Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-22
302 82. országos ülés november 21. 1878. alkotmányos állásunkat és nemzetiségünket Bosznia és Herczegovina oly csekély tartományok bekebelezésétől féltjük. Ugyanis azon időre emlékeztetem, midőn harmadfél-század előtt a gyászos mohácsi ütközet után, több keleti tartományok, köztük Bosznia és Herczegovina, az akkor hatalmas fényében ragyogó török birodalom alá kerültek, mely már ezelőtt a Fekete-tengeri keleti tartományokat meghódította volt, de csak addig ragyogott fönn — valami másfél-századig — még Péter czär azon suprematiával, melylyel minden keleti vallású népek fölött az orosz czár bir, először is a Féke te-tenger-parti tartományokban eleinte vallásos , azután politikai befolyását érvényesítvén, nem sokára az ottani népek segítségével, fegyveres erővel meghódította. Ezt a politikát a pétervári kabinet a múlt és jelen században következetes ravaszsággal folytatván, hol Bolgár-, hol Bosznyák-országban, hol Syriában, először vallásos jajgatásokat hangoztatott, megnyugtatást sürgetett, diplomatiai jegyzékekben üldözések, méltatlankodások felett panaszolt, itt-ott a forradalomra felbujtotta híveit, utoljára háborút üzent és minden háború végével egy tartományt foglalt el. Ezen 180 éves küzdelemben a török birodalom annyira elgyengült, hogy most végperczei ütöttek. Hátra van még Rumélia és Konstantinápoly elfoglalása, mely talán még e folyó században végre fog hajtatni, azután Európában előre nem nyomulhat, csak az osztrák-magyar monarchia testi épségén át; (Ugy van! halfelöl) sőt a hadi tudományban jártas férfiak szerint az adriai- és Fekete-tenger közti keleti tartományok, sőt Konstantinápoly birtoklata biztos nem lehet Erdély nélkül, mely geographiai helyzeténél, configuratiójánál fogva, domináló szerepre van hivatva szemközt az ottani keleti tartományokkal. Tudjuk, hogy a pétervári kabinet politikája sikerét biztosító eszközökről jó előre gondoskodni szokott, és így előreláthatólag ama törvényével „Isten akarja, a Czár parancsolja" az osztrákmagyar monarchia ellen maga idején fordulni fog, de jól tudja, hogy a katholikus és protestáns népességet lépvesszejére nem csábíthatja, nem az erdélyi keleti vallású románokat sem, kik már hollós Mátyásunk alatt a kenyérmezei csatában a román hűségnek és vitézségnek kivívott diadalemlékük óta, közjogilag és vallásilag a magyar alkotmány sánczai közé be vannak fogadva. Ily viszonyok közt a pétervári kabinetnek gondoskodni kelletett arról, hogy oly népek illesztessenek be monarchiánkba, melyek már régóta az orosz autocratia diadaláért imádkoznak föl az istenhez. {Tetszés balfelöl.) Erre a bosnyákok jelöltettek ki, kik már a török uralom alatt be vannak tanítva az orosz czélok támogatására; szemen szedett hivei, kik most, hogy monarchiánk az egyetlen egy barátságos elemet, a törököt teljesen elidegenítette, sokkal szabadabban foghatnak fondorkodásaikhoz; alkalmasint legközelebb egyházi autonómiát sürgetni fognak. Csodálkozik-e Mihalovics tisztelt barátom, hogy a pétervári kabinet szívesen járult az európai mandátumhoz ? Hiszi-e, hogy sajnálkozással vette, miszerint ezen mandátumnak már első végrehajtása monarchiánk pénzügyi állapotát gyöngítette. Azonban legyen nyugodt: az orosz be fogja várni az alkalmas időt, mikor vakandoki működéseihez foghat, melyek köztt bizonyosan szem előtt fogja tartani magyar nemzetiségünk — nemzetünk öntudata alapjának — aläásását. Hiszen a panszláv-orosz elem már egy század óta nyiltan tör nemzetiségünk ellen, melyre az idő, történet és a siker elidegeníthetlen birtok szentségének bélyegét üté; és ha a nemzet nem lenne képes saját koronás királya előtt nyiltan kimondani, hogy a magyar szent korona ellenségét be nem fogadhatja: Magyarország képviseltsége a legszomorúbb szürkület vonala alá jutna. (Élénk helyeslés halfelöl.) Azt mondják, hogy az annexio, a kormány részéről ki nem mondatván, nem létező szándék, azt tehát visszautasítani felesleges; de midőn azt kérdezzük, mi tehát végczélja az elfoglalásnak? mindig azon stereotyp választ kapjuk, mi a berlini szerződés 25. pontjában mondatik : „elfoglalás és igazgatás." De azon kérdésre: mit jelent ez? Ideiglenes megszállást vagy bekebelezést? a válasz mindig kitérő; {Ugy van! halfelöl) azon világos tettek azonban a bekebelezésre mutatnak, melyek előtt a nemzet képviselői szemeiket le nem süthetik, (filénk helyeslés jobhfelÖl.) Egy minap Szarajevóba is bevonuló ezrednek élén az ottani polgármester által felköszöntött ezredes ur, válaszában azt monda, hogy az új Ausztriában (Boszniában) visszamaradt katonatársainak üdvözlését hozza. (Derültség a baloldalon.) Nem hiszem, hogy az ausztriai törvényhozás elfogadná saját hazájoknak ezen kiegészítését. (Derültség a baloldalon.) Azon ellenvetésre pedig, hogy az annexióknak visszautasítása össze nem fér e monarchia nagyhatalmi állásával: azt jegyzem meg, hogy itten csak is e kérdéses pánszláv tartományok annexiójáról vau szó; hogy ha azonban e monarchia nagyhatalmi állása azon német tartományoknak visszacsatoltatását követelné, melyek a múlt században — a pragmatica sanctió sértésével — más kezekbe kerültek, nekünk magyaroknak az ellen kifogásunk sem lehetne. Ez alkalommal legyen szabad Deák Ferenczünk mindannyiszor ismételt szavaira hivatkozni, a mennyiszer Gralicziának mint a magyar korona volt országának visszacsatolása szóba