Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-18
18. országos^Ülés november 16. 1878, 217 nak. A különbség, mondom, nem önök javára, hanem Kaunitz javára esik. Önök, gróf Andrássy és Tisza Kálmán túltettek Kaunitzon. (Ugy van! balfelöl.) S mi indította önöket uraim e cselekvésre? A nemzet érdeke? Nem; mert hogy avval ellenkezőleg cselekedtek, azt kimutattam és kimutatták előttem szóló barátaim. Nem más, mint az udvari kegy hajhászata. (Zajos felkiáltások balfelöl: Ugy van! Igaz!) A politika, melyet űztek, udvari politika, nem nemzeti. (Élénk helyeslés balfelöl.) És a kik ily politikát folytatnak, azok más nevet érdemelnek, mint az ország ministerei, az ország tanácsosai nevét. (Ugy van! balfelöl.) S mi bátorította önöket uraim, hogy ne csak a nemzet közvéleményével, hanem a nemzet választottainak határozott akaratával is daczoljanak? Azon tapasztalás, melyet a múltban szereztek, hogy bár mit cselekedjenek is, mindig találnak egy szófogadó többséget, a mely tetteiket jóváhagyni kész. (Ugy van! balfelöl.) Ez az első eset, hogy intést kapnak ugyanazon többség részéről; de hogy önök ez intést meg nem értik, megérteni nem akarják, arról a t. ministerelnök ur tegnapi beszédébői meggyőződtünk. Önökön áll tehát uraim, kik a túlsó oldalon ülnek, hogy ez intést hathatósabbá tegyék. Szolgáljon például a múlt. Gondoljanak vissza uraim, hova vezette az országot azon fegyelem, azon vak odaadás, melylyel a többség a kormány iránt viseltetett. Tekintsenek széjjel minden felé; csak nyomort, csak elégületlenséget fognak látni, (ügy van! Igaz! balfelöl.) Ne kövessék uraim elődeik nyomdokát; ne igyekezzenek megtartani inkább a kormányt, mint a hazát. (Elénk helyeslés balfelöl.) Én uraim, elvégeztem beszédemet, és elvégeztem kötelességemet; önökön a sor, hogy a magokét teljesítsék. (Hosszantartó zajos helyeslés a szélső balfelöl.) Tóth Vilmos: T. ház! Szavaim félreértése folytán kívánok szólni. Én nem mondtam azt t. képviselő ur, hogy Törökország eljárása, a melyet Európa tanácsa ellenére követett, feljogosította volna Oroszországot a támadásra, hanem azt mondottam, hogy plausibilis ürügyet szolgáltatott arra. A másik pedig a mire nézve megjegyzésem van, az: hogy én egyátalában nem mondottam azt, hogy külkérdésekben — például akár eszközök, akár czél tekintetében — a kormánynak ellentétes állást lehet elfoglalni a törvényhozással. Ez a parlamentaris rendszer felforgatása lenne. Én azt mondottam, hogy én a politikai czélzatra nézve különbséget a közvélemény és a kormánypolitikája közt nem látok; hanem látom az eszközökre nézve a különbséget és azt mondottam, hogy az eszközök megválasztásában a | KÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. I. KÖTET. közvélemény rám nézve egyedül irányadó nem lehet s e tekintetben hivatkoztam a felhozott példákra. Csak ezeket kívántam megjegyezni. Szily László: T. ház! Maga a legmagasabb trónbeszéd tartalma eléggé jelzi azon rendkívüli állapotot, melyek között ezen országgyűlés megnyittatott, és melylyel tartama alatt elfoglalva leend: — de épen e rendkívüli viszonyok súlya parancsolólag kötelez és hív fel mindnyájunkat arra, — hogy feliratunkban minden túlzás nélkül ugyan, — de jellemünkhöz híven, nyíltan és őszintén, elmondjuk nézeteinket az ország jelenlegi tényleges állapotáról, — tolmácsai legyünk azon érzelmeknek, melyeket Bosznia és Herczegovina — megkérdeztetésünk nélküli és akaratunk elleni megszállása, bennünk előidézett. Én tehát nyíltan és őszintén, lehető röviden ki fogom jelölni nézeteimet, melyeket az általunk adandó feliratban kifejezni óhajtanék ; — annak kijelentésével, hogy én ezen nézeteim kifejtésében híven fogok ragaszkodni a magas trónbeszédben kijeleltekhez. (Halljuk!) Külügyi politikánkat illetőleg, — előttem már kellőbben lett előadva és bebizonyítva, hogy e háznak a külügyi politika irányára befolyást gyakorolni nem csak törvény adta joga, de kötelessége is, — és hogy e jogát gyakorolni a keleti eseményekkel szemben, lehetlenittetett, — jogainknak mély sértését képezi. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Még fájóbbá vált, a legmagasb trónbeszéd azon kijelentése által, — hogy a külügyeket illetőleg a kormány nem nekünk, de a delegatióknak adand felvilágosításokat, —- mert ezen kijelentés helyeselni látszik e ház jogainak csorbítását. Bosznia és Herczegovina megtörtént megszállását államunkra én politikailag és pénzügyileg vészesnek tartom; és ki kell jelentenem, hogy e megszállás hazánk közvéleménye és ellenszenve ellenére foganatosíttatott. Vészes e megszállás politikailag — mert ez ország elfoglalása által az eddigi békés és lehető legjobb török szomszédjaink helyett, oly szomszédot szerzünk, ki hagyományos kötelességének tekinti a szláv ajkú lakosokat valláskülönbség nélkül despotikus jogara alá hajtani, — s kiről sajnosán vagyunk meggyőződve, — hogy valamint eddig is hazánk szláv ajkú lakói közt az elégedetlenség lángját folytonosan szítani kötelességének ismerte: — úgy az általunk elfoglalt és irányunkban most is nyíltan a legellenségesebb indulatot tanúsító lakói köztt Boszniának, az ellenségeskedés tüzét folyton lángban fogja tartani: e foglalással tehát belbékénkről örökre búcsút vehetünk. Stí