Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

19. országos ülés november 18. 1878. 245 oldalon.) Mert, ha a t. ház túloldala oly fennen hangoztatja alkotmányunk követelményeit és jogait e kérdésnél: akkor egy be nem következeti eredménynyel szemben nem annak bekövetkezésének hirdetése, hanem annak követelése a kötelesség: gondoskodni, hogj be ne következzék. {Felkiáltások a szélső baloldalon: már bekövetkezett! Halljuk! halljuk!) mert, ha azt mondja az egyesült ellenzék és a függetlenségi párt, hogy Bosznia occupatiójával a panszlavia létre jön és alkotmányunk, pénzügyünk tönkre jut {Egy hang a baloldalon: Senki sem mondta!) Engedelmet kérek, Bujanovics képviselő ur mondotta: bocsássanak meg, akkor egy ilyen bármily költséges, sőt többet mondok, bármily feltehető, legtávolabbról is valószínű veszélylyel járó kis eselekvényt és csakis ennek az egy láuczszemnek a külpolitikai események egész sorozatában, ily eredményt oly határozottsággal tulajdonítani, több mint az ország érdekeit védeni, {Helyeslés a jobb oldalon) ez az ország rovására történik. Mert legyen valaki az occupatió vagy annexió ellen határozottan, azt mondja ki: de ne következtessen az esetleges bekövetkezésből oly ered menyeket, melyek a mi tökéletes szegénységünket, politikai éretlenségünket s alkotmányunk fejletlenségét fennen hirdetik. Azt mondja az ellenzék minden árnyalata, hogy ez határozottan szláv politika. Megengedem, hogy a t. magyar ellenzék jobban érti a szláv érdeket, mint maguk a szlávok. De annyi bizonyos, hogy a csehek, az oroszok s a szerbek nem így fogják azt fel. {Egy hang a baloldalon: hát a horvátok! Zaj. Halljuk.) T. ház! Hogy ha már magukat, — megengednek a kifejezésért, — feltolják biróul idegen érdekek számára, akkor engedjék meg, hogy idegenek is Ítélhessenek rólunk. S mit tapasztalunk Európában? Európa összes sajtójában — ki kell vennem egyedül azt az egy-két kakuktojást, melyet elhelyezniük sikerült — ellentétesen fogják fel a kérdést. Egész Európa — megczáfoltatni engedem magamat — de egész jóhiszeműséggel állítom, hogy Európa, nem mondom, hogy kivétel nélkül, de igen túlnyomó többségben monarchiánk erejének és a szláv praeponderantia elleni ellensúlynak tekinti az actiót; de nem foglalkozom e kérdéssel többé, minthogy mondom, nem tagadom a bekövetkezhető veszélyeket — csak nem túlzóm azokat, s minthogy a 2l-es bizottság javaslatában igen praegnanter kifejezve látom az aggodalmakat, melyek, hogy be ne következzenek, szükséges gondoskodni: én e tekintetben a bizottság javaslatát elfogadom. Csak egyre figyelmeztetem a t. ellenzéket. Gyakran volt hivatkozás e házban a delegatió tárgyalásaira. En is résztvettem azokban. E tekintetben a függetlenségi pártnak Qgy igen hiteles adattal szolgálhatok ellenzéki collégáinak eljárására nézve. Mikor a 60 milliós hitel ott tárgyaltatott, az eg}

7

esült ellenzék hirdette ugyan fűnek-fának, hogy okvetlenül az occupatióra fog fordíttatni: azonban, mikor Zsedényi képviselő ur megtette az indítványt, hogy az occupatióra semmi esetre se fordíttassák, leszavaztatott, egyedül maradt Zsedényi képviselő ur. Nem azt teszi, hogy az egyesült ellenzék helyeselte az occupatiót, hanem, hogy a külpolitika cselekményét e tekintetben sem akarta elzárni s megkötni kezét, az szintén igaz. Azonban ezzel még mindig nem igazoltam, hogy tulajdonkép mi a különbség a 2 l-es bizottság és az egyesült ellenzék válaszfelirata között. Én ezt megleltem, nem ugyan magában a javaslatban, hanem gróf Apponyi beszédében. Gróf Apponyi azt mondta — nagy elismeréssel szólván javaslatunkról, —• mit ér mindez, ha akarattá nem növi ki magát. Megvallom, hogy a mily jelentéktelen ember vagyok, ép oly határozott akaratot szeretek kifejteni, {Egy hang a baloldalon: Isten tartsa meg soká. Hegedüs meghajtja magát. Nagy derültség.) mindenütt, a hol annak helye van. Én, t. ház, én akartam magamnak megmagyarázni Apponyi Albert gróf akaratának értelmét; de láttam azt, hogy politikai czélt nem tűz ki, vagy legalább nem határozottan eltérőt attól, melyet a 21 es bizottság kifejez. Nem láttam azt a bizottságétól eltérő garantiákat, melyeket az alkotmány és pénzügy érdeke megóvása végett követel; többet annál nem követelt; sőt talán nem veszi rósz-^iéven, — ha több praecisióval és határozottabban látom a 2l-es bizottság javaslatában mindezt kifejezve. Mi következik tehát ebből ? Hogy ha ő azt mondja, hogy a nemzet akaratává nőjje ki magát, ez nemcsak azt teszi, hogy ezek a garautiák létesíttessenek, mert ezt mi is akarjuk, hanem többet tesz, azt teszi, hogy az ő kedvéért egy kormány- és pártválságot idézzünk elő. {Felkiáltások balról: Hát nincs?) Én megvallom őszintén, hogy sokkal több előszeretettel és tisztelettel viseltetem ez iránt a kormány iránt, hogy sem helyzetét megváltoztatni {Felkiáltás balról: Elhisszük! Nagy zaj)—ne kívánnám, és így én egész őszintén megmondom, kész volnék az ő nagy akaratát csekély tehetségem szerint még nagyobbá növeszteni, ha tudnám azt, hogy mi czélra? Mert az ellenzéki padokról csak az imént elmondatott követelések több garantiát nem adnak, és így, hogy mi joggal követelik a többségtől az abdicatiót, ezt nem értem. {Derültség balfelol.) Épen azért, t. ház, minthogy én, — eltekintve a túlzást, az izgalmak által felhozott vádakat, — e garantiákat letéve látom a 21-es bizottság javaslatában, én azon túlmenni nem akarok. Nem tagadom azt, hogy még nagyobb aggodalmak, hogy még nagyobb bizalmatlanság