Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-23

23. országos ülé» novamfcer S2. 1878. 325 minister által, hogy ez nem annexió, csak oeenpatió és az occupatiónak záros határidejét kimondják, azon perczben a török aláírja a eonventiót és vége van mindennek. (ügy van! a szélső balon.) De uraim! hiszen a mandátum, melyet elvállaltak, már végre is van hajtva. A mandátum szól arról, hogy Ausztria-Magyarország bemenjen Boszniába és Herczegovinába e két tartományt pacificálni. Igaz, hogy épen akkor nem volt mit paeificálni. Gróf Andrássy hihetőleg megcsinálta azt a textust már akkor, midőn az ő ügyes eljárása folytán ott egy kis zavar volt; de midőn a pacificálásra került a dolog, már nem volt mit pacificálni. (Tetszés a szélső balon.) Mindenesetre azonban a mandátum, melyet a monarchia kapott, végre van hajtva. Bosznia és Herczegovina — a fejedelem szájából tudjuk, most le van csendesítve. Tehát mi dolguk van még önöknek ott? Most azt kellene mondaniuk Törökországnak és Európának: ime én megfeleltem az elvállalt megbízatásnak, rendet csináltam, most te Törökország tedd magadat azon helyzetbe, hogy majd közös egyetértéssel megállapítván az occupatió záros határidejét, abban a perczben, a melyben én hadseregemet onnan kivonom, és azon mértékben, a melyben kivonom, te a magad hadseregét tehesd helyébe. Ha például meghatároztatnék, hogy ugyanazon időben, melyben Muszkaország Bulgáriából, és három hónappal azután Romániából kivonja seregét, ezzel egyidejűleg Ausztria- Magyarország is kivonul Bosznia és Herczegovinábóí; ha megállapíttatnék, hogy ezen és ezen napon 10,000 katona kivonul Szerajevóból, s ugyanazon napon ugyanannyi török katona ismét bevonul, s így azután egymásután Zwornikból, Mosztárból és a többi várakból egészen az utolsó katonáig. Ezt érteném, akkor legalább mondhatnák, hogy a reánk ruházott missiónak megfeleltünk. De ha azt mondják önök, hogy határidőről beszélni nem lehet, de anuexióról sem lehet szó ; én ezt nem értem, mert mi a határidő nélküli occupatió, ha nem annexió ? (Helyeslés a baloldalon.) T, ház! Én nem állítom, hogy akár mostani felszólalásommal, akár azon sok, valóban jeles beszéddel, melyek itt 9—10 nap óta tartattak, ki volna merítve a tárgy. Legtávolabbról sem! Vannak a tárgynak még oly oldalai, melyek még nem érintettek. De épen mert olyannak tartom a tárgyat, melyet kimeríteni nem lehet, a magam részéről befejezem fölszólalásomat. {Halljuk!) A delegatiókhoz intézett trónbeszédben a fejedelem azon bizalmának ad kifejezést, hogy a képviselőház tagjai a történelmi pillanat nagyságának színvonalára fognak emelkedni. Legyen szabad itt nekem is azon reményemnek kifejezést adnom, hogy önök, t. képviselő urak, képesek lesznek e rendkívüli alkalommal fölemelkedni a történeti pillanat színvonalára. Ne felejtsék el t. képviselőtársaim, hogy itt nem egyszerű feliratról van szó és nem egyszerű szavazásról afölött, hogy maradjon-e a kormány vagy nem. Önök szavazata, ha a feliratot úgy szavazzák meg, mint azt a kormányelnök értelmezte, annyit fog jelenteni, mint sanctiója Törökország feldarabolásának. Ne hivatkozzanak később arra, hogy nem ismerték a helyzetet, igenis ismerték; csak az nem látja, a ki nem akarja látni. Ez Törökország feldarabolása. Fontolják meg önök, mit tesznek: hozzá akarnak-e járulni a nemzetközi jogok lábbal tiprásához; — hozzá akarnak-e járulni Törökország feldarabolásához? Ne felejtsék el t. képviselőtársaim, hogy ezen szavazattal önök lemondanak egy igen fontos jogról; sanctionálják azt, hogy nemcsak az 1876-ban megállapított közös ügyek fölött, hanem egy újonnan felmerülő hóditásnak útján, occupálás vagy annectálás útján hozzánk csatlakozott új országok felett, nem a magyar országgyűlés, hanem egy magyar és osztrákokból álló vegyes bizottság, a delegatió döntsenek. Ez sanctionáltatnék azzal ä szava™ zattal. Ne felejtsék el, hogy ezen szavazattal el lesz döntve, sanctionálva lesz oly politika, mely nemcsak vissza ft>£ hatni nemcsak politikai életünkre, beléletünkre, pénzügyeinkre, melyek, hogy tönkre mennek és kell, hogy tönkre menjenek, az előttem szólók igen fényesen bebizonyították; — mely nemcsak veszélyezteti saját fajunknak dominálását saját országunkban, de vissza fog hatni a belkormányzat minden ágára, még belső szabadságunkra is. Ne felejtsék, hogy minden kormány minálunk minden reactionális lépését, melyet valaha tett, mindig azzal igazolta, hogy: nem ellenetek, nem a magyarok ellen, hanem a nemzetiségek ellen irányul. No hát mi még szaporítani akarjuk ezen nemzetiségeket, ezeket az ürügyeket, úgy a kormány, de még inkább a bécsi kormány számára; hogy azt mondhassa: itt ezen országban teljes szabadsággal kormányozni nem lehet, épen a magyar faj iránti szeretetből ? Ettől a szavazattól, t. ház, túlzás nélkül lehet mondani, nem egy kormány élete függ, a mivel, megvallom, igen keveset gondolok, s méltóztassék elhinni, nem egy óráig, de öt perczig sem szólanék a miatt, hogy addig, míg ezen rendszer az uralkodó Magyarországon, a ministerelnököt Tisza Kálmánnak nevezik, vagy bárki másnak. Nem; nekünk személyekkel nincs dolgunk, tiszteljük, becsüljük őket saját értékök szerint: de ennek a politikával semmi köze, de gondolunk azzal, hogy nemzetünk jövőjéről van szó, érzi mindegyikünk, hogy soha, mióta a nemzet áll, soha oly elöntő kérdés felett a képviselőház nem határozott. Én érzem, hogy akkor, mikor aláírom a szavazattal Törökország feldarabolását jogot adok más háta-