Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

Itt. of&üágo* ülét n A 2l-es bizottság által benyújtott válaszfelirati javaslat, elismerem, mestermú'. Alakja, irálya kifogástalan, tartalmára nézve pedig sokkal többet mond, mint a mennyit attól várni lehetett. Engem emlékeztet a hires Markó tájképeire. Első pillanatra megragadja a figyelmet, azután minél tovább nézi az ember, mélyebben és mélyebben, mindig képes valami újat felfedezni. Én ezen felirati javaslat mélyében azt fedeztem fel, hogy a t. szabadelvű párt saját keleti politikájától visszariad. 0 nemcsak a sorok között enged olvasni, de nyilt szavakban is aggodalmat fejez ki és határozottan roszalja Bosznia oecupatióját. És mégis csodálkozásomra a ministerelnök ur múltkor tartott fényes beszédében az occupatió szükségességét fejtegetvén, azon válaszfeliratot elfogadta. Pedig hogy nagymérvű aggodalmakat fejez ki, azt idézni is lehet: 0 Felsége legmagasabb figyelmét felhívja azon „mély nyugtalanságra, melyet a boszniai és herczegovinai hadjárat az országban keltett". Továbbá: „Mi súlyosak a tőlünk igényelt áldozatok, s nem némíthatják el azon kérdést, vájjon a legkedvezőbb esetben elérhető czél arányban álland-e ezen áldozatokkal." De több idézni való is van itt. Ha azon t. párt, a mely ezen politikát csinálta, vagy csinálni segítette, a mely párt azon verés pénzáldozatok meghozatalának,melyeket Boszniának hoztunk, részese így nyilatkozik, mit mondjunk mi, kik elejétől kezdve ezen politikát határozottan minden izében elítéltük, kik népgyűléseken, napisajtóban és a közvélemény minden nyilatkozása alkalmával határozottan, nyíltan roszalásunkat fejeztük ki; mi, azt hiszem t. ház, kevesebbet semmiesetre sem kívánhatunk, mint a boszniai occupatiónak azonnali megszüntetését. {Helyeslés a szélső bálfelöl.) A mi a tisztelt egyesült ellenzék felirati javaslatát illeti, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő ur nyújtott be, az, megvallom, azon benyomást tette rám, mint fogékony lélekre egy monumentális míí tehet: ész, erő, akarat van benne kifejezve. És annak igen sok része szivem mélyéig hatott. Különösen a mit a külügyekre, a mit a boszniai occupatióra nézve mond, azt mind szóról szóra szívesen aláírom és magamévá teszem. Kár, hogy ezen emelkedett szellemi míí a befejezésénél elhalványodott. T. képviselőtársam a kormánynak bizalmatlanságot szavaz, a kormányváltozást óhajtja. Én nem értek tökéletesen egyet vele. Én az alap iránt viseltetem bizalmatlansággal. (Helyeslés a szélső balon.) Én nem kormány-, én rendszerváltozást óhajtok. [Helyeslés a baloldalon.) Minden szerencsétlenségünknek, minden bajunknak e rendszer az oka. Bujanovics t. képBmber 18. Í8Í8.-, O547 viselőtársam az 1867-ki kiegyezés mellett szónokolván, nehezen gondolta meg, hogy 67 óta hányszor volt már ministerválság, mennyi t. férfiú foglalta el azon székeket, kik iránt ő mindenesetre bizalommal viseltetett: és a haza ügye mégis fokról-fokra hanyatlott. Tiz év előtt a haza sorsát intéző nagy férfiak hangosan mondották, hogy Európa irigyli ezen minta-alkotmányt. Jöjjön most ide ezen Európa, és lássa, hogy ezen minta-alkotmány mint dúlt fel mindent, a családi tűzhelytől egész az oltárig, kiforgatta a nemzetet jelleméből, vagyonából, jogaiból, meghonosította az erkölcstelenséget (Ügy van! a baloldalon) és elmondhatjuk igazán, gyászba borította a hazát. És ma mi itt vagyunk s lessük a pillanatot, mikor csap össze fejünk felett a szerencsétlenség árja. Én nem vádolok egyeseket, mert nem tudok képzelni oly elvetemült gonosz fiút, ki édes anyja szivébe mártaná a tőrt, hogy annak holttestén keresztül jusson el a forráshoz, hol nagyravágyásának szomját kielégítheti. Nem vádolok pártot, mert nem tudok képzelni oly magyar embereket, kiknek ősei e hazáért vért és életet áldoztak, hogy ők most czímért, rangért, hitvány bérért a hazát feláldozni képesek volnának. Én, t. ház, tisztán és egyenesen a rendszert kárhoztatom. Meg vagyok győződve, hogy ha ma egy szentet ültetnének is ama vörös bársony székekbe: ezen rendszer mellett annak is el kellene buknia. Es mivel a Verhovay t. képviselőtársam által benyújtott válaszfelirati javaslat ezen rendszer ellen szól, azt pártolom. (Elénk helyeslés és éljenzés a széUÖ baloldalon ) Máriássy Sándor: T. ház! A folyamatban levő válaszfelirati vita alatt hallott jeles és nagyérdekű, úgy politikai, mint szónoklati tekintetben kitűnő beszédek után, a tárgyat és helyzetet új színben megvilágítani, vagy szerény szavamnak, bármely irányban kiváló hatását remélni nem lehetvén szándékomban; ha a mélyen t. képviselőház kegyes türelmét egy lehetőleg szűk keretbe foglalandó nyilatkozat tartamára mégis kikérni bátorkodom: teszem ezt, áthatva a szőnyegen levő külügyi politikai kérdések megmérhetien horderejének, és így közvetve az adandó szavazatommal járó komoly felelősség súlyának érzetétől, mely felelősség, szavazatom indokolását választóimmal szemben, habár nem kötelességemmé, de meggyőződésem szerint legalább kívánatossá teszi. Hogy a ház asztalára letett javaslatok közül a válaszfelirati bizottság által bemutatott tervezetet támogatandom: ezt, mint a szabadelvíípárt tagjának, alig kell mondanom; — nem hallgathatom el azonban azon megjegyzést sem, hogy a lényegben ekként pártolt javaslat szö-