Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

282 21. országos filós november 20. Í8Í8. által a rend érdekében szükséges intézkedés foganatosítására liatalmaztatik fel. Megszűnt Francziaországnak prestige azért, hogy a húszas években Maison tábornok alatt csapatai megszállották Moreat az oroszok és az angolok egyetértésével ? Mikor volt Ausztria az európai államok concertjében döntőbb befolyású, mint a bécsi congressus után? És megingatta-e ezen nagyhatalmi állását, megrontotta-eprestige-t, hogy a laibaehi és troppaui congressus megbízása folytán Piemontot, Nápolyt és Siciliát megszállotta? [Mozgás a szélső balon. Halljuk !) Francziaország nagyhatalmi állása csökkent-e az által, hogy a veronai congressus őt a spanyolországi expeditióval bízta meg, vagy mikor 1860-ban Európa érdekében Syriát szállotta meg Napóleon? Az volt mondva : a monarchia folyton elszigelten állt, az volt politikánk hibája, ez itéli el külügyi politikánk vezetését, ez a mi hibás politikánk eredménye. De most, midőn nem állunk elszigetelten, midőn Európától támogatva, megbízva, atióba lépünk, most ez a hiba. (Elénk tetszés a jobboldalon.) T. képviselőház! Az volt mondva, hogy valahányszor a ministeriumnak és a külügyministernek a magyar képviselőház szavazatára van szüksége, akkor történnek bizonyos intézkedések , hogy hangulatot teremtsünk. ^Közbeszólás a szélső balon. Halljuk! jobb felöl) Én nagy tisztelettel, személyes tisztelettel, hálával viseltetem a külügyminister személye iránt, nem hiszem, hogy valaki bensőbb ragaszkodással viseltetnék az ő személye irányában; (Mozgás a, szélső balon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) nagy véleménynyel vagyok diplomatiai talentuma, befolyása, képessége iránt; de azt még sem hiszem, hogy lord Beaconsfield Londonban és gróf Sckuwaloff Livadiában csupán csak azért tart beszédeket, illetőleg azért utazgat, hogy a magyar parlamentben mellette korteskedjenek. (Zajos tetszés és taps a jobboldalon.) Hol van a határ a terjeszkedés és a túlterjeszkedés közt — ez volt a kérdés. Erre megfelelt a berlini congressus. A túlterjeszkedés a san-stefanoi béke, és a terjeszkedés kellő korlátok közt a berlini congressus eredménye. (Helyeslés a jobboldalon) A feliratra magára nézve (Halljuk!) az volt mondva, hogy aggodalmakat nyilvánít, bizalmat nem fejez ki, s azért nem eléggé őszinte. En különbséget tudok tenni aggodalom és az eljárás rosszalása közt; én különbséget tudok tenni a történeti tények folyamából felmerült nehézségek feltüntetése és az egyes személyeket terhelni óhajtó viszketeg közt, oly eseményekért, melyeket nem e személyek cselekvősége, hanem a világtörténet folyama idézett elő. (Élénk helyeslés a középen.) Végül hasonlatosság történt Lengyelország felosztása és a mostani események közt; sőt a háznak egy, objectiv felfogása által egyébként kitűnő szónoka a mostani események egyik fő'okának azt mondta, hogy gróf Andrássy Kaunitz herczeg babérjait keresi, a melyeket a lengyel felosztás alkalmával szerzett, azok után vágyódik, annak nyomdokaiba lép. Vájjon Lengyelország felosztását a mostani eseményekkel lehet-e párhuzamba vonni, lehet-e egy. az európai civilisatió színvonalán állott, az akkori államintézmények szellemének megfelelő szabad, művelt államnak felosztását, oly felosztását, hogy annak egyes feldarabolt részeit a szomszéd hatalmak sajátuknak tulajdonították, vájjon lehet-e azt párhuzamba vonni azzal, a mi most történik Törökországgal, a hol nem is tökéletes feldarabolásról, hanem egyes önálló, kisebb államok alkotásáról van szó, a hol a viszonyok, a nép- és vallásfelekezeti gyűlölségből eredő bajok egészen más természetűek, mint Lengyelországon voltak, vájjon lehet-e e két eseményt párhuzamba vonni, azt vitatni, azt discutiálni nem akarom. He egy bizonyos: hogy ha vannak Kaunitz berezegnek a monarchia körül érdemei, a mint vannak ; ha szerzett magának babérokat, azokat nem szerezte Lengyelország felosztásával. A legeslegdicséretesebb, a mit róla mondhatunk, az, hogy nem volt annak kezdeményezője, a kezdeményezés vétke, bűne II. Frigyest terheli, a kit Macaulay oly élesen hit, félelem és könyörülés nélküli zsarnoknak nevezett, és terheli II. Katalin czárnőt. Kaunitz herczeg babérjaira reá sütötte a megfelelő elítélés bélyegét nagy királynőnk Mária Terézia, a midőn azt irta Kaunitz herczegnek, hogy Lengyelország felosztása égbekiáltó igazságtalanság és az erkölcsiséggel és észszel ellen kezik, mi miatt nem csak aggodalom, hanem szégyen szállja meg; reá sütötte, a midőn jövendölte, hogy ő ugyan — mint irja — nem lévén többé „vigneur"-ban, azt meg nem akadályozhatja, de mikor rég sírjában fog nyugodni, még az utókor meg fogja sajnálni és sínleni ezen erkölcstelen cselekmény következményeit. Akkor Ítéletet mondott e cselekmény felett, Ítéletet azon irányzat felett, melynek babérjai senkire nézve buzdítok nem lehetnek. Mária Terézia verdietumát a történet megerősítette s azért abban, a mi Lengyelországon történt, nincsen semmi csáberő más államférfiúra, hogy ugyanazon ösvényen haladjon. Méltán mondhatja : Vestigia terrent. Részemről elfogadom a felirati javaslatot. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Pulszky Ágost: (Zaj. Felkiáltások: Halljuk!) Szavaim félremagyarázása miatt a házszabályok értelmében jogom van felszólalni és a joggal élni kívánok. Mert én nem azt mondtam,