Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

•21. orsüágros ülés november 20. 1S7S. 283 mit a t. minister uv nekem imputál, nem azt mondottam, hogy Bosznia elfoglalása évek előtt már szándékoltatott volna , hanem mondtam egész más valamit és a különbség a kettő köztt igen lényeges ott, a hol oly okoskodási móddal és hivatkozással állunk szemben, mint a minővel a t. minister ur élt, a ki az egyik szónok argumentatióját nem saját gondolat menete, hanem egy más szónok argumentatiója ellen fordította, a melyért az illető igen könnyen semmi solidaritást nem vállalhat. Én azt mondottam, hogy a keleti politikára vonatkozólag a magyar kormánynak nem volt határozott politikája és czélja, a kormány nem tudta eszközeit a czélhoz alkalmazni; mondtam igenis azt, hogy a magyar kormány Bosznia jelenlegi elfoglalására nem volt elkészülve és hogy mi különbség van e közt és a közt, hogy egyátalában nem szándékoltatott a monarchia részéről évek előtt már Bosznia elfoglalása, annak megítélését teljes nyugalommal bízom minden részrehajlatlanra. Egyébiránt örülök, hogy a mimster ur akár így akár úgy interpretálva azon kijelentést, arra úgy hivatkozik, mint a melyet a maga részéről is oszt, akkor csakugyan elmondhatjuk, hogy habenms eonfitentem reum. {Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Öt perezre 'kérjük az ülést felfüggeszteni!) Elnök: 5 perezre az ülést felfüggesztem. Elnök: (Szünet után.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, a tanácskozás folytattatni fog. Szilágyi Dezső: T. ház! (Bálijuk!) Ritkán hallottam a ministeri padokról a mostanihoz hasonló olyan beszédet, a mely beszéd azon felirat álláspontját, a melynek elfogadását ő is ajánlotta a háznak, jobban gyengítette volna. Megvallom, nem egészen értem, mi volt a czélja a tisztelt minister urnak, midőn emlékeztette a házat arra, hogy 1848-ban az országgyűlés a külügyekre befolyással nem birt és e jogot az 1867. XII. t.-czikkely szerezte meg, hacsak nem az, hogy nem a jelenlegi ministerelnök az, a kinek az országgyűlés ezen befolyását köszönheti. (Derültség a baloldalon.) És ha a t. minister ur felemlítette azt, hogy a magyarok igen jártasak a jogban, igen jártasak talán a történelemben, de újonezok a diplomatiában: hogy miért mondta ezt, annak egyéb okát nem képzelhetem, minthogy külügyeink jelen vezetőit ezzel is védeni akarta és azt enyhítő körülmény gyanánt kívánja föltííntetni. [Élénk helyeslés és derültség balfelöl.) Áttérve t. ház, azon javaslatra, mely a tárgyalás alapjául szolgál, én azt tartom, hogyha a parlamentnek oly viszonyok között, mint a jelenlegiek, midőn a trón magasságáról felszólittatik az országgyűlés, hogy tanácsait adja elő, kettős kötelességet kell teljesítenie. Az egyik kötelessége abban áll, hogy nyíltan és határozottan fejezze ki nézetét a uralt politika cselekvényei és az azok eredményét képező jelen helyzet felett; és hogy ép oly nyíltan és ép oly határozottan nyilatkozzék a jövőben követendő irányzatokra nézve. Ez kötelessége a parlamentnek a nemzet iránt, a melynek szava szól belőle és a mely sorsa intézését reá bizta; kötelessége a korona iránt, mert a koronának legilletékesebb tanácsadója és mert a korona kénytelen elhatárobefolyást engedni a parlament véleményének; de kötelessége a leendő kormáay iránt is, mert csak a parlament határozott nyilatkozata teszi lehetővé a leendő kormányra, hogy annak tudatával vállalkozzék, hogy politikája a nemzet nyilt akaratával megegyező. S azért uraim, ezen kötelesség alól a parlamentnek ma magát semmi okból, semmi ürügy, semmi személyes tekintet miatt nem szabad kivonnia. De ezzel a helyzettel szemben a kormánynak is meg van a kötelessége, ez abban áll, hogy mennél teljesebb felvilágosítást nyújtson a helyzetről, hogy minél tájékozottabbá tegye a parlamentet. Egy másik kötelessége a kormánynak pedig az: nem fogadni el semmi határozatlan és kétértelmű kijelentést a múltra nézve és nem használni fel ezt arra, hogy a múlt cselekményeiért való felelőssége alól menekülhessen. (Ugy van! Ugy van! balfelöl), hanem követelni határozott nyilatkozatot, vagy helyeslőt vagy kárhoztatót, de egymással ellentétes két értelmezést megtűrő nyilatkozattal önmaga és a parlamenti kormányforma érdekében nem szabad megelégednie. {Ugy van! balfelöl.) T. ház! Ezen kötelességn ek a felirati javaslatokkal akarnak a pártok eleget tenni. A felirati javaslatok közt van azonban egy, s ez épen a legfontosabb, mert a legtöbb kilátással látszik birni arra, hogy a többség elfogadja — a mennyiben annak kebeléből keletkezett - - a mely ezen szempontoknak nem felel meg, mert ezen felirati javaslat tartalmára nézve két oly ellentétes magyarázat nyilváníttatott ezen parlamentben, a melyeknek, — megengedem — mindenike lelhet annak szövegében alapot, de a mit helyeselni nem tudnék, az, hogy ezen két ellentétes magyarázat mellett azon felirati javaslatot bármely párt is elfogadhassa. Az egyik magyarázat élén a t. ministerelnök ur miüistertársával, és hogy a képviselők közül nevezzek valakit, Tóth Vilmos képviselő úrral áll. Ezen magyarázat szerint Bosznia és Herczegovina megszállásának a többségi felirati javaslatban kifejezett kárhoztatása és e vállalkozás pénzügyileg és politikailag káros és vészthozó következményei csak a természeti elháríthatatlan eseményeket illeti, melyek kikerüíhetlenek lévén, megtörténtükért ennélfogva senkit felelőssé tenni 3(J*