Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-22

312 22. országos ttlé* november 21.1878. tájékozatlanul és dilettáns módon bele kontárkodtanak. Lehet egyik-másik tartományba belemenni zeneszóval is és igen csekély erővel, de ha már valaki megakarja azt kisérleni, legalább előbb biztosítja magát. De hogy járt el a mi külügyi hivatalunk? Először nem kötötte meg azon eonventiót, a melyre, hogy azt meg fogja kötni, magát kötelezte Berlinben, a melynek megkötése terhe alatt kapta csak a berlini mandátumot, mondom, ezt nem kötötte meg és midőn a ministerelnök ur azt mondja, hogy valamennyi európai hatalmasság beleegyezésével ment bele, meglehet, hogy a többi hatalmasság mind beleegyezett, de hogy a török beleegyezett volna, annak semmi nyoma a diplomaíiai okmányokban nincs;pedig a többinek valamennyinek semmi köze nem volt, hanem volt igenis a töröknek; mert az által, hogy a török akár egyenesen, akár indirecte ellenszegült e bemenetelnek: Berlinben, Londonban, Parisban és Rómában nevették az osztrák sereget s azt mondták „No azokat jól megverték ; úgy kell nekik!" Majd küldenek többet s aztán véget vetnek előbb-utóbb a dolognak, de arra, hogy segédkezet nyújtsanak, egyik sem tartotta magát kötelezettnek, sem azt czélszerűnek nem tartotta. Én azt hiszem, t. ház, hogy midőn már azon, nézetem szerint nem csak hibás, hanem valósággal bűnös lépésre határozta magát el a kormány, hogy elmegy Bosznia és Herczegovina elfoglalására : kettőztette ezt a bűnt azon mulasztás által, hogy elégtelen erővel ment oda, és úgy katonáinkat haszontalan és nem szükséges áldozatok meghozatalának, mészárlások!)ak tette ki, valamiut a katonai becsületet veszélyeztette. T. képviselőház! Még egyre akarok reflectálni, a mit mondottak és a ministerelnök ur is hangsúlyozott, hogy nekünk a Keleten kereskedelmi érdekeinket kell védelmezni. Ugyan kérem, én csak remélem, hogy sem a mi kabinetünkben, sem az osztrák-magyar ministeriumoknál összesen azon gondolat csak nem vergődött túlsúlyra, hogy mi kereskedelmi érdekeinket akarjuk valahol biztosítani, akkor azt az országot el kell foglalni; (DerüVség a szélső balon) hisz, engedelmet kérek, akkor ez nem lenne más, mint hogy induljunk meg mint Bendegúz egy nagy hadsereggel, és foglaljuk el az egész világot, mert a kereskedés azt kívánja. [Derültség és helyeslés a szélső' baloldalon.) Hisz ez nevetséges egy gondolat, hogy kereskedelmi érdekeink biztosítása szempontjából nekünk el kell foglalnunk egy tartományt és mint Tóth Vilmos képviselő ur mondotta, másképen mi a franezia és angol kereskedéssel nem fogunk tudni versenyezni Salonichiben, csak ha Salonichit elfoglaljuk. (Derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, hisz akkor mi lesz a következmény? Hiszen, miután kereskedelmi érdekeit minden ország a lehető legjobhan akarja biztosítani, mihelyt háborúban leszünk az egész világgal: akkor az egész világgal háborúzni kell és a ki az utolsónak maradt fenn e világból, az fog kereskedni, de akkor már annyi embert fognak megölni, hogy nem lesz a ki vásároljon. T. ház! A ministerium eljárását illetőleg, még egy dologra kivánok reflectálni. (Halljuk!) Ez nem a jelenlegi minister urakat illeti, hanem illeti Széll Kálmán a lemondott pénzügyminister urat. 0 azon meggyőződésnél fogva, minthogy azt hiszi, hogy azon politikával, melyet Bosznia és Herczegovina elfoglalására nézve a külügyi hivatal inaugurált, Magyarország pénzügyének rendezése lehetetlen és ennélfogva lemond. (Közbeszólások a középen: Nem így áll a dolog!) Engedelmet kérek, a ministerelnök ur olyanforma magyarázatot adott minap. Én nem tudom, hogy így van-e; én azt veszem, a mit a t. ministerelnök ur mondott. Ezt mondta, talán nem ugyan ezen szavakkal, de értelme ez volt. Hát én hivatva érzem magamat arra, hogy azon megjegyzést tegyem, miszerint az a parlamentaris eljárással egyáltalában meg nem egyeztethető, de hogyha egy minister ur azért, mert egy bizonyos politikát nem helyesel, lemond hivataláról, hogy akkor azután visszavonuljon és hagyja az ügyeket menni a hogy akaruak, — mundus se expediet-—• ez még sem járja. A ministernek kötelessége minden erejéből oda hatni, hogy a kormány által elfogadott politika érvényre juttassák, de ha az meggyőződésével ellenkezik: akkor kötelessége neki nemcsak a kabinetben, nem csak a fejedelemmel szemben ezt megmondani, hanem ugyanazon eljárását a parlamentben is védelmezni; ugyanazon álláspontot a parlamentben is elfoglalni, melyet a kabinetben elfoglalt és azon politikát, melyet a kabinetben megtámadott, a parlamentben sem lenne szabad hallgatásával helyeselnie. (Helyeslés a szélsőbalon.) De visszavonulni és azt mondani, dolgozzatok tovább nélkülem, ha majd simák lesznek a hullámok, akkor majd visszajövök, de a míg zavarosak, addig csak dolgozzatok nélkülem, •— (Derültség a szélső baloldalon) ez, méltóztassanak megengedni, ^nem parlamentaris és nem szabályszerű eljárás. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Különben igen helyesen definiálta a t. ministerelnök ur a kötelességeket, midőn kijelentette: többi között itt is, hogy a megbukott ministernek helye az ellenzék padjain van. Mert ha az ő politikája a kabinetben megbukott, akkor igyekezzék azt itt érvényre juttatni: ha pedig helyesli, ne hagyja abba csak azért, mert nehézségek merülnek fel, mert körülmények között, midőa nincs nehézség, akárki kormányozhat, hanem mesterség épen akkor lenni ministernek, mikor nehéz a feladat, válságos az idő. Ha valaki a ministerségre vállalkozik, ezen feladatoktól vissza-