Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

222 18. orsíágos ülés november 16. 1878. kérdéseiben, melyek mindenkinek elismerése szerint ott majd minden paragraphusban lappanganak, szabad kezet nyert. Es a mi azon kisebb népek meggyőződését illeti , azt tapasztaljuk, hogy míg Szerbiával szemben számtalanszor lett hangoztatva, hogy akár mi történjék is, de lényeges előnyöket a háború által nem szerezhet: az eredmény azt mutatja, hogy Szerbia kapott egy területet, mely nagyobb, mint az, mint a melyre a san-stefanói béke után számíthatott. Az eredmény azt mutatja, hogy Montenegró kapott oly területet a berlini bébeszerződés alkalmából, mely sokkal nagyobb, mint az, melyre Montenegró Törökországgal közvetlenül aspirált s melyet neki Oroszország garantirozott volt; és hogy ezen kisebb hatalmasságoknak ha van és lehet is panaszuk, — mint minden gyöngének van hatalmas protector ellen, — mégis e protectornak. Oroszországnak köszönhetnek mindent. Azt pedig, hogy . területök bizonyos irányban még inkább nem növekedett, hogy további aspiratióikra nyitva hagyott alapokat birnak, nekünk köszönhetik: mert mi voltunk akadálya annak, hogy ők többre nem mentek, mi szerepeltünk a berlini congressuson, mint a kik őket óhajaik egy részének valósításától megfosztják és az orosz hatalom az, melynek mindent köszönhetnek. (Igaz! balról.) És hogy ez nem ingyen történt, és hogy annak fejében, a mit kaptak, aspirafióikkal nem felénk fordulnak, természetes, — nem annyira hálakötelezettségek miatt, melyek a politikában nem sokat számítanak, — hanem a faj, vallás és hagyomány-összeköttetéseinek tudata folytán és természetes, hogy Oroszország a múlt előnyök azon aratását nem fogja nekünk átadni, melyre az egész háborút, a Törökország elleni egész vállalatot alapította, és a mely legbiztosabb tőkéje arra, hogy jövőre vállalataiban támogatásul szolgáljon. [Elénk helyeslés a balon) De, t. ház, ha ezen követelménynyel ugy állunk, midőn a berlini béke határozatait a papíron látjuk, vájjon hogy állunk tényleg? S ha a Balkán félszigeten most történőkre tekintünk, vájjon nem kell-e elismernünk azt, hogy még egyáltalában nincs bebizonyítva, hogy Orosz ország fog-e határt szabni az alakulásoknak, — avagy Európa. S ha a tisztelt, ministerelnök ur ezzel szemben hivatkozik arra, hogy fel kell tenni, hogy a szerződésben elvállalt kötelezettségeket mindenki teljesíteni fogja; és hogy Európáról is fel kell tennünk, hogy azon szerződést, melyhez ünnepélyes sanetióját adta, nem fogja hiúnak és üresnek tekinteni: akkor erre csak azzal válaszolhatok, hogy a berlini szerződés határozatai garantia alá helyezve nincsenek, és hogy nem várhatjuk, hogy ezen papíron levő határozatok azon állapoton változtassanak, melyet a tények ereje megteremt. {Helyeslés balról.) Vagyis az, hogy valamely kötelezettség vagy valamely jog papíron foglaltatik, ép oly kevéssé fog e kötelesség megtartására vagy e jog érvényesítésére vezetni, a mint nem vezetett arra a párisi szerződésnél. (Helyeslés balfelöl.) Épen ugy a mint a párisi békekötés egyáltalán nem szolgált biztosítékul Törökországnak arra, midőn ! Európa államai nem látták érdekükben levőnek közvetlenül beavatkozni: ép ugy, ha az élő érdekek maguk nem szólnak, hiába szólnak a berlini szerződés határozatai; nem fog megtörténni semmi, a mi a berlini szerződés nélkül maguknak ezen érdekköröknek alapján meg nem történt volna. (Helyeslés balról?) Igenis, elismertem volna a t. ministerelnök ur okoskodásának helyességét, ha bebizonyította volna, hogy Európa maga, vagy az európai államok nagy tömege az, mely követeli az új alakulásokat oly értelemben, a mely a mi érdekeinknek megfelel; de nem fogadhatom el okoskodását, ha azt arra alapítja, hogy Európa meg fogja tartani a szerződést. Fájdalom, e tekintetben kénytelenek vagyunk bevallani, hogy ma egyáltalában nem haladunk előre azon idővel szemben, a melyről a t. ministerelnök ur azt állítá, hogy az európai nagyhatalmak közt az általános és kölcsönös bizalmatlanság volt irányadó melyben az egyik hatalom a másiktól óvakodva elszigetelte magát. Mi ezen bizalmatlanság, mi ezen elszigetelés alapja? Mi alapja azon fájdalmas kijelentésnek, melyet annak idejében hallottunk, hogy Európa nem létezik többé ? Egyszerűen az, hogy minden állam kizárólag a maga érdekkörét tekinti, csak azon érdekekért kész harezba szállani, áldozatokat hozni, melyek közvetlenül őt illetik. S miért? Mert oly bonyolódottak a viszonyok, hogy már közvetett érdekeinek szempontjából szükségtelennek vagy veszétyesnek tart minden fellépést, és azon gyakran dicsért szava külügymimsteriiriknek, hogy az európai érdekekről gondoskodjék Európa, a magunk érdekeiről gondoskodjunk mi, épen ezen bizalmatlanságnak legpraegnansabb kifejezése. S igy történt az, hogy az európai érdekekről, minthogy azokat senki közvetlenül a magáéinak tekinteni nem akarta, nem gondoskodtak, és a magunk érdekeinkről, melyek akkor I Európa érdekeivel összekötve voltak, minthogy | mi is csak Európával együtt akartunk azokról ! gondoskodni, szintén nem gondoskodott senki. ; (Tetszés a balon.) Ha valamely állam érdekköre i össze volt forrva a török birodalom alapján fejlődő alakulásoknál Európa érdekkörével, úgy az a mi érdekkörünk volt; de mert mi megtagadtuk azt, hogy ezen európai érdekkörért tegyünk valamit, mert külügyministerünk azon kölcsönös féltékenységnek adott mindig kifejezést, mely i lehetetlenné tette, hogy bármely más nemzet