Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

216 IS. országos ülés november 16. 1878. alapját. Vájjon ugyanakkor, midőn a hármas császári szövetséget megkötötték, ki volt-e annak ezen ezélja is világosan tűzve, — azt nem tudom és nem állítom. Meglehet, hogy ez csak a reichstadti összejövetelen történt; úgy látszik, ugyanakkor Oroszország viszonszolgálat fejében felajánlván Ausztria-Magyarországnak Bosznia és Herezegovina birtokát, (Ugy van! a szélső balon) vagy pedig, ha netalán önök szorgalmazták, beleegyezvén ezen birtok átengedésébe. A t. ministerelnök ur, nem tegnap, hanem egy előbbi alkalommal tagadta, hogy Reichstadtban szerződésszerű megállapodások létesültek volna. Megengedem, hogy szerződésszerű megállapodás Reichstadtban nem történt; de hisz tudjuk, uraim! hogy vannak a diplomatiában oly formák is, melyek a nélkül, hogy ünnepélyeseknek lennének nevezhetők, a milyenek például a formaszerinti szerződések, azért kötelező erővel mégis birnak. És ha megesik a magánéletben, egyesek között, hogy közjegyző által nem hitelesített okmány is érvénynyel bír köztük: talán nem sértem meg a fejedelmeket, ha azt hiszem, hogy hasonló esetben, különösen, midőn rövid lejáratú kötelességekről van szó és a melyekben mindkét fél érdekelve van, talán ők is adnak hitelt egymásnak. (Tetszés a szélső balon,) E szerint, tisztelt képviselőház, én nemcsak azzal vádolom a magyar és az osztrák kormányt, illetőleg a külügyi hivatalt, hogy Oroszországnak háborúját Törökország ellen meg nem akadályoztatta : hanem vádolom egyenesen azzal, hogy Bosznia és Herezegovina megszállására már akkor készített tervet. {Ugy van! a szélső balon.) E nélkül, uraim, önök politikája érthetetlen; miglen másfelől ennek föltevése mindent megmagyaráz. Barátaim én előttem kifejtették Bosznia és Herezegovina megszállásának káros következéseit úgy jogi, mint pénzügyi és közgazdasági tekintetben. Én részemről, ha a megszállás ideiglenes, csak annyit mondok, hogy az pénzügyileg, gazdászatiiag a lehető legnagyobb könnyelműség, ha ellenben — a mint én gyanítom és állítom, — a czél Boszniának és Herczegovinának bekebelezése, akkor jogilag — bocsánat a kifejezésért, ha kemény — országrabläs, (Igaz! ügy van! a szélső baldalon): politikai szempontból pedig, az öngyilkossággal határos esztelenség. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig, ha csak a tények előtt szemünket behunyni nem akarjuk, kénytelenek vagyunk a foglalást véglegesnek tekinteni. Erre mutat először is azon nyilatkozat, melyet a t. ministerelnök ur a múlt országgyűlés vége felé Helfy Ignácz t. barátom egy interpellatiója folytán tenni jónak látott. T. barátom ugyanis interpellatiójában azt állította, hogy a külügyi kormány inkább Oroszország, mint a kettős monarchia érdekeit tartja szem előtt: mire a t. ministerelnök ur válaszában azt mondta, hogy mi legyen Oroszország érdeke, azt ő meghatározni nem képes, de annyit igen is tud, hogy a monarchia érdeke abban áll: nem tűrni, hogy déli határainkon a déli-szláv államok szakadatlan lánczolatot képezzenek, s esetleg egyesüljenek. No már t. ház, a ki Bosmia és Herezegovina elfoglalásának ezt a czélt tűzte ki, az lehetetlen, hogy azt ideiglenes j rendszabálynak tekintse. Mert ha érdekeinkkel I ellenkező az, hogy Szerbia, Bosznia, Herezegovina ! és Montenegró szakadatlan lánczolatot képezzenek, I akkor lehetetlen visszavonnunk Boszniából a sereget, különben a mint onnan kivonulunk, az ár összecsap, s az egyesülés megtörténik. (Ugy van! Igaz! a szélső balon.) De megerősít — fájdalom — ezen feltevésemben azon hódolati felirat is, melyet a herczegovinai küldöttek ő Felségének e napokban átnyújtottak, és melyre t. barátom Mocsáry már szintén hivatkozott. A hódolati feliratban ugyanis a küldöttek Herczegovinát egyenesen felajánlják ő Felségének és magokat alattvalóinak nevezik. 0 Felsége pedig — legalább mint a lapok közölték válaszát — ezen felajánlott hódolatot nem utasította vissza azon megjegyzéssel, hogy ő csak ideiglen szállotta meg, s csak ideiglenesen kívánja kormányozni. (Ugy van! a szélső balon.) Igenis én vádolom önöket, hogy Boszniát és Herczegovinát a nemzetnek akarata ellen annectálni akarják. (Ugy van! Igaz! a szélső balon.) Gróf Andrássy úgy látszik megirigylette Kaunitz babérjait, mert Törökország feldarabolása, a mely a közelmúlt korszakban végbement és Bosznia elfoglalása, szakasztott mása Lengyelország felosztásának. (Helyeslés a szélső balon.) És ha van különbség a két tény köztt: a különbség nem a mai kor és nem önök javára áll fenn. (Ugy van! a szélső balfelől.) Egy századdal ezelőtt Törökország még hatalmas állam volt, mely határainkat nemcsak dél- hanem keletfelől is oltalmazta Oroszország ellen. Ez ellenben azon időtájt még korántsem rendelkezett azon hatalmi eszközökkel, a melyeknek birtokában ma van; míg ellenben a Habsburgok birodalma sokkal nagyobb és hatalmasabb volt, mint mai nap, lévén akkor a Habsburgok egyszersmind német császárok és megtámadtatás esetén a német szövetségre is támaszkodhatván. Egy századdal ezelőtt a panszlavismus még nem létezett, és ha igen, legföljebb a czár és tanácsosainak agyában; a szláv népek nem voltak még megmételyezve általa; nem voltak még a pánszláv eszméknek megnyerve, mint ez idő szerint.! Ma a panszlavismus szálai nemcsak Magyarország, hanem Ausztria földjébe is átnyúl-