Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

IS. országos ülés október Ifi. 1878. 211 De szólanom kell a berlini szerződés azon pontjáról, a melylyel monarchiánk Bosznia és Herczegoviaa elfoglalására mandátumot nyert és vállalt. És itt önként azou kérdés veti fel magát: szükséges volt-e, vagy helyesebben mondva, kikerülhető volt-e az, hogy adott viszonyok közt ezen mandátumot monarchiánk elfogadja: igen, vagy nem? Engedelmet kell, hogy kérjek Falk Miksa t. barátomtól, mert vele szemben egy plágiumot vagyok kénytelen elkövetni. 0 t. i. választói előtt, midőn e kérdést tárgyalta, hivat­kozott dr. Palackynak egy munkájára. Én kény­telen vagyok Simonyi Lajos t. képviselőtársam tegnapi állításával szemben szintén e jeles szláv történetíróra hivatkozni; s megjegyzem, hogy ezt teszem azért, mert Simonyi Lajos t. képviselő ur oly kicsinylőleg beszélt azon beékelésről, melylyel monarchiánk a Balkán-félszigeten positiót fog­lal. Mondom, Palacky egyik munkájában azt állítja, hogy soha nagyobb szerencsétlenség nem érhette a szlávokat, mint midőn a magyarok Pannon-földét elfoglalva, magokat beékelték és^a szlávok egyesülését ez által megakadályozták. Én arról, hogy beékel és által a szláv fajok egye­sülése megakadályoztatott, vitatkozni nem fogok: ahoz azonban nézetem szerint igen sok szó fér, hogy csakugyan oly nagy szerencsétlenség-e a szlávokra nézve, hogy ezen egyesülés Orosz­ország protectoratusa alatt meg nem történt ? Azt meg már egész bizonyossággal merem állítani, hogy ezen szláv fajok fejlődésére és szabadságára nézve ez egy nagy szerencsének nevezhető, De ha, kérdem, t. ház, fentartható lenne-e ezen hely­zet, ha mi egykedvüleg, ha mi nyugodtan néz­nők, miként alakul meg Oroszország protek­torátusa alatt monarchiánk határán egy oly liga, a melynek alkatrészei a természetes processus folytán csakhamar összeforrva, első sorban hazánkra, és monarchiánkra, másodsorban az európai súly­egyenre válnék veszélyessé ? Én azt hiszem t. ház, hogy e tekintetben kétség nem lehet. Kérdem, és ha nem lehet, nemlét-, nem életkérdés-e az, hogy ezen Oroszország protectoratusa alatt keletkezendő ligá­nak létrejövetelét megakadályozzuk ?Azí hiszem, a I felelet erre sem lehet kétséges, és nézetem szerint ezen egyesülés ma a legkisebb complicatióval, a legkisebb áldozatokkal két pontban eszközölhető. Az egyik Románia függetlensége és ezen függet­lenségnek európai védnökség alá való helyezése által; a másik pont —- mint mondám, a legkisebb complicatiókkal épen Bosznia és Herezegovina occupatiója által érhető el. Én elismerem, hogy sokkal kényelmesebb lenne reánk nézve az, hogy j ezen positió Törökország által védessék meg; de miután ez erre teljesen képtelennek bizonyult: a tények visszautasithatlan logicájának szigoránál j fogva, kell, hogy ezt más hatalom teljesítse; és j e más hatalom pedig ismét az általunk megvál- I tozhatlan geographiai helyzetnél fogva más, mint monarchiánk, nem lehet. (Helyeslés jobbjelöl.) Én tehát azt hiszem, hogy az önfenntartás szabta kötelesség volt az, midőn mi a berlini mandátumot elfogadtuk. És ez a főindok arra nézve, hogy én megnyugodtam Bosznia és Hercze­govina elfoglalásában; mert abban — mint mon­dám — létkérdésünk egyik, talán költséges és sok alkalmatlanságot okozó, de elkerülhetlen eszközét láttam. Habár erre fektettem is a fősúlyt, t. ház, nem mellőzhetem annak kiemelését, miszerint van még egy más nagy indok is, a melyet figyelem nélkül senkinek sem lehet hagyni, a ki szem elől tiem akarja téveszteni a monarchia nagyhatalmi állását és azon missiót, a mely elől a monarchiá­nak nem lehet, nem szabad kitérnie; és a mely missió, egy részről az orosz hatalom terjeszke­désének meggátlásäbau, másrészről a culturának keleten való terjesztésében és meghonosításában culminál. Én azt hiszem, hogy ezen missió tel­jesítése, európai szempontból véve, az osztrák­magyar monarchia létjogosultságának egyik fel­tételét képezi. És e hitem nem ma, nem tegnap kelet­kezett ; e hitem oly régi, mint a milyen régen vagyok képes gondolkodni és elmélkedni e monarchia helyzete és jövője felett; és én követője vagyok csak azon sok jeles államférfinak és publicistá­nak, a kik akkor, mikor még én újoiicz voltam a politikai pályán, igen sok jeles beszédben, sok jeles vezérczikkben és röpiratban engem arra oktattak: hogy monarchiánknak nincs mit keresnie Olaszországban, nincs mit keresnie Németország­ban (Ügy van! jobbfelöl), mert ezek hiú aspira­tiók, melyeknek tarthatatlanságát éles észszel és tollal bebizonyították, kimutatván azt is, hogy monarchiánk politikájának kelet felé kell irányul­nia. (Ellenmondás balfelöl. Helyeslés jobbfelöl.) Én követője vagyok, mint mondani szokás, az élet legnagyobb mesterének: a történelemnek, melyből azt tanultam, hogy nem volt az ország legjelentékenyebb fejedelmei közfc egy sem, ki ne igyekezett volna ez ország határait kelet és a tenger felé kiterjeszteni (ügy van! jobb felöl); és meg vagyok győződve, hogy ez fejedelmek­nél nem volt tisztán hatalmi kérdés; nem, hanem mintegy tudata és érzete volt annak, hogy nem­csak culturalis missióuknak, hanem iparunk és kereskedésünk fejlődésének, szóval anyagi érde­keinknek érvényesítését nem a nálunk műveltebb, fejlettebb és gazdagabb uyugat, hanem a kelet felé kell irányozni. (Ugy van! jobbfelöl.) És engedjen meg br. Simonyi Lajos t. képviselő­társam, kivel nekem laikusnak nehéz vitatkozni, miután ő Magyarország kereskedelmi ministere volt, de talán még is bir fontossággal reánk nézve az, hogy ne nézzük összetett kezekkel, miként foglal terrénumot Anglia és Francziaország 27*

Next

/
Thumbnails
Contents