Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-21

21. OTSüAgos lilés noreniitfr «0, 1S78. 269 t. ház becses türelmét; de kérnem kell ezt ez alkalommal kivételesen, hogy az itt hallott nyilatkozatok — és magyarázatok után néhány szóval indokolhassam adandó szavazatomat. (Halljuk! Halljuk.') Azok közé tartozom, kik a vitának, mely folyamatban van, kiváló fontosságot tulajdonítanak, s nem tartják a trónbeszédre adandó választ ez alkalommal conventionalis formaságnak, (Helyeslés) hanem azt kívánják, hogy legyen az egy ünnepélyes ennnciatió, mely a helyzet komolyságának megfelel, s a nemzet óhajait és aggodalmait egész loyalitással, de egyszersmind egész nyíltsággal s a maguk teljességében juttassa el a fejedelmi trón zsámolyához. Két körülmény indicálja ezt. Az egyik az, hogy rendes kormányunk nincs; a ministeri padokat a folyó ügyek ideiglenes vezetésével meghízott államférfiak foglalják el. A dolog természetéből folyik, hogy a felirati vita eredménye lényeges befolyással lesz a kabinet alakulására. Azon férfiúnak, ki a végleges kormány alakítására vállalkozik, tudnia kel], hogy a ház többsége a kimagasló kérdésekre nézve mily nézetet vall, minő politikát követel, a melyet azután készségesen támogatni hajlandó. A másik körülmény az, hogy a nemzet kínos nyugtalanságban van a bevégzett tények politikai és pénzügyi hatása és Bosznia és Herczegovina megszállásának tartama és végczélja felett. A nemzet ezen aggodalmait nem lehet elhallgatnia a nemzet képviseletének, ha fejedelmének színe elé járul. Nyíltság és loyaíitás nem ellentétes, de egymást kiegészítő fogalmak; s az, a ki elzárná útját annak, hogy a fejedelem kellőleg értesüljön hü népei óhajairól és érzületéről, az nem tenne hasznos szolgálatot sem a nemzetnek, sem a trónnak, se a parlamentnek. így fogván fel a folyamatban lévő vita és a válaszfelirat természetét: önkényt következik, hogy szavazatommal csak olyan válaszfelirathoz járulhatok, a mely ezen óhajokat és aggodalmakat híven kifejezi és a követendő politika irányát megjelöli. Mondanom sem kell, hogy azon álláspontnál fogva, melyet ez idő szerint magaménak vallok, csak két felirati javaslat közt lehet választásom. Az egyik az, melyet a tisztelt egyesült ellenzék mutatott be; a másik az, melyet a ház bizottsága terjesztett elő. Nem vonakodom kijelenteni, hogy éo a ház bizottsága javaslatának adom az elsőséget. Mind a két javaslat több-kevesebb élénkséggel híven kiemeli azon szempontokat, melyekre án, szemben a trónbeszéddel és szemben a helyzettel, kiváló súlyt fektetek. De a t. egyesült ellenzék felirata felöleli és bírálat alá veszi a külügyi hivatal egész keleti politikáját, úgy mint az a lefolyt években nyilvánult s elitéli azt a maga teljességében. Elitéli tehát nemcsak azért, a mi a berlini eongressuson végbement, hanem azon magatartásért, melyet a külügyi hivatal a berlini congressust megelőzőleg tanúsított. Annak fejtegetése, hogy minek kellett volna a berlini congressusig megtörténnie és minek elmaradnia, lehet, megengedem, nagyon háládatos munka ellenzéki szempontból: de nézetem szerint a hazára nézve gyakorlati értékkel már nem bir és a válaszfelirat keretét messzire túlhaladja. (Helyeslés a középen.) Én elismerem, hogy a külügyi politika nem felelt meg azon várakozásnak, melyet e házban tett illetékes nyilatkozatok bennünk keltettek. Hiszen, hogy egyebet ne említsek, a Balkán félszigeten új áliamalakulásokat szemlélünk, daczára azon nyilatkozatnak, hogy ilyeneket a külügyi politika nem fog megtűrni. De azért, hogy bizonyos czélok el nem érettek, bizonyos bevallott intentiók meghiúsultak, azért és csupán azért a külügyi hivatalt elítélni nem lehet. Ha valóban fennforogtak azon körülmények és akadályok, a melyekre illetékes helyről itt e házban többször történt utalás és a melyekre nézve az eseményekben én is találok ténypontokat: meg fogja engedni a t. ellenzék is, hogy azon nagyszabású actióra, melyet a nemzet többsége hőn óhajtott, és a melyért lelkesülni tudott volna, a külügyi hivatal csakugyan nem vállalkozhatott. Én tehát a külügyi hivatal eljárását egészen a berlini congressusig nem magasztalom, de el sem ítélem. A mi engem mélyen bánt és nyugtalanít: az, a mi a berlini eongressuson és a berlini congressus óta történt: értem Bosznia és Herczegovina megszállását, a megszállás inscenirozását és foganatosítását s a megszállásnak bevallott és be nem vallott következményeit. Nem lehet feladatom ez alkalommal a külügyi politika ezen baljóslatú concrét vívmányával tüzetesen foglalkozni; megtette ezt a múlt napokban és pedig fényes sikerrel a háznak nem egy kitűnő szónoka. Én a vita jelen stádiumában ismétlésekkel a házat untatni nem kívánom ; elég, ha kijelentem, hogy én azon fejtegetésekben és a fejtegetésekből levont aggodalmakban osztozom és a ház ez idő szerinti feladatát abban látom, hogy ezen aggodalmak a válaszfeliratban hű kifejezésre jussanak. A kérdés súlypontja tehát rám nézve abban rejlik, vájjon azon felirati javaslat, melyhez én hozzá járulok, csakugyan megfelel-e a helyzet követelményeinek.