Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-19
246 19. országos" ülés noTember 18.1878. és elkeseredés legyen az országban szerte szét; de már ezeket nem következtethetem objectivitással az eseményekből, mert az eseményekből eddig csak annyit lehetett következtetni, hogy gondoskodni kell a bekövetkezhető káros következmények megakadályozásáról. Ennek a gondoskodásnak ad kifejezést a 2l-es bizottság javaslatában. De azok a vádak, a melyek hirdetik, hogy már most minden káros eredmény bekövetkezett, azok a vádak, a melyek ott is cselekvést tulajdonítanak a kormánynak és oly cselekvést, hol és a melyben semmi része, a hol nem is lehet része: azok a vádak, a melyek az alkotmányt, az országot megromlottnak jelentik ki, nem igen nagy hitelünkre válnak Európában, ezek a vádak az én meggyőződésem szerint, oly túlzottak, hogy azoknak a trón előtt kifejezést adni nem lehet. {Egy hang: Szlávy!) Szlávy képviselő ur nem ment túl a határon, midőn beszélt a bekövetkezhető veszélyekről, a bekövetkezhető bajokról. (Nagy derültség a haloldalon.) Ezek a vádak egyfelől nem az eseményekből folynak, hanem ellenzéki izgatás eredménj'ei. {Ellenmondás balfelöl.) Bocsánatot kérek, a mennyiben elismerem létezőnek az aggodalmakat, félelmeket : épen oly határozottsággal kell azt modanoni. hogy túlzások a vádak, s a vádakat határozottan ellenzéki izgatások eredményének lehet mondani. Mert, tiszteit ház, e tekintetben igen ártatlan az egyesült ellenzék, hanem azon actióban, azon tevékenységben, a legnagyobb rész a függetlenségi pártot illeti meg. És hogy idézik elő azt? Mert én azt hiszem, hogy mindezekkel a tényezőivel a helyzetnek tisztában kell lenni. Minden politikai túlzás, minden szenvedés és szenvedély felesigázását rátoljuk a kormányra a sopronyi kőszéntől a halasi legelőig, Makótól Jeruzsálemig, vagy legalább Konstantinápolyig ; minden létező vagy képzelt sérelmet kigondolnak s felírják azon különböző ezég alá, hogy nem kell közösügy, nem kell közös vámterület, nem kell közös hadsereg, nem kell oecupatió. Eötvös Károly {közbeszól): Ezek a bihari pontok. {Derültség balfelöl.) Hegedüs Sándor: Nem újak ezek a szenvedélyek, vagy nemcsak az új események által előidézett szenvedélyek ezek, régi, csak folyton fokozott szenvedélyek. És ha még lenne szó más egyébről, még arra is az lenne irva, hogy nem kell ez, és nem kell az; ugyanazon szenvedélyek, ugyanazon vádak. És folytonosan azt hangsúlyozzák, hogy az ország közvéleménye nyilvánul. Igen, de a közvélemény nem áll azon hőfokon, miként — hogy Appónyi képviselőtársam szavaival éljek — melyen a szélbal feltüntetni iparkodott, mert ez már valami mesterséges nem józan, nem valódi; igaz, hogy abból növi ki magát, igaz, ugyanazon tárgyakból, ugyanazon okokból, eredményekből származik, melyek a való aggodalmak alapjait képezik, de sokkal fokozottabb követelményekkel és ellenállhatlanabb hévvel. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Önök négyen-öten bejárják az országot; Figaro itt, Figaro ott, — szélsőbal mindenütt. {Zajos derültség jobbfelöl.) Ugyanazon szónokok szerepelnek Szegeden, Debreczenben és mindenütt, megírják a feliratokat s behozzák a házba mint kérvényeket. (Derültség jobbfelöl.) Természetes, hogy ezekből aztán morzsalékok jutnak az egyesült ellenzéknek is; de ők már ezekhez glacé keztyükkel nyúlnak. így a vád alá helyezési inditványnyal: megszavazták napirendre kitűzését, de tudták, hogy tárgyalás alá nem kerül, s nem kell kifejteniök azon okokat, melyekből jogi alapon, törvényeinkből igazolni tudnák a vád alá helyezést. És mikor aztán a közvélemény fel van forralva, akkor azt mondják, hogy a kormány és politikája el van ítélve, abdikáljon a kormány. Természetesen a választások tökéletesen ellenkezőt bizonyítanak. Már most az a kérdés, hogy a külpolitikában az új törvényhozás utján, úgy a mint a választásokban nyilvánult, a józan közvélemény érvényesüljön-e, vagy pedig azon túlzott szenvedélyek, azon túlzott izgatások, melyeknek önök eszközt s egyszermiud alkalmat szolgáltattak. Én a?t hiszem, hogy e tekintetben, különösen a külpolitika iránt a parlamentarismus legelső kötelessége saját belátását érvényesíteni és nem azon többség abdikatióját követelni, mely a legnehezebb és legszabadabb választások után jött létre. {Zajos ellenmondások hal- és szélsöbalfelöl.) Annak a pártnak, mely ily többséget mutat fel, a történet és önmaga előtt bűn abdikálnia. Elfogadom a felirati bizottság javaslatát. (Zajos helyeslés jobb felöl.) Degré Alajos: T. ház! Én nem fogom a t. ház türelmét kifárasztani a keleti politikával, a bosnyák foglalással. Ezen tárgyat igen sokan, igen kimerítően és igen tüzetesen adták már elő úgy a napi sajtóban, élő szóval és röpiratokban. Itt magában a házban már több nap óta vitatkozás tárgyát képezi; érvelések, leleplezések oly mértékben történtek, hogy én, legalább a magam részéről, őszintén megvallom, újat többé itt felhozni nem tudok. Hogy mégis felszólalok, szolgáljon mentségemül, hogy adandó szavaza tómat ezen fontos ügyben, néhány szóval indokolni kívánom. Több válaszfelirati javaslat fekszik a ház asztalán; fájdalom, lelkesedést, vigaszt, de még reményt sem lehet meríteni egyikből sem. Telvék aggodalom és baljóslatokkal. Ez mutatja a haza szomorú helyzetét.
