Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-22

22. országos ülés november 21.1878. 3Q3 jött „nem kell; megelégszünk drága horvát atyafiainkkal." (Élénk derültség.) Pedig a lengyeleket nyilt karokkal fogadta volna nemzetünk; de hogy mi nemzetünkre pánszlávokat vesztünkkel rátukmáljunk és e czélra roppant költségeket fordítsunk, — az csakugyan lehetetlen. (Helyeslés balról.) A költségeket említve, ezeknek leszállítása csakis úgy lehet, ha a szultánnal, mint ezen tartományok törvényes uralkodójával, conventióra lépünk, mely e feliratban hallgatással mellőztetik ; holott az elfoglalás fentartására szükséges hadseregnek roppant költségeinek fedezését pénzügyi állapotunk nem engedi. Ezen állításom felderítésére elég, ha volt pénzügyministerünk lemondására hivatkozom. (Halljuk! haljelöl') Széll Kálmán személyéhez azon mértékben, melyben jeles hazafiúi jellemével párosult szaktudományi jártasságát ismertük, kötve valának hazánk szép reményei pénzügyi viszonyaink javítása iránt: és ime egyszerre improvizáltatott a török tartományok elfoglalása és halomra dőltek nemcsak minden reményeink; de szemközt egy reményvesztett jövővel visszavonult pénzügyi ministerünk, ki menekülést nem várhatott Bosznia és Herczegovina jövedelmei után, melyek a berlini eongressus jegyzőkönyve szerint saját beligazgatásuk költségeit sem fedezhetik. ( Ugy van ! balfelöl.) Az elfoglalás költségeinek hazánkra eső része ez év végéig 40 millió frt, államháztartásnak 20 millióval előirányzott deficzifje is tettleg 35 millió lesz és igy hozzászámítva a folyó év végével esedékes 76V

2 frtnyi kincstári utalványoknak járadék - kötvényekkel visszaváltásából, — tekintve amazoknak 110—118 rugó, — emezekét 95—80 apadó árfolyamát —• eredő, legalább 20 millió frtnyi veszteségnek kamatait, államháztartásunk folyó évi deficzitje ez év végével legalább 80 millió frt lesz. (Mozgás, ellenmondás a jobboldalon.) E deficzit a legkérlelhetlenebb zsarnok, ki előtt nincs könyörület és ez előtt összes ministeriumunk is lemondott, legalább máskép nem foghatom fel a Széll lemondása után beadott resignatiót, melynek némi visszahatása volt a közösügyi ministeriumra is; visszahozták a hadsereg felét, megtakarítási ígéreteket tettek. Hogy ha azonban a beligazgatás rendezéséhez a portával való egyetértés nélkül fogni akarnak: akkor épen annyi deficzit lesz a jövő évben, ha nem több. A conventió az eredeti felirati javaslatban ő Felségének ajánltatott a bizottsági értekezletek alatt azonban kihagyattatott; (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) és a mint én ott a bizottságban mindjárt kimondottam, hogy a conventió felemlítése nélkül el nem fogadom a felirati javaslatot, úgy most nyilvánosan kijelentem, hogy az élőt- • tünk fekvő feliratot el nem fogadhatom. (Élénk, hosszantartó helyeslés a baloldalon.) Apponyi Albert: T. ház! Mielőtt a szónok előadását megkezdené, bátor vagyok a napirendhez, illetőleg a tárgyalások rendjéhez szólani. Tudvalevőleg a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságnak 12 órára ülés van kihirdetve. Nem tartanám a folvó tanácskozások komolvságával megférhetőnek azt, ha az ülés tovább folyna és ezen háznak 40 tagja kénytelen volna más ülésteremben megjelenni. (Helyeslés balfelől.) Én tehát arra kérem a ház t. elnökét, méltóztassék úgy intézkedni, hogy 12 órakor, midőn a közösügyi bizottság ülése kezdődik, a háznak ülése annyi időre felfüggesztessék, a meddig a delegatió ülése tart. Azért voltam bátor ezt most felhozni, nehogy később legyek kénytelen a t. szónokot félbeszakítva, e kérést intézni a házhoz. (Helyeslés balfelől.) Zsedényi Ede: T. ház! Arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy a delegatiónak ülése amúgy sem fog tovább tartani, mint talán 10 perczig; addig tehát, míg a delegatió tagjai visszajönnek, az ülést félbe lehet szakítani. Elnök: Ha a t. ház helybenhagyja, Simonyi képviselő ur beszédjét talán megkezdheti most és miután a delegatiónak ülése csak 12 órakor kezdődik, akkor talán félbenszakíthatja beszédét, hogy később aztán ismét folytassa. Madarász József: Bocsánatot kérek, fél tizenkét óra lesz mindjárt, a mint én látom, hat perez híján fél tizenkettő. Méltóztassék megengedni, ha jól hallom, tizenkét órakor kezdődik a delegatió ülése. Már én nem tudom, úgy van-e ott a szokás, mint minálunk, hogy a kitűzött óra után csak félórával szokott az ülés kezdődni; ezt végezzék azon képviselő urak egymás között, kik azon bizottság tagjai. Hanem én azt vélem, hogy a bizottság tagjainak hivatalosan néhány perczczel előbb, vagy legalább is pontban 12 órára meg kell ott jelennie, és ily esetben és ily fontos kérdésben én nem tartom helyesnek, hogy egy képviselő megkezdje beszédét s azután legfeljebb egy félóra múlva, mikor bizony még úgyszólván a javára sem jöhet (Derültség), akkor aztán abba hagyja és akkor azután megint várakozzék, hogy úristen, mikor jönnek azok a boldogságot árasztó — nem is tudom, mi a nevök (Derültség) — bizottságból. Méltóztassanak megengedni, hogy ha a tárgyalás e tekintetben egy napi üléssel tovább is tartana, nem fognánk vetni a ház alkotmányos joga és tárgyalása ellen, ha azt mondanók, hogy most szakítsuk meg az ülést s kezdjük el például 1 órakor, s tartson azután — nem bánom — 3 óráig. (Felkiáltások balfelöl: Csak a rendes két óráig !) Én azt hiszem, hogy ez sokkal helyesebb volna, mint az, hogy most ugrasszuk fel Simonyi Ernő barátomat, (Derült-