Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-19

244 19. omágoä ttlés november 18.1878. f másfelől az egyesült ellenzék javaslata közt, igen természetes, hogy azt kell elfogadnom, a mely gyakorlatibb a politika szempontjából, és a mely inkább felel meg biztosíték tekintetében pénzügyi és alkotmányos érdekeinknek. {Halljuk! Halljuk!) Apponyi Albert t. képviselő ur beszédében és feliratában kimondja azt, hogy Boszniát és Herczegovinát illetőleg a monarchiának iparkodnia kel], oly állapotokat teremteni, melyek lehetővé teszik, hogy a megszállás terheitől és politikai veszélyétől szabaduljunk. Mit mond a huszonegyes bizottság javaslata? Egész nyíltsággal, mert az ideiglenes megszállás nagy terhekkel jár, felveti azt a kérdést, hogy megéri-e azon eredmény, melyet elérünk vagy csak elérhetünk, azon sok költséget? Politikai tekintetben azt mondja, hogy súlyos aggodalmak hatják át az országot, féltjük a dualismust, a melyhez Magyarország feltétlenül ragaszkodik; pénzügyi tekintetben azt mondja, hogy e politika, ha tovább folytattatik és oly mértékben, hogy azon aggodalmak, melyeknek kifejezést adtunk, megvalósulnak, pénzügyeinkre nagyon káros hatással lesz. Azt hiszem, t. ház, e három tételt egy parlamenti többség nem azért állítja fel, hogy [Eötvös Károly közbeszól: Megkapja!) papiroson maradjon. (Derültség balfelöl, helyeslés jobbról.) Én igen komolynak tartom e helyzetet és következményeit. (Felkiáltások balfelöl: Látszik! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Én azt hiszem, hogy a többség és a bizottság, mely ezen javaslatot készítette, így fogta fel a kérdést: most ideiglenes kormány van; a parlament úgyszólván a jövő helyzet alapjait akarja megvetni, kinyilatkoztatja aggodalmait, és ezek az aggodalmak nem azért vannak, hogy mint a ház egyik tagja igen finom praecisióval mondotta, hogy a képviselőház aggodalomgyárrá változzék, hanem, hogy a parlament részéről akkor mondassanak ki, mikor a viszonyok érvényesítésüket követelik. E tekintetben tehát a két javaslat közt azt a különbséget látom, hogy az egyesült ellenzék javaslata csaknem idem per idem ugyanezt mondja, csakhogy itt a kisebbség, ott pedig a többség nyilatkozik. {Nagy derültség balról. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Már pedig a kisebbség sem elemeinél, sem parlamenti múltjánál fogva nékem legalább több biztosítékot, mint a többség, nem nyújt arra nézve, hogy szavát majd máskép nem fogja magyarázni, vagy érvényesíteni. (Helyeslés jobbról! Ellenmondás balról.) Azonban az egyesült ellenzék válaszfelirata nem elégszik meg ezzel; és mert igazságos akarok lenni, tovább megyek (Halljuk! Halljuk!) és azt mondom, hogy abban igen nagy általánosság van, egy jövő politikai irány csirája rejlik, a mit az következőleg fejez ki — szóról szóra nem szükséges idézni, mert nem hiszem, hogy állításom kétségbe vonatnék — „az AlDuna völgyét kell őriznünk." És Pulszky Gusztáv, (Derültség) tiszt, képviselő ur is ezt mondja, sőt színezi, igazolva ezáltal azt, hogy mind az a következetes és éles kritika, melyet tegnapelőtt külpolitikánk felett gyakorolt, a posteriori filozófiája segítségével indokolva van. Mert — hogy közbevetőleg reflektáljak a t. képviselő beszédére, hogy a monarchia mily álláspontot foglalt el Romániával, Szerbiával, Montenegróval szemben, az itt mind megvitatva volt; és akkor Pulszky Gusztáv t. képviselő ur mindig helyeslően tudomásul vette, és most utólag mindig a leghevesebben elitéli. (Ugy van! ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) De vissza térek tárgyamra: én nem ismerem el, hogy itt csak az a czél, mit ő mond, t. i. hogy a Duna völgyét kell megőrizni. De fogadjuk el. Mindig első kötelességemnek ismertem parlamenti vitában úgy mint a társas életben — megérteni az ellenvetéseket ; és bármennyire igyekszem, de megvallom — és ezt gyengeségemnek kell felrónom — nem vagyok képes ez irányt megérteni. Mert azt hiszem, hogy ha valaki egy kormányt meg akar buktatni, akkor ily általános iránynyal sem a nemzet előtt, de legkevósbbé tudja a világ előtt indokolni eljárását. Mert a programm akti ót igényel; hogy pedig a Duna völgyének megvédése mit jelent, azt sem Apponyi, sem Pulszky képviselő urak nem fejtették ki. De, hát én hajlandó vagyok az egész phrazist aláírni. Őrizzük meg hát az Al-Duna völgyét. (Derültség a jobb oldalon.) De, hát kérem magyarázzák meg az eszközöket; mert ha önök végre akarják hajtani a berlini congressus határozatait: akkor nem tudjuk, mily alapot fognak adni területileg ezen határozatnak. Azt pedig, hogy hazánkat őrizzük, hogy a külföldi eseményeknek keleten minden pházisát figyelemmel kisérjük, esetleg közbelépéssel is érdekeinket minden változással szemben érvényesítsük, ez önkényt értetődik, ezt a többség is ép oly határozottan követeli, mint Apponyi Albert képviselő ur. Ennél fogva itt is vagy csak annyit mond, mint a többség, vagy semmit. Még kevésbbé tudom megérteni az occupatió ellen felhozott érvek egy részét. (Halljuk ! halljuk!) T. ház! Nem akarok azon hibába esni, hogy túlzás ellenébe túlzást állítsak — azon aggályok, melyek a nemzetet áthatják, főleg pénzügyi tekintetben, — bennem is élnek, s elmulasztanám képviselői kötelességemet, ha azoknak kifejezést nem adnék, és épen azért pártolom a 2l-es bizottság javaslatát, mert ott ezen aggodalmak kifejezve vannak: azonban, t. ház! sem a nemzet irányában, s még kevésbbé cselekszünk helyesen Európa irányában, ha ezen aggodalmakat túlszínezzük, vagy ha mint tényleges eredményeket bekövetkezetteknek állítjuk. (Helyeslés a jobb-