Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

18. országos ülés november 16. 1878. f225 sincsenek talán örökre megállapítva: de sem Német-, sem Francziaország egyetlen józan politikusának sem fog eszébe jutni azt mondani, hogy egy német háború Franczia- vagy egy franczia háború Németország ellen lehetetlen azért, mert ezen nemzetek egyike vagy másika sem semmisíthető meg. (Úgy van! balfeWl.) Sőt azon példa, mely az angol és franczia versengések szerencsés befejezése által előtűnt, mutatja azt, hogy e kérdéseket a világtörténelem hogy oldja meg. (Ugy van! balfeWl.) Nem czélunk, hogy Orosz­ország mint Oroszország ellen állandó gyűlöletet tápláljunk a nemzetben; (Ugy van ! balfeiöl) hogy oly aspiratiókat keltsünk fel és juttassunk kifejezésre, melyekről előre tudhatjuk, hogy azok keresztül nem vihetők: hanem az ezélunk, hogy ha kell és pedig előbb vagy utóbb múlhatatlanul keli, a lehető legkedvezőbb körülmények közt, azon határok közé szorítsuk azon 80 milliónyi biro­dalmat, melyekről meg vagyunk győződve, hogy saját fejlődésének elég tért nyújtanak; de a melyeken, ha túlterjeszkedik, más nem saját fejlődését mozdítja elő, hanem a mi fejlődésünket akadályozza meg. {Elénk helyeslés balról.) Ez azon czél, a melyet magunk elé tűznünk kell; ez azon czél, melyet akár a béke, akár a harcz fegyverével, de mindenesetre el kell érnünk, ha biztonságban, ha jövő fejlődésünk fel­tételeinek birtokában akarunk lenni. (Ugy van! bal/elöl.) Most végül legyen szabad még egy meg­jegyzést tennem azon utolsó passusra nézve, a melylyel a ministerelnök ur beszédét befejezte. (Halljuk! Halljuk!) Gyakran panaszkodik a t. ministerelnök ur, hogy szavai, hogy intentiói félremagyaráztatnak; és hogy erről jövőben ne panaszkodhassak, az általam idézendő ezen pas­susra vonatkozólag leszek bátor beszédének ezen homályos helyét a ház emlékébe idézni, s annak azon egyedüli magyarázatot adni, a mely sze­rintem a szöveg mellett megállhat, de a melyet, ha a ministerelnök ur jelenleg még sem akarna elfogadni, alkalmat kívánok neki adni, hogy a vita folyamában helyreigazíthassa. A t. minister­elnök ur, midőn politikájának alapvonásait kifej­tette, ezeket mondja: „beismerem, hogy az ezen politikai czél érdekében szerzett alap fordítható más czélra; hogy ezen alap lehet kiinduláspontja egy más czél felé törekedő politikának, de ezen utóbbi politikát azok, a kik a bonyodalmak ideje óta vezetik a monarchia külügyeit, folytatni nem fogják. És ha mások az eddigivel ellentétes ezen politikát fognák folytatni, nem azokat fogja súj­tani a felelősség, kik a helyes irányban halad­hatásnak szerezték meg az alapot, hanem azokat, kik a politika továbbvezetését kivéve kezükből, öntudatosan vagy öntudatlanul, olyanokéba tették, kik ellenkező irányban akarják azt vezetni." KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. I. KÖTET. Én a ministerelnök ur ezen szavainak csak azon magyarázatát tudom adni: (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök ur jelenleg elfogadja azon alapot a jövő kormány alakítására, a melyet a többség feliratának aggodalmai annak megadnak; ipar­kodni fog ezen aggodalmaknak, a mennyiben az általa kifejtett politika fővonásaival megegyeznek, érvényt szerezni; ha érvényt szerez, akkor a politikai helyzet, a mely bekövetkezik, a minister­elnök ur törekvéseinek, fáradozásainak lesz köszönhető; az övé lesz az érdem: ha nem sikerül, akkor az adott viszonyok alapján, vagy mások fogják folytatni az akkor már helytelen politikát, vagy a ministerelnök ur és a többség panaszkodhatni foghatnak a sorsra, a mely ismét világtörténeti események által megakadályozta szándékuk, (Derültség és helyeslés baljelöl) politi­kájuk érvényesítését; s akkor újabb aggodalmak kifejezése mellett, újabb leköszönés után új állandó ministeriummal állandunk szemben. (Élénk derültség a baloldalon.) Ez azon értelmezés, a melyet gyakorlati szempontból e passusnak adhatok, és mert ezen értelmezésnek nem akarok indokot, alkalmat szolgáltatni: nem fogadhatom el a több­ség felirati javaslatát, hanem kénytelen vagyok a gróf Apponyi Albert képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatra szavazni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Szavaim értelmezése iránt lévén felszólítva, lehetetlen, hogy egy pillanatra is késsem azok magyarázatának megadásával. (Halljuk!) En azt hiszem, hogy azon passusban nyíltan benne foglaltatik, hogy nem kormány­alakítási alapról, hanem a külügyi politika szá­mára általam kijelölt alapról van szó; és ha az én t. barátom félreértett, ennek oka az lehet, hogy ő nem tud most másról, mint kormány­alakítási alapról gondolkodni, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon) a mire pedig én legutoljára gondolok. (Élénk derültség.) Elnök; T. ház! Miután a szónokot beszédé­nek bevégzésében nem gátolhattam meg, azon idő pedig, mely a kérvények tárgyalására szabály ­szerűleg rendelve van, már elmúlt: nem tudom beleegyezik-e a t. ház abba, hogy a kérvények tárgyalása a jövő szombatra tétessék át ? (Helyeslés.) Most következik az interpellatió, melyet Boross Benő képviselő ur fog előterjeszteni. Boross Benő: T. ház! Csak rövid időre kívánom a t. ház becses türelmét igénybe venni, hogy egy kérdést intézzek a kereskedelmi tárczát vezető igen t. minister úrhoz egy oly ügyben, melyet én igen fontosnak és sürgősnek tartok. Néhány külföldi lapban és egy helybeli lapban is közöltetett, hogy a szerb ministerium vala­mennyi vámhivatalnak rendeletet küldött, hogy az ország határain át külföldről, különösen pedig

Next

/
Thumbnails
Contents