Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

224 IS, országos filés november 16. 1878. t. ház, ha vájjon az, aki ma oly könnyűnek tartja Bosznia administratió-reformjáf, a ki azt tartja, hogy oly kevés áldozattal lehet majdan keresztülvinni e tartomány teljes pacificatióját és azon ellentétek kifejlődését, melyek ott netán vannak: vájjon az komolyan vette azt, hogy ott van a pauslavismus fészke és hogy ha Bosznia elfoglaltatik, a pauslavismus fejére hág? Boszniában sok mindenféle rendetlen és lázongó állapot volt, és lehetett is; kétségtelenül megvoltak ott azon agrár bajok forrásai, melyeket az által, hogy Bosznia egyelőre urat cserélt, eloszlatva egyátalában nem látok; és úgy, a mint a török kormánynak számtalan akadályt teremtettek bármily reform keresztülvitelénél, szintoly akadályul fognak szolgálni saját kormányunknak. {"Helyeslés a baloldalon.) Kétségtelenül megvan ott azon, talán még mélyebb baj, a mely incompatibilis vallásfelekezetek egymás mellett létéből, illetőleg egy türelmetlen államegyháznak a többiek felett való uralmából származik. Ennek forrása sem fog az occupatió által elenyészni; ennek forrása sem fog bedugulni az által, hogy a török uralom helyett a mi uralmunk foglalta el a tért, sőt talán ez még számosabb complicatiónak lesz alapja. (Igaz! a baloldalon.) Hanem egy bizonyos: az, hogy Bosznia nemzetiségi eszmék, nemzetiségi törekvések fészke már egyszerűen azért sem lehetett, mert Bosznia volt a török birodalomnak azon egyetlen tartománya, a mely kizárólag egy nemzetiség, a szláv nemzetiség által van lakva, a hol semmiféle nemzetiségi viszálynak még csak a leghalványabb oka sem merült fel. Tehát nem a pauslavismus elfojtása az, a mit Bosznia elfoglalása eredményez, hanem épen a panslavismus veszélyének felköltése Boszniában, annak e monarchia keretébe^ való bevitele, ez az occupatiónak eredménye. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A pauslavismus veszélye Szerbiában gyökerezett, azon nagyralátó álmokban, melyek ott azon ország aránylag könnyű felszabadítása folytán, az összes délszláv népeknek egy szerb fejedelemség alatti egyesítésében öszpontosultak. De ennek elfojtására nem ez volt az út, hogy Szerbia megnagyobbittassék és másrészről egy oly tartomány foglaltassék el ideiglenesen, a melynek végleges megszerzését Szerbia még ma is remélheti, a berlini békekötés után is. (Elénk helyeslés a balon.) S minden okoskodás, mely azt bizonyítja, hogy a pánszláv üzelmek elfojtása végett léptünk az occupatió terére, csak az annexio igazolására vezet; de ezen szükségesség elismerésével vezet továbbá arra, hogy e mellett vállaljuk el azt, a mit még azt hiszem, Tóth Vilmos képviselő ur sem nyilatkozott késznek elvállalni, elvállaljuk az összes délszláv népek aspiratiói, ambitiói kielégítését. Ha ezen délszláv mozgalmak vezérséget a túloldal elvállalni kész mindazon következményekkel, fiuancziális és egyéb erőfeszítésekkel együtt, a melyekkel az jár: ám szavazzanak a t. horvátországi képviselők által beadott felirati javaslatra, (Elénk helyeslés a baloldalon) a melyben ezen feladat el van fogadva, el van ismerve; hanem azt mondani, hogy mi ezen terhektől visszariadunk, aggodalmakat táplálunk, az áldozatok a terhek aránylag kis mértéke iránt is, a melyekkel az első lépés történt és azután készeknek lenni a többiek elvállalására, — azon valóban csodálkozom, ha ezt bárki a kormánypárt közül igazolni képes lenne. (Élénk helyeslés balról.) De továbbá, ha | ezen eljárás, ambitio a monarchia és Magyarország erejének ez irányban való fordítása megfér egy más politikával, azon politikával, a melyet a t. ministerelnök ur szándékosan visszautasított; megfér azon politikával, a mely a Balkán félsziget egyik részét az orosznak engedné át azért, hogy a Balkán-félsziget másik részében mi legyünk praedominansok; tehát ezen politikát feltétlenül elfogadni és a mellett úgy tünteti fel e politikát, mint a mely az orosz politikát ellensúlyozná, ez valóban oly ellentét, a mely kétszeres feladatot vállal ott, a hol Oroszország visszautasításának egyszerű feladatát már túlsúlyosnak mondja. (Elénk tetszés a baloldalon.) És ha már helytelenítjük azon eljárást feliratunkban, a melyet a kormány eddig követett, helytelenítjük azon politikai gondolatmenetet, a melynek a t. kormányelnök ur kifejezést adott; azért tesszük, mert azt hisszük, hogy a mi erőnk van, azt szükséges egy feladatra fordítani; épen azért, mert e feladat nagy és összes erőnket szükségli: fordítani kell azon feladatra, hogy az Al-Duna völgyét megvédelmezzük, hogy az Al-Dunánál az orosz suprematiát ne engedjük túlburjánozni; mert meg vagyok győződve, hogy ha itt megveti alapját, akkor a Balkán-félsziget nyugati részén történt acquisitiók mindig mint támadási objectumok fognak szerepelni és ekként fog szerepelni e hazának nem egy alkatrésze is. (Ugy van! balfelöl) Es mivel ennek veszélyességéről meg vagyunk győződve, azért utasítjuk vissza erőnk szétforgácsolását; és mivel ezen feladat nagysága hat át bennünket, azért kívánjuk erőnknek egy irányban való concentrálását. És ha erre vonatkozólag a minister ur azt jegyzi meg, hogy az Oroszországellenében való háború, még ha győzelemre vezet is, nem vezethet megsemmisítésére azon 80 milliónyi nép és aspiratióinak, mely annyi erőt mutatott jelenleg is: erre azt felelem, hogy nem ez a ezélunk, nem is vezethet arra és hogy nem azon birodalom megsemmisítésével történhetik ezen aspiratiók megfékezése és azon határvonal kitűzése, a mely érdekeink szempontjából múlhatatlanul szükséges. Franczia- és Németország közt, hosszú és elkeseredett háború folyt; Franczia- és Németország határai még ma