Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
290 21. «r»aágoí ülés netomfeer 20. 1S78. szuronyaink hatalma: (Ügy van! bal/elöl) de mihelyt a mi szuronyainkkaí szemben egy még nagyobb szuronytömeg áll, azonnal ki fog törni mindezen szomszédoknak, sőt az elfoglalt tartomány népének eltitkolt, elrejtett ellenszenve ellenünk. (ügy van! balfelöl.) Ez tehát a helyzet, a melyet ott mi magunk teremtettünk; ez minden erkölcsi tényezőt az orosz karjába visz; ez eltöltötte bizalmatlansággal apró szomszédainkat, mert ha ezen népeknek van valami jellemző érzésük az egyesülési törekvésen kivül: akkor ez azon vad függetlenségi érzet, a melynek ők még anyagi javukat is feláldozzák. De talán azt fogják mondani és megengedem, hogy lehet így okoskodni, hogy mi majd ott rendezett állapotokat teremtünk, daczára annak, hogy a Boszniában való uralkodásunk egyik oszlopát a mohamedán elemet széttörtük; ha majd jó közigazgatással egy oly nemét a rendnek és jólétnek honosítjuk meg azon tartományokban, hogy majd akkor a rokonszenv irántunk felébred és majd akkor a szomszédok vágyva és bizalommal néznek azon állapotokra, a melyeket mi ott teremtettünk; mert mi szabadságot is biztosítunk nekik és igy végkép elvonjuk az orosz hatalom iránti rokonszenvtől. T. ház! A kik így okoskodnak, azok a világtörténet tanúságát egyszerűen figyelmen kivül hagyták; mert ha van valami a világtörténetben, úgy kétségtelen az a tanúság, hogy ifjú népeknél, a melyek ébredő nemzeti öntudattal birnak, a művelődés és jólét csak fokozza ezen érzetet és csak gyarapítja a törekvést annak valósítására, nem csökkenti, nem fogja kiirtani; (Helyeslés baljelöl.) és ha talán egy egészen tanulságos példa kell, gondoljanak Lombardia- és Velenczére. Hiszen ismeretes, hogy a mi kormányzatunk jobb volt Olaszországban, mint a piemonti, az igazságszolgáltatás különb, az adózás kevésbé súlyos vala, mert hiszen valóban elkényeztetett gyermeke volt e két tartomány a monarchiának: és mégis azon egységi mozgalom, a mely ép oly kényszerű fejlődés volt. mint a minőt a Balkán félszigeten a ministeri előterjesztés állít, Olaszország egyesülési törekvése hol jeletkezett legerősebben, hol jelentkezett épen az ellentétek által fejlesztve a legleküzdhetetlenebbül ? Azon tartományokban, a melyeket Ausztria elfoglalt, akár mint sajátját, akár mint Toscanát, megbízás alapján, (ügy van! balfelŐl.) Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy az áldozatok azon nagy összege, az elkényeztetés, a melylyel mi azon tartományokat illetni fogjuk, valaha azt fogja eredményezni, a mit a t. ministerelnök ur is állított: a szláv népek rokonszenvének megszerzését, és azoknak azon öntudattal való eltöltését, hogy sorsuk tőlünk függ. Azt hiszem, hogy erre a czélra sem fog szolgálni, sőt hogy ezen kettőből következőleg a harmadikra sem, t. i. a megcsonkított Törökország fenntartására sem, mert e tartományok megszállása természetes visszahatást fog gyakorolni azon népek érzelmeire, még a musulmanokra is, melyek a fényes porta uralma alatt tettleg megmaradtak. A fájdalomkiáltások a rósz igazgatás miatt szaporodni fognak és azon czímen, a melyen mi megszállva tartjuk Boszniát, és pedig teljes joggal, minden többi keresztény tartomány hasonló elválást fog kívánni a török birodalom testéből. E visszahatás, melynek nyomai már is érezhetők, annál nagyobb lesz, minél tovább fog tartani az occupatió, és minél inkább válik az azzá, a mivé, felhozott indokoknál fogva, ha azok fenn is tartatnak, kell, hogy váljék: annexióvá. Ha tehát, t. ház, ezen három czél elérésére nem szolgál, talán szolgál arra a czélra, a mit Tóth Vilmos t. képviselő ur, a ministerelnök ur és Szapáry Gyula képviselő ur is kiemelt, a ki újabb időben a kereskedelmi ügyekkel újra feléledő érdekekkel foglalkozik. (Derültség balról.) Ok azt mondották, hogy a mi nemzetgazdasági fejlődésünk és kereskedelmi érdekeink kívánják ezen politikát, és mert annak lényeges és kiegészítő részét Bosznia és Herczegovina megszállása képezi. ezeket az érdekeket mozdítja elő ezen tartományok occupatiója. Érdemes, t. ház, ezeket a várakozásokat egy kissé közelebbről megvizsgálni. (Halljuk!) Nem akarom tagadni, t. ház, hogy ha mi ezen két tartományt monarchiánk vámterületéhez csatoljuk, ez által a belföldi ipar nagy védvámokkal védve, Boszniában is piaezot nyer. De ezen piaezra valami vérmes módon nem kell gondolnunk. Előttem fekszenek a consuli jelentések, a melyek világosan azt mondják, hogy Herczegovinának összes bevétele 1.200,000 frtot, Boszniáé pedig 6.300,000 frtot tett ki 1874-ben. És ezen 6.300,000 frt közül 4 millió szövetárúkra esik. Már most uraim, megengedem, hogy a házi ipar lassanként ezen tartományokban szűkebb körre fog szoríttatni, és hogy az anyagi prosperitás előidézésével és nagy áldozatokkal részünkről ezen tartományok fogyasztási képessége nagyobb és nagyobb lesz. Ennélfog iparczikkeknek ott jobban biztosított piacza — mert hiszen szükségletöket eddig is Bécsen és Trieszten át fedezték — szintén nagyobb lesz. De kérdem, áll-e ez arányban azon áldozatokkal, a melyeket e tartományokért kell felhozni. Erős, hatalmas és mindenekfelett nagyon gazdag országok követhetik azon politikát, hogy egy sokkal szegényebb országot magukhoz foglalva, ott beruházásokat tegyenek, mert később kamataival visszafizeti a beruházásokat: de hogy Ausztria-Magyarország voloa erre hivatva ily kilátások mellett, azt még a kormánypadokról sem merte állítani senki. Ha pedig valaki azt