Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-23

326 88. országos ülés november 22. 1878. lomnak, talán rövid idő múlva, talán pár évtized múlva, talán már néhány év múlva Magyarország, illetőleg Ausztria és Magyarország feldarabolására. Mert én akként vagyok meggyőződve, hogy én szívesen járulnék önöknek feliratához, a mely utóvégre alig különbözik valamibeu a miénktől,— mert hisz az aggodalmak ott csaknem ép oly határozottan és élesen vannak kifejtve — de miután mondom, ott a kormány más értelmet akar belé erőszakolni, ahhoz nem járulhatok, de kérem önöket, hogy pártolják legalább saját feliratukat; de pártolják úgy, mint önök azt fogalmazták, és jelentsék ki, úgy mint azt Horváth képviselő ur tette: hogy ő megszavazza azt a feliratot úgy a mint ő azt értette, a mint annak a betűi szólanak, nem úgy, mint azt a kormányeluük magyarázta. Ajánlom a pártom részéről benyújtott felirati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső' baloldalon.) Wahrmann Mór: {Halljuk!) Én részemről t. képviselőház, mint a 2l-es bizottságnak egyik igénytelen tagja, az ezen bizottság által benyújtott felirati javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom azt, daczára azon kitűnő és méltán figyelmet igénylő sok szónoklatnak, melyek a háznak azon padjain (A szónok a baloldalra mutat) tartattak; elfogadom azt, daczára az általam nem egész mértékben helyeselt azon több nyilatkozatnak, melyek a ház ezen oldalán hangoztattak. Tehetem ezt ez utóbbiak daczára, minthogy ezen nyilatkozatok — a mint ezt egyébként az illetők magok is kiemelték — csakis egyéni nézeteknek veendők és az illetők magánügyének tekintem, vájjon miként vélik ezen nézeteiket az általunk beterjesztett felirati javaslat alá subsummálni és mennyiben vélik azokat összeegyeztethetőknek, feliratunk egész tenorjával és azon alapeszmével, mely benne dominál. Én részemről — és itt szintén csak egyéni nézetemnek és felfogásomnak adok kifejezést — úgy, a mint ezt már többször, több helyütt tartaléktalanul kimondottam: a boszniai és herczegovinai occupatiót szerencsétlen conceptiónak és baljóslatú lépésnek tekintem. (Ugy van! a baloldalon.) De ezen complicált és annyi viszonyt felölelő kérdésben nemcsak minden ellentétes nézetet tűrendőnek vélek, hanem az ilyen ellentétes nézet jogosultságának lehetőségét sem tagadom. Mert meggyőződésem az, hogy laikus — és én még e teremben is mindenkit laikusnak tartok, bármennyire foglalkozzék is politikai és történeti tanulmányokkal; a ki a diplomatia tömkelegében biztos vezérfonallal nem bir, a ki minden adatok, titkos levelezések és alkudozások ismeretével nem rendelkezik, a ki ezen alkudozásokban talán közvetve vagy közvetlenül maga cselekvő részt nem vett: — meggyőződésem, ismétlem az, hogy laikus ma keleti politikánkról határozott, meg nem módosítható, szilárd ítéletet még nem mondhat. {Nyugtalanság a szélső' balon. Halljuk!) Mindezek felismerése megengedhetővé teszi szerény felfogásom szerint azt, hogy még azok is, kik e törvényhozás termében szavakat emelni jogosítottak és kötelezettek, határozott, merev ítélet kimondásától ma még óvakodjanak; és csak arra szorítkozzanak, hogy a fejedelem színe előtt a világosan észlelt tüneményeket felemlítsék, az azokból vont következtetéseket, az azokhoz fűzött aggodalmakat vagy sejtelmeket nyilvánítsák; hogy ítéletüket visszatartva, csakis érzelmök tolmácsolására szorítkozzanak, ezeknek azonban kifejezést annyival is inkább adhatnak, minthogy államok életében a népek érzelmei gyakran megbízhatóbbaknak és biztosabbaknak mutatkoztak, mint az államférfiak ítéletei. Azon úgynevezett compromissum, melynek alapján a 2l-es bizottság felirata keletkezett; melyre itt a vita folyamában gúnyosan történt hivatkozás, s melynek létét tagadni egyáltalában nem szándékozom, épen ezen szempontból indult ki. A 2l-es bizottság tagjai nem kötöttek, s nem köthettek volna soha olyan compromissumot, a melyben az egyik fél meggyőződését a másik fél meggyőződésének feláldozza vagy alárendelje. Nem kötöttek és nem köthettek volna soha olyan compromissumot, a melyben meggyőződésüknek oly határozatlan formában adtak volna kifejezést, hogy szándékos félhomálya által meggyőződésüket vagy egészen érthetetlenné, vagy a legkülönbözőbb módon értelmezhetővé tették volna. A compromissum csak az irányban köttethetett és köttetett általunk, hogy azon ítéletet, a melyet mindegyikünk kimondani szándékozott — és beismerem, hogy ezen ítéletre nézve a vélemények igen szétágazók voltak köztünk, mind a dolog meritumára, mind annak egyes nuanceaira, mind az indokokra nézve — de a mely Ítéletet egyikünk sem akarta merevnek, csalhatatlannak oda állítani, a melyre nézve egyikünk sem akarta a felelősséget az utolsó consequentiákig elvállalni; a mely ítéletet mindegyikünk a külügyminister adandó felvilágosításai és nyilatkozatai alapján esetleg még módosíthatónak engedett meg: mondom, a compromissum csak az irányban köttetett általunk, hogy ezen és ily ítélet kifejezését ideiglenesen felfüggeszszük; és csak azon aggodalmaknak adjunk kifejezést, melyeket a — vagy a követett politika folytán, vagy annak daczára — keletkezett súlyos helyzet az egész országban keltett, mely aggodalmakban kivétel nélkül mindnyájan osztozunk, és melyek, mint ezt a javaslat eléggé határozottan és nyíltan kifejezi, a kunyhó-