Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

SÍ. or*z*gos tilé* wrrsmber 20. 1878. 291 hiszi, hogy a boszniai megszállás oly kereske­delmi politikára fog alapot szolgáltatni, a mely­nek folytán mi a szomszéd kisebb tartományokat vámterületünkbe belevonjuk, ennek ellenében nem szabad elhallgatni, hogy ezen oecnpatió inkább szaporította, mint csökkentette az ezt gátló okokat. Két ok gátolja főként, hogy kereskedelmi politi­kánk a vámterületi közösségre szert tehessen: az egyik azon tartományok pénzügyi érdeke, mely nem fogja megengedni, hogy azok az önálló vámterületről s az ezzel járó jövedelemről lemond­janak ; a másik ok az orosz befolyás, mely ezeket minden ilynemű összeköttetéstől visszatartani igyek­szik. Ezen két okhoz járul még egy harmadik, az t. i. hogy a boszniai occupatió felgerjeszti azon kis államok féltékenységét önállásuk és függetlenségük fentartása iránt, mert oly fenye­gető állást foglalunk el, hogy a velünk kötendő vámszövetséget politikai egyesülés előkészítésének tekintik, és ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy e kis államok óvakodjanak velünk oly vám­szövetséget kötni, mely könnyen a politikai kap­csolatra volna felhasználható. (Helyeslés a bal* oldalon.) Különben is t. ház, ha azon közlekedési vonalok kapcsolatának könnyebb kieszközlésére véljük e politikát czélszerfínek, — akkor kérdem, hogy a szerb vasúti csatlakozás keresztülvitelére használ-e valamit ezen occupationális politika, előmozdítja-e azt? Nem! De előmozdít és talán szükségessé tesz más valamit, t. i. a növi-, serajevó-, mitrovitz-szalonikii vasutat, és ha ez létesül: akkor azon remélt nagy keleti forgalom, a melyre gr. Szapáry képviselő ur czélzott, a mitől oly sokat vár, vájjon nem téríttetik-e el hazánktól? (Helyeslés a baloldalon.) Ez tehát épen hazánk kereskedelmi érdekeinek ártana. (Helyeslés a bal­oldalon.) És most röviden feladatom utolsó részére térek át (Halljuk! Halljuk!) azon részére, mely a kormány eljárására vonatkozik. (Halljuk!) Abba nem bocsátkozom bele t. ház, mennyire jogosult a korona, mennyiben nem, nemzetközi szerződések megkötésére; nem fejtegetem, mennyi­ben volt jogosított a san-stefanoi (Egy hang o, baloldalon: a berlini szerződés! Egy hang a szélső balon: Mindegy! Derültség.) — akarom mondani — a berlini mandátum átvállalására: de t. ház, midőn a parlamenti kormányforma természete szerint, a koronának a szerződéskötési jog túl­nyomólag gyakorlati okokból megadatott, minden alkotmány szellemében ezen jog jóhiszemű hasz­nálata tételeztetik fel. Valamint a korona méltán kivánhatja a parlamentektől, hogy az általa kellő körültekintéssel vállalt nemzetközi kötelezettségek foganatosítására a parlament az eszközöket adja meg: úgy méltán megvárhatni a korona ministerei­től, hogy a koronának szerződéskötési jogát igyekezzenek azon értelemben gyakorolni, mely­ben a korona jogát kell gyakorolni, t. i. a parla­mentben elfogadott politikai iránynyal öszhang­ban. (Helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva nem szabad azt oly politika megkezdésére, oly politiká­nak bevégzett tényekben való megtestesítésére használni, melyről tudják, melyről feltehették, hogy a parlament belenyugvását és helyeslését nem fogja birni. S hogy ez úgy van, s hogy azon szerződési politika ezen parlamentnek sem birja megnyugvását, arra egyetlen egy bizonyíté­kul azt hozom fel, hogy horvát t. képviselő tár­saim által benyújtott felirati javaslaton kivül minden javaslat főtartalma abból áll, mily káros és vészthozó a berlini mandátum folytán meg­történt occupatió monarchiánkra és hazánkra nézve. (Helyeslés a baloldalon.) Tehát már a parlamenti kormányforma természeténél fogva kötelezve lett volna a kormány arra, hogy azon szerződést az országgyűléssel közölje annak végrehajtása előtt; mert azon közlés lehető volt a nélkül, hogy e miatt az állam érdekei csorbát szenvedtek volna. De mindenesetre kötelezve kel­lett volna érezni a kormánynak magát az ezen mandátum végrehajtására szükséges eszközöket a parlamenttől kérni, nem pedig oly eszközökkel hajtani ezt végre, melyek a kormányférfiak nyi­latkozatai alapján mag czélra szavaztattak meg. (ügy van! a baloldalon.) A kormány nemcsak hogy ezen kötelezettséget nem teljesítette, de hogy ezen kötelezettsége megsértéseért, hogy azon politikáért a parlament mindaddig fel ne szólal­hasson, mig a megváltozhatlannak hirdetett tények­ben megtestesítve nincs: a t. kormány feloszlatta az országgyűlést és összehívta oly időben, midőn már bevégzett tények súlya alatt volt képes csak határozm. Ebben t. h HZ, HZ alkotmány szellemé­nek megsértését és biztosítékának kijátszását látom; mert a koronának ilynemű szerződések megkötésére vonatkozó jogával szemben, a parla­mentnek egyetlen egy biztosítéka van, s ez az: hogy az eszközök megszavazása annak foganato­sítására tőle függ. Ha ezen jogától is megfosz­taíik a parlament; ha kijátszatik a parlament: akkor azon helyzetbe jön, hogy befejezett tények­kel kell számolnia, s csak az lehet a kérdés, hogy az ily tényleges állapotok rögtöni meg­szüntetése, vagy azok fentartása jár-e nagyobb veszélyekkel. Az ily eljárás, a parlamenti kor­mányzatba fekvő garantiáknak teljes kijátszása. De nem volna annak kijátszása, ha állana az, a mit a ministerelnök ur mondott. A minister­elnök ur azt mondotta, hogy ezen politika nem ellenkedik, sőt megegyez a múlt törvényhozás nézeteivel; hogy ezen politikát az országgyűlési választások alkalmával a választók helyben hagy­ták és hogy az országgyűlésnek tulkorai felosz­latása és túlkésői összehívása nem azért történt, hogy a berlini mandátumhoz annak végrehajtása 37*

Next

/
Thumbnails
Contents