Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-22

22. onicágoft niéi november 21. 18?8. g| f és ezen természetes szövetségesünk legalább is sokkal gyengébb volt, mint az előtt. Tehát már maga a kiindulási pont is természetellenes, mert előbb győzni hagytuk ellenfelünket, hogy majd azután lépjünk fel ellene. De különben is, t. ház, akkor, mikor Oroszország tudatta Ausztria-Magyarország kormányával és a londoni és a berlini kormánynyal szándékait, a Dunán sem keltek át hadseregei, tehát akkor még az egész hadjárat, mely Plevna előtt oly vitézül folyt Törökország részéről, és a mely Oroszországot oly veszélylyel fenyegette, kezdetét sem vette; azt tehát csak megengedik önök, hogy sokkal könnyebb lett volna, ha akkor Oroszország ezen szándékait meghiúsítjuk, melyek a kormány beismerése szerint is állami érdekeinket veszélyeztetik: mint ha akkor lépünk fel, midőn Oroszország kibontakozott súlyos helyzetéből és mint győztes Konstantinápoly kapui előtt állott seregével. Ha tehát azt mondják, hogy ez volt az eszélyes politika, ebben mindenkinek szabad kételkedni ; ki logikáját és conclusióit a józan ész szabályai szerint szokta használni és levonni. Az is mondatott, hogy azon stratégiai felállításnak, mely 1856-ban Ausztria részéről történt, mi volt az eredménye? A ministerelnök ur azt nagyon csekélynek akarta feltüntetni, valaki azután közbekiáltott, hogy: hát a párisi békekötés? Erre a ministerelnök ur azt mondotta, hogy a párisi békekötést még némely más csekélységek is megelőzték, mint Sebastopol elfoglalása stb. Megengedem, nem is tulajdonította Európában senki a párisi békekötést, mint eredményt, azon stratégiai felállításnak, melyet akkor Ausztria eszközölt, hanem tulajdonította azon győzelemnek, melyet kivívtak a szövetséges nyugati hatalmak Oroszország felett. S a párisi szerződésnek mi volt eredménye? Először volt Oroszország megalázása, mert századok óta ez volt az első háború, melyben Oroszország nemcsak hogy nem nyert semmit, hanem a már elfoglalt területből is, habár csak kis részt, átengedni volt kénytelen, Ezen szerződésnek eredménye volt az, hogy a Duna egészen kivétetvén az orosz befolyás alól, annak hajózhatási szabadsága tökéletesen biztosítva van. Ennek a párisi szerződésnek egyik főeredménye volt az is, hogy az európai hatalmak azon rendszabályhoz nyúltak, a melyet egyedül hittek szükségesnek és mellőzhetlennek, hogy az európai békét biztosíthassák és megszilárdíthassák, t. i. az ottomán terület épségének és függetlenségének biztosítása. T. ház! A mióta én eszmélek, mindig előtérben állott a keleti kérdés. Minden államférfi, bármely nemzethez tartozott légyen is, ezen kérdés végmegoldását perhorreseálta, Hanem hát nekünk van egy providentialis férfiunk, ő nem perhorreseál semmit, ő belement ezen keleti kérdés rendezésébe. Belement és megtette azt az első stádiumot, hogy megosztozott Törökország zsákmánya felett, valamint egy századdal ezelőtt megosztozott Kaunitz Lengyelország felett. És uraim, mikor valamely államférfiú elhatározza magát ily merész, mondhatni vakmerő lépés megtételére: vájjon akkor előkészítette-e tehát a birodalom egyes részeit arra, hogy ezen nagy munka keresztülvitelére képesek legyenek ? Nem-e gróf Andrássy volt azon ministerelnök, ki inaugurálta nálunk azt a politikát, a mely Magyarországot a tönkrejutás szélére sodorta, és mikor már itt volt, belekapott a keleti kérdés rendezésébe. Valaki mondta — nem tudom ki volt — hogy Poroszország 50 esztendeig készült és 50 évig majdnem abdicält nagyhatalmi állásától és aztán kijött, mikor minden belügyei rendezve voltak, mikor pénzügyei a legjobb rendben voltak, kiállóit a síkra és akkor oly dolgokat mívelt, melyeken, a világ elbámult. Igen, de hát készült reá! Mit csináltunk mi? Mi készültünk arra, hogy minél szegényebbek, mennél tehetetlenebbek legyünk, mikor ezen nagy kérdés fog élénkbe állani. Mikép történt mindez ? Elfogadta azt a tervet, mely nem is a mostani külügyinmisteré, sokkal régibb nálánál, melyet ő már készen talált, hogy mi befolyást gyakoroljunk a keleten; foglaljuk el Boszniát és Herczegovinát, talán NoviBazárt és Saloniebit is; ezt a tervet akarta végrehajtani; előidézte a keleti kérdés daenionját: és akkor, midőn a birodalom sem egyik része, sem másik része arra egyáltalán előkészítve nem volt, akkor belevágott ezen nagy kérdés elintézésébe. No, már ez igazán providentialis férfiú és providentialis biz akkor, hogyha ezen nagy ügyet jó végre fogja hozni; hanem félek tőle, hogy az ilyen hibás, bűnös eljárást meg fogja sínyleni az ország, melynek kormányzata az ő kezébe adatott. T. ház! Már közel az óra, mikor üléseinket beszoktuk rekeszteni és igen sok mondani valóm lenne még. (Halljuk!) Hogyha méltóztatik megengedni, hát még talán egyről másról szólni fogok valamit, de nem kívánnám az amúgy is csekély számmal jelenlévő t, képviselő urak figyelmét egészen kifárasztani. (Halljuh!) Ha arról van szó, hogy mi Boszniába bemenjünk, és egyszer a ministerium azon elhatározásra jött, bogy befogunk menni Boszniába, akkor kérdem, mi okozta azt, hogy oly elégtelen erővel mentek be ? Hisz Ausztria-Magyarországnak csak van annyi ereje, hogy egy ily kis tartomány elfoglalására oly intézkedéseket tehet, hogy azokat legalább a katonai becsület és biztonság veszélyeztetése nélkül hajthatja végre; de úgy látszik bele mentek tájékozatlanul, a mint tájékozatlanul és dilettáns módon bele kaptak a keleti kérdés rendezésébe és így annak egyes részleteibe is