Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-21
270 21. orwáeoi filég noT-mb*r 20.1878 Én, t. ház, e kérdésre magamnak igennel válaszolok. A 2l-es bizottság javaslata kiemeli azon visszahatás lehetőségét, melyet a megszállás a monarchia államjogi szervezetére esetleg gyakorolhat. Kiemeli és hangsúlyozza azon ma még meg sem mérhető káros befolyást, melyet a megszállás finaneziális tekintetben gyakorolni fog; kiemeli azt, hogy a bevégzett tények hatalmát a nemzet elismeri és azokkal számolni kész, de csak egy bizonyos határidőn belől, a melyet az ország érdekei szabnak meg; megóvja e felirat a törvényhozás jogkörét az ügyekre nézve, melyek a delegatiók illetőségén kivül esnek; és — mire én egyénileg a legnagyobb súlyt fektetem — állást foglal a javaslat Bosznia és Herczegovina végleges birtokbavétele, t. i. az annexió eszméje ellen, melyben én súlyos bajaink állandósítását látom; és végre kifejezést ad a felirat a nemzet óhajának, mely abban áll, hogy a megszállásból folyó súlyos bajokból mentől előbb és végkép meneküljünk. Ezt tartalmazván a 2l-es bizottság javaslatának betűje és szelleme: én azt a magam részéről a részletes vita alapjául elfogadom és kijelentem, válaszul br. Bánhidy Béla t. képviselőtársam tegnapi megjegyzésére, hogy én a magam részéről igénytelen szavazatommal csak oly kormányt fogok támogathatni, a mely tevékenységét és befolyását ezen szellemben igyekszik érvényesíteni. (Helyeslés és tetszés.) Ugron Gábor: T. ház! {Halljuk!) Legelsőbben is megnyugtatni kívánom a ház egyik tegnapi szónokát, Szapáry Gyula képviselő urat, ki úgy látszik nagyon aggódott; és ezen aggodalmai közepette azon axiómát állította fel, hogy a kisebbség gondjai közé nem tartozik a kabinet alkotása. Midőn kabinetek nem egyszer mondanak le, hanem többször, s újra ugyanazon férfiak, kik a lemondás szükségét érezték, a nélkül, hogy a helyzet változott volna, lépnek a kormányra, s ez, mint mondom, többször ismétlődik: oly tény, t. ház! a parlamentarismus terén, melynek érdekelni kell minden honpolgárt és a parlament minden tagját; de épen azért, mert annyiszor megtörtént, érdekli e ; gyúttal magukat az élczlapok szerkesztőit is. Én concedálom azt, hogy a többség gondjai közé tartozik a kabinetalakítás, és ezen concedálásom révén constatálom azt, hogy Szapáry Gyula képviselő urnak kifejtett nézetei a kabinet álláspontjával teljes összhangban állnak és azon fényes pénzügyi és kereskedelmi elvek és nézetek, melyeket ő tegnap kifejtett, méltánylást érdemelnek a kabinet feje által is. Szapáry Gyula képviselő ur ugyanis visszautasította azt, mintha a közvélemény másutt lenne keresendő, mint azon többségnél, mely a képviselőházba küldetett. Emlékeztetem önöket, hogy 1870. évi Julius havában a franczia parlamentben, midőn az ellenzéki szónokok azt hangoztatták a kormány háta megett ülő nagy többséggel szemben: a közvélemény nincsen önök mellett, frenetikus tapsok mellett czáfolta meg azt a kabinet vezérszónoka és vezére Rouher; de az események néhány hónap múlva igazat adtak a kisebbségnek, midőn nemcsak azon többség, hanem még az azon többség által támogatott dynastia és kormányforma is meg lett semmisítve. Sok felirati vita zajlott le e teremben, de kevés birt oly bizarr jelleggel, mint a jelenlegi; különösen azért, mert eddig a felirati javaslat, a mely beterjesztetett, nemcsak a bizalom hangján volt szerkesztve, de a kormánypárt részéről egy húron szóló érvelések és indokok alapján támogattatott: most pedig nincs a felirati javaslatban programm kifejezve és az indokok, melyek alapján a kormányt pártoló többség egyes tagjai részéről támogattatik, nagyon ellentétesek. Tekintsék csak magát azon felirati javaslatot, a melyet elfogad a kabinet ideiglenes feje, és elfogad egy oly beszéd elmondása után, mely beszédnek minden pontja megczáfolni igyekszik azon aggodalmakat, azon helytelenítéseket, melyeket a felirati javaslat a külpolitikával szemben tartalmaz. Ezt láttuk Szapáry Gyula és Tóth Vilmos képviselő ur beszédében is. Azután pedig feláll Szlávy József, most pedig újabban Horváth Lajos képviselő ur és ezek helytelenítik a berlini kongressust és a külügyi kormány külügyi politikáját ; és épen azért, mert ezt helytelennek tartják, és épen mert a felirati javaslat ezen helytelenítésnek kifejezést ad,— épen azért fogadják el a 2l-es bizottság javaslatát. Már most melyiket vegyük komolyan: a t. ministerelnök ur és a vele egy húron szóló képviselők, vagy pedig a Szlávy József és Horváth Lajos képviselő urak által felhozott indokokat? Ha a felirati javaslat komoly, akkor az azokban foglalt helytelenítések és praemissáktól vonható következtetések oly bizalmatlanság, apró tű-szúrásokat, hogy ne mondjam fricskát tartalmaz a kormány és a külügyi politika vezetőjére, a mely után nem lehet annak a kabinetben megmaradnia, és nem lehetséges, hogy azon felirati javaslatot magáévá tehesse. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Ha a ministerelnök ur nyilatkozatai azok, a melyeket komolyan kell vennünk: akkor a felirat nem egyéb, mint egyszerű' kortesfogás, a melylyel szemben künn a nemzet háborgó közvéleménye előtt azt akarja mondani, hogy igenis, mi helytelenítettük s helytelenítjük azon politikai eljárást; de bizalmunkat azon kormánytól, a mely azt előidézte, megvonni nem fogjuk. (Helyeslés a szélső balon.) Hogy ez játéknál nem egyéb, ez egy insultus a nemzetre, az egész országra és
