Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-23
23. országos ttlés november 22. 18Í8. gjg telén volt lemondását beadni. így fogta fel ezt a ház 2l-es bizottsága is, a mely a felirati javaslat bevezető soraiban ezt mondja: „Mély tisztelettel hajlunk meg Felséged azon alkotmányos magasztos érzülete előtt, mely a végleges intézkedés előtt a nemzet képviselőinek szavát kívánja meghallgatni! „És mert ez ígj van, t. ház, rendkívüli felelősséggel jár azon szavazat, melyet a t. ház ez alkalommal adni fog. Felelősséggel jár nemcsak - a jelen kormánynyal szemben, vagyis a megalakulandó új kormánynyal szemben, a mely csakis ezen szavazatból fogja az általa követendő irányt megtudhatni; nemcsak a koronával szemben, a mely egyenesen felszólít minket e határozott nyilatkozatra: de nagy felelősséggel jár a nemzet jövőjével szemben, a mely nagy részben, ha nem is kizárólag, e szavazattól fog függni. Nem is lehet tagadni, hogy e ház 2l-es bizottsága megfelelt e kötelességnek, a lehető leghatározottabban kimondta véleményét; annyira határozottan, hogy bárki közülünk e padokon ülők közül is egy perczig sem habozott azon^ hogy ezen felirati javaslatot magáévá tegye. És csakugyan Eötvös képviselő ur, ki első volt e párt részéről a felszólalók közül, kijelentette, hogy azou felirathoz is hozzájárul, feltéve, hogy az oly értelemben vétetik, mint a minőben az fogalmazva van. Történt azonban, hogy a ministerelnök ur felszólalván, úgy magyarázta meg, hogy ennek nem az az értelme, a melyet a betűkből ki kell olvasni; hogy azon aggodalmak, melyek ott ki vannak fejezve, átalánosságban világeseményekre vonatkoznak ; daczára annak, hogy ezen felirat világosan kimondja, hogy nem a világesemények, hanem világosan kimondja, hogy Bosznia és Herczegovina occupatiója az, a mi oly mély nyugtalanságot idézett elő az egész országban. No, de a kormányelnök ezt nem akarja érteni. 0 tette bonyolulttá a helyzetet, a mennyiben ő kijelenti, hogy a bizottság felirata nem azt jelenti, a mit maga a bizottság akart. Igen természetes, hogy ezen munkálat egyik legilletékesebb birája mindenesetre azon bizottság t. elnöke, és azért annak felszólalását az egész ház bizonyos kíváncsisággal várta, mert nem attól függ, hogy a kormány mikép magyarázza a bizottság munkálatát, hanem az, hogy miként magyarázza azt a bizottság maga, melynek nevében rendesen az elnök szokott szólani. (Helyeslés halfelöl.) S mert felfogásom szerint az eddigi felszólalók közt e szempontból e két felszólalás bir kiváló fontossággal: a kormányelnöké, a menynyiben a szőnyegen forgó politikai kérdésre vonatkozik; Szlávy képviselő uré, a mennyiben hivatva lett volna a bizottság feliratának igazi értelmét a ház előtt magyarázni: én leginkább, ha nem is kizárólag, e két beszéddel óhajtok foglalkozni. Nagy türelmetlenséggel várta az egész ország a kormánynak nyilatkozatát a mai befejezett tényként előttünk álló Bosznia oceupatiójáról. A kormányelnök beszélt is, s a mit mondott röviden három pontban lehet összefoglalni: Az első részben ő igyekezik igazolni a kormány eljárását az orosz-török háború kitöréséig, bebizonyítván, miszerint a legjobb akarat mellett is azt megakadályozni nem állt hatalmunkban. A másik részben megczáfolni igyekszik azon általános állítást, mintha a kormány szántszándékosan félrevezette volna, nemcsak a nemzetet, nemcsak a közvéleményt, hanem magát a törvényhozást is. A harmadik pont végre igazolja Bosznia és Herczegovina occupatióját, s oda állítja, mint természetes corollariumát az orosztörök háború eredményének. A mi az elsőt illeti, a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy az orosz-török háborút megakadályozni egyszerűen azon okból nem lehetett, mert elszigetelve állottunk e téren. Anglia keze meg volt kötve az akkori atrociíy-meetingek által, a mivel, mellesleg említem, beismeri maga a ministerelnök ur, hogy más országokban a meetingek megszokták kötni a ministerek kezeit, nálunk úgy látszik a magyar ministerek kezeit a népgyűlések nem kötik meg. Francziaország a szenvedett csapás folytán nem óhajtott az európai ügyekben vezérszerepet játszani; Németország háládatosságból azon magaviseletért, melyet Muszkaország vele szemben 1866-ban és 1871ben tanúsított, mindenesetre ellenünk lett volna. Egy harmadik hatalom Olaszország, mert heves vérű és élénk képzelőíehetségével mindig saját határainak terjesztésére gondol, — s ezt ismételte utána Szlávy József t. képviselő ur, valamint Pauler Tivadar minister ur is — az sem volt megbízható szomszéd, következőleg elszigetelten állottunk volna; lehetetlenség volt arra gondolni, hogy a muszkával szembe szálljunk. Feltéve, hogy ez mind úgy van, ez más szóval nem jelent egyebet, minthogy a félelem politikáját követtük. Félünk Muszkaországtól, Németországtól, Olaszországtól, s mindenkitől a világon. No, uraim! ha mi a félelem politikáját akartuk követni, akkor kár volt önök részéről a drága szövetséget megkötni; hisz csakis azzal indokolták a drága szövetséget, mert gyengék vagyunk önmagunkban; azért szükséges, hogy szövetkezzünk a nagyhatalmakkal, hogy a veszély perczében bátran síkra szállhassunk. Arra, hogy féljünk, kár volt szövetkeznünk; félni magunkban is félhetünk, {Derültség balfel'ól) de vájjon alapos volt-e ez a félelem? Nem valósziníí-e, hogy Anglia velünk lett volna? Nem volt-e Anglia az egyetlen hatalom, mely a párisi szerződés mellett tiltakozó szavát felemelte? Lehet-e jogosan, észszerűen kétkedni abban, hogy ha a
