valószínűvé teszi. És az adóképesség csökkenésével szemben áll a bosnyákok igényeinek fokozódása; mert a szerénység épen nem erénye ezen érdekes népségnek. (Derültség és jelkiáltások bal/elől: ügy van!) Ugyanis a keleti krisisnek azon stádiumában, midőn még Magyarország és Ausztria, illetőleg a monarchia külügyi kormánya a jóakaró közvetítő szerepét játszotta, a fölkelők előtt, gróf Andrássy elküldte Rodich tábornokot Herczegovinába, hogy megtudja a herczegovinai felkelőktől, mik tehát az ő kívánságaik, mik sérelmeik, és melyek azon feltételek, a melyek mellett a portával kiegyezni hajlandók lennének ? És ezen feltételeket azután a herczegovezok egy papirosra felírva át is adták Rodich tábornoknak, ő pedig megtáviratozta azokat Andrássy külügyministernek. (Halljuk! Halljuk!) Ezen feltételek benne vannak a vörös-könyvben 289 sz. alatt. Ezek szerint követelték akkor a bosnyák felkelők: hogy a földnek egy harmada adassék át rögtön az ő tulajdonukba, hogy elégett házaik és templomaik építtessenek fel — természetesen mások költségén, — hogy élelmez-
