Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
18. országos ülés november Ifi. 18?8. 223 érdekeit az osztrák érdekekkel összekapcsolva lássa: ép azért állottak isoláltan érdekeink azon pillanatban, mikor azoknak kapcsolatos, másokkal együttes megvédése volt megóvásuk, egyetlen garantiájuk. Minő bizalommal lehetünk a ministerein öknek azon nyilatkozatai iránt, hogy eddig Oroszországnak előrenyomulását nem lehetett megakadályozni, mert isolálva voltunk: most azonban oly politikát követünk, mely az isoláltságból kiragad? (Tetszés a baloldalon.) Minő bizalommal lehetünk a ministerelnöknek kijelentése iránt akkor; midőn azt tapasztaljuk, hogy a hét-nyolcz esztendei politika következménye épen maga ezen isolált állapot, mikor azt tapasztaljuk, hogy maga a kormány és annak leghívebb támogatói elismerik, hogy a Németországgal fennálló évek hosszú során át tapasztalt barátság nem volt elegendő, hogy a conniventiák rendszerét megtörje, mely a két északi hatalom közt fennáll mindenkivel szemben v de főleg a mi kárunkra már hosszú idő óta. (Élénk helyeslés halról.) Minő bizalommal lehetünk azon érdekpolitika jövője iránt, midőn azt tapasztaljuk, hogy a kormánypárt egyik legkiválóbb ferfia ma leplezetlenül kimondja, hogy nekünk Boszniát és Herezegovinát el kell foglalnunk, miért? — nemcsak azért, hogy az orosz foglalások egyensúlyozásául szolgáljon: hanem azért, hogy a mi kereskedelmi érdekeinket az angol és franczia kereskedelemmel és iparral szemben óvjuk és védjük. Arról szólani valóban, hogy a berlini eongressusbau csirái lettek lerakva egy, az európai constellatiók közt érdekeinknek jobban megfelelő szövetségnek, mint az volt, melynek karjai közt a jelen ideig voltunk és egyszersmind az angol és franczia ipar kiszorításáról, vagy sikeres versenyről beszélni: ez két oly ellentétes felfogás, két oly ellentétes áramlat következménye, melynek titkát valóban nem tudom, vájjon még Tóth Vilmos képviselő ur dialectikája is kiderítem képes lenne-e? (Helyeslés fa tetszés a baloldalon.) És, t. ház, ha e mellett azt halljuk, hogy a kormány és közvélemény közt különbség DÍIICS a czélra, de csak az eszközökre vonatkozólag: akkor valóban kell, hogy megdöbbenjünk mindenek előtt azon határozatlanság előtt, melyben a kormány czéljainak kifejtését és interpretatióját látja; és meg kell döbbennünk azon elasticus felfogás előtt, mely a történteket és az elérendőket, mint tovább és távolabb homályban elboruló czélj;iínak eszközeit akarja feltüntetni. Megszoktuk a t. minister ur ezen felszólalását, megszoktuk, hogy a kormány minden eredményében eszközt lát, akkor mikor az nincsen összhangban a közvéleménynyel. Mikor összhangban van a köz vélemény nyel, természetesen a legmulandóbb eszköz is czél gyanánt rögtön szerepelhet, De hogy mi czélja, nem a kormánynak, hanem czélja azoknak, kik a ház többségének politikáját vezetik, — ez épen azon kérdés, mely a jelenlegi discussió alapjául szolgál és a melynek megfejtésétől — megvallom — sokkal távolabb állunk, mint a vita első napján. Első napon a többség részéről feltekertük ugyanis, fel kellett tenni, hogy aggodalmakat táplálva a jelenlegi politika iránt, azt más irányba akarja terelni; hogy ha elnézéssel viseltetik a múlt iránt, elővigyázattal akar lenni a jövő tekintetében, nehogy ismét oly vállalatba bocsátkozhassák a monarchia, mely eredménynek garantiája nélkül kiszámíthatlan áldozatokat igényelne. De ma azt tapasztaljuk, hogy a kormány már tökéletesen nyíltan, és a kormánypárti szónokok már minden leplezettség nélkül elismerik, hogy az occupatióból fejlődhetik annexió, hogy az annesió nem is oly veszedelmes; mivel nem lesz oly nehéz azon formát megtalálni, a melybe az új tartomány a dualismus keretébe beillik. S ma, midőn ezt leplezetlenül, nyíltan, őszintén beismerni halljuk tőlük; valóban vissza kell fordulnunk azokhoz, kik aggodalmakat tápláltak, kik a politikát helyteleuítni látszottak, hogy magyarázzák meg, vájjon valóban ezen következményre akart-e jutni a ház többsége, és arany hidat akart-e építni a kormánynak a háborgó közvélemény és egy, talán az ő példájuk által is lecsendesedett, vagy illusióktól megfosztott közvéleményhez? Vagy pedig valóban komolyan vette-e azon aggodalmakat, melyeket nem gondolom, hogy a sors, hanem a politika eredményezett ? (Elénk helyeslés balfelöl.) De továbbá, ha elfogadjuk azon tényt, hogy oly indokolással, minővel a kormányelnök ur adta és oly sikerrel, mint a minőt Tóth Vilmos képviselő ur dithyrambusai látszanak elismerni, a kormány eddigi politikáját tervszerííleg végrehajtotta, még mindig femnarad a kérdés: vájjon valóban alkalmasak-e a felhasznált eszközök, a tett lépések arra, hogy a kormány által bevallott czélt, Oroszország hatalmi terjeszkedésének meggátlását elérjük? Hallottuk, nem e perczben ugyan, hanem a ministerelnök ur szájából azt, hogy Bosznia oocupatiója mulhatlanul szükséges volt a panslavismussal és azon üzelmekkel szemben, mekyek e birodalom határain belül is annak consolidatióját, békéjét, megelégedését fenyegették. Hallottuk, hogy ott kellett a hydra fejére rálépni, a hol találtuk; nem pedig ott kell azt megtámadni, a hol teste legerősebb. Ez mind igen helyes. igen üdvös okoskodás volna azon feltétel alatt, ha csakugyan Bosznia lett volna a panslavismus fészke, ha a boszniai háborgások lett volna az alap, melyre a panslavismus egész elmélete épült, ha onnan nyilatkoztak volna azon aspiratiók, melyek rövid idő alatt oly óriási terjedelmet nyertek. De kérdem,
