Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

274 81. országos ülés november 20."-1878. midőn a Duna torkolatát Oroszország birtokába engedték jutni, ugyanakkor a mi keleten való kereskedelmi érdekeinket tették ki a legnagyobb veszedelemnek {Igaz, úgy van! balfelöl.) Es én nem hiszem, hogy a dunai forgalmat és kereskedelmet pótolhatná azon forgalom és kereskedelem, mely a Bosnán, Vrbason, a Narentáii kifejthető lenne. „Európa érdekeivel tadjuk érdekeinket összeegyeztetni; igy netalán kitörendő összeütközésben egyedül állani nem fogunk." Ez azon biztosíték, melybyel a ministereluök ur a házat megnyugtatni akarta. Vájjon mi legyen ebben a biztosíték; az-e, hogy a congressus aláirt egy okmányt, melyet már ő maga sem tartott garantirozásra érdemesnek ? Vájjon a múltból vonhatunk-e le erős biztosítékot arra nézve, hogy Európa által majd biztosítva lesznek a berlini béke és a mi érdekeink; hiszen tekintsék önök — nem hivatkozom a párisi békeszerződésre, a londoni stipulatiókra, mert erre többen hivatkoztak, de hivatkozom a congressusi Lengyelországra, melyet Európa szükségesnek látott megteremteni, s midőn Oroszország vérrel és fegyverrel letiporta a lengyel nemzetet és szabadságát, Európában nem volt kéz, mely fölemelkedett volna a letiport szabadság s a congressusi határozat védelmére. T. ház! Hogy egyedül nem fogunk állani, ez nyújthatna biztosítékot akkor, ha a ministerelnök ur nyilatkozatai, t. i. ha szükséges, szövet ségesek társaságában, ha szükséges, egyedül és fegyverrel is megfogjuk védem" érdekeinket keleten, nem hallottuk volna többször a nélkül, hogy ezen nyilatkozatoknak bármi eredményük, — ha más eredményük lett volna, mint az, hogy később kénytelen legyen bevallani, hogy el voltunk szigetelve, hogy egyedül állottunk. Nem látom, t. ház, hogy a constellatiók ma mások és előnyösebbek volnának, mint voltak akkor, mikor a keleti kérdés szőnyegre hozatott; mint voltak akkor, midőn Anglia Ausztria-Magyarország barátságát és szövetségét kereste; de épen azért, mert a hármas szövetségben voltunk, azt kénytelenek voltunk elutasítani. (Igaz, ágy van ! balfelöl) A berlini szerződós megszegését tűrni nem fogjuk és hozzá szoktattuk — azt mondja a ministerelnök ur — azon apró nemzeteket, hogy ne várjanak Oroszországtól semmit, hanem várjanak mindent Európától. Már ugyan mi alapja lehet e nyilatkozatnak, hiszen ha Oroszország közbe nem lép s nem csikar ki fegyverrel eredményeket, vájjon megkapták volna-e az apró nemzetek azon coneessiókat, melyeket a berlini congressus adott nekik? Hasztalan tagadjuk mi, tudják ők, hogy kinek a pénzével, kinek a fegyvereivel, kinek támogatásával vívták ki a harezot. (Igaz, úgy van! balfelöl.) Nem lehet azt velük elhitetni, hogy a mi kegyelmünk volt az, hogy midőn már bekövetkezett a lehetetlenség, azt megakadályozni meg sem kisértettük. Közbe szólottam — midőn nagyon hangoztatta a ministerein ök ur, hogy majd tenni fogunk, meg fogjuk védelmezni érdekeinket — közbeszólottam, hogy ki ellen fogjuk megvédelmezni érdekeinket ? Erre a ministerelnök ur azt mondotta, hogy Oroszország ellen. T. ház! En felhívom az önök figyelmét, tekintsenek át Lembergbe és nézzék, midőn egy lengyelországi képviselő tart egy beszédet az orosz szövetséggel szemben, tart egy beszédet az egész képviselőház tapsa és éljenzése közepette, és midőn ezen lengyel képviselő tiszteletére saját hazafi társai ünnepélyeket kívánnak rendezni : akkor közbelép a túlsó birodalom rendőrsége s fegyverrel, vérontással kergeti szét a népet. Midőn az ilyen szég}^enteljes erőszakra rámutatok, rá kell mutatnom arra is, hogy mennyiben fogunk Oroszország ellen síkra szállani és mennyiben fogjuk az orosz ellen saját érdekeinket megvédeni. Akkor, mikor a ministerelnök ur ilyen véleményt hangoztat, fontolóra veszem, vájjon megtörténtek-e azon szükséges lépések, a melyek elkerülhetlenek azon esetben, ha mi Oroszországgal megakarjuk vívni a küzdelmet. És azt tapasztalom, hogy nem történt semmi: északi határunk nincs megerősítve, a krakó-olmützi vonal kivételével egész Galiczia tárva áll, hogy oda benyúljon és lengyel testvéreinket, mint Bulgáriában a mohamedánokat legyilkolja és így nálunk is, az osztrák államférfiak segítségére a lengyel kérdés megoldását elősegítse s bevégezze. De másfelől az orosz ellen nem csak észak felől kell intézkedésnek történni, hanem az Al-Dunán is megerősítéseket kell tenni a melyek még nem törtörténtek meg. Es kérdem, hol van az Al-Duna azon megerősített vonala, a melyre támaszkodni fognak a mi dicsőséges hadvezéreink, ha majdan az orosz meg fogja a Duna völgyén kisérteni a Magyarországra való betörést; azon nagy vonalon, a mely a nagy hadjáratoknak útja volt mindig és a mely vonal elfoglalásával egész AlsóMagyarország egyszerre lön az ellenség által elárasztva. Én nem látom ezen katonai intézkedést, és míg ilyen óvatossági intézkedést nem látok : addig megingatva nem látom magamat azon meggyőződésben, hogy mi nemcsak hogy Oroszországellen nem fogunk harczolni, de Oroszországgal paralell fogunk haladni és mi úgy fogjuk a délszláv egyesülést megakadályozni, hogyha egyik felől az orosz viszi a bilincset a népekre, míg mi másfelől visszük a jármot a Balkán félsziget lakóira.