Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

212 18. országos ülés november 16. 1878. ipara a velünk szomszédos tartományokban Salonikitől fölfelé. Higyje meg a t. képviselő ur, hogy ez bizonyos tekintetben mégis figyelmet ébresztő dolog, és hogy érdemes oda hatnunk, hogy kereskedelmi ntainkat ezen tartományok felé megújítsuk. Ez nem alterálja nézetem szerint a mi dunai kereskedésünket; sőt ez azt bizonyítja előttem, hogy miután a Duna erre nézve elégtelennek mutatkozott, kell, hogy gondoskodjunk más utakról, melyeken iparunkat és kereskedésünket fejleszteni képesek vagyunk. Igen természetes tehát t. ház, hogy én akkor, midőn azt látom, hogy külügyministerünk politikája szakít ezen traditionalis iránynyal, mely monarchiánknak csak kárt és veszteséget okozott és ezen irányban indult meg, hogy én ezen politikát csak helyesellietem. De midőn ezt teszem, óhajtanom kell azt is, hogy ezen politika keresztülvitelére oly eszközök alkalmaztassanak, melyek az ellentétes európai érdekek lehető legnagyobb kíméletével, nagyobb complicatiók kikerülésével és a lehető legcsekélyebb áldozattal érvényesíthetők. Ebből önkényt következik az is, hogy én helyeslem azt, hogy a san-stefanói békepontok módosítását nem csupán saját hatalmunk egész súlyával, hanem Európával egyetértve, az európai hatalmak hozzá járulásával igyekeztünk eszközölni. Mert bármit tartson is valaki a berlini szerződésről; egyet tagadni nem lehet, s ez az, hogy a szerződést aláirt hatalmak legalább erkölcsi kötelességet vállaltak magukra ezen szerződés végrehajtása tekintetében. Mutatja ezt maga a legmagasabb trónbeszéd is, melylyel a delegatiók megnyittattak és a melyben annyi méltósággal, mint önérzettel hungsúlyoztatik ezen szerződésnek utolsó pontig való végrehajtása; mutatja ezt az angol ministerelnöknek épen azon időben tett nyilatkozata ; mutatja ezt végre, ha nem csalódom, a franczia kültígyminister azon jegyzéke, melyet a görög kérdésben a hatalmakhoz intézett. Én, t. ház, nem tagadom, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása nagy alapot nyújt a vitára; hogy pro és contra sok argumentumot lehet felhozni s én részemről kijelentem, Imgy tisztelettel hajlok meg a velem ellenkező nézet előtt: egyet azonban — engedelmet kérek — nem birok felfogni és ez az, hogy épen azok köztt, a kik nagy aggályokat éreznek ezen occupátióval szemben, találkoznak olyanok, kik roszalják azt, hogy mi ezen mandátumot Európától fogadtuk el. Hisz, t. ház, ha csakugyan helyesek azon aggályok, a melyeket ezen occupátió felidézett: akkor nézetem szerint sokkal aggasztóbbak lennének akkor, ha ezen occupátiót nem Európa helybenhagyásával, hanem tán némely hatalmak ellenzésével hajtottuk volna végre. {Helyeslés johbfelÖl.) Azon susceptibilitásnak nincs nézetem szerint jogosultsága, mely abból indult ki, hogy ezen szerződésnél fogva az idegen hatalmaknak ellenkező felfogásból beavatkozásra nyit tért. Hiszen ez minden szerződés következése; mert minden aláiró félnek joga van felügyelni arra, hogy vájjon a másik fél megtartja-e a szerződésben elvállalt kötelességét és nem lépi-e túl a határokat; hiszen e nélkül, t. ház, európai congressus létre nem jöhetne, ily szerződés megírása pedig nem lenne egyéb, mint idő- ós papirpazarlás. {Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, méltánylom azon aggályokat, melyek az occupátió pénzügyi eredményéből keletkeznek ; senki jobban nem sajnálja, mint én, hogy a keleti kérdés megoldásának, nézetem szerint, elkerülhetlen következései megzavarják pénzügyi helyzetünket. Minden embernek éreznie kell ezen körülmény súlyát; de nézetem szerint erőt kell meríteni annak viselésére azon tudatból, hogy vannak az államnak néha magasztosabb érdekei, melyek fölötte állanak a pénzügyi érdekeknek. {Egy hang a szélső balon: Igen, az orosz barátság!) Én tudok képzelni oly politikát, t. ház, mely pillanatra kedvező pénzügyi helyzetet teremt, de következéseiben azután úgy az államra, mint annak pénzügyeire veszélyt hoz, és viszont. Hogy egy államnak kedvező pénzügyi helyzete nem elég nagy szerencsétlenség megakadályozására, mutatja legújabban Francziaország példája. Ki tagadhatja, hogy a második császárság alatt Francziaország közgazdaságilag és pénzügyileg roppant mérvben fejlődött; és ezen kedvező pénzügyi helyzet még sem volt elég erős arra, hogy megakadályozza azon szerencsétlenséget, mely ötezer milliónyi hadi sarczot és két virágzó tartomány elvesztését vonta maga után. {ügy van! a jobboldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Az alkotmány hiánya !) Én jogosultnak tartom azon aggályt, mely a ház felirati bizottságának javaslatában nyer kifejezést, és a mely azon kétkedésből ered: vájjon nem fogja-e megzavarni azon viszonyt, mely a monarchiában létezik,— a dualistikus alapot, melyet annyi nehézséggel megalkottunk. Én ezen aggályt jogosultnak tartom, de azt hiszem, hogy mindaddig, a mig az occupátió occupátió marad, ezen aggálynak tulajdonképen nincs valódi alapja; sőt tovább megyek, ha netalán a viszonyok, a körülmények, és az európai helyzet oda kényszerítené monarchiánkat, hogy ezen occupatióból annexió lenne, (Mozgás a baloldalon) én akkor sem tartanám legnehezebbnek azon feladatot, hogy Boszniára és Herczegovinára nézve oly kormányzati mód találtassák fel, mely ezen viszonyt ne alterálja. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Tán nem is lenne szükséges keresni ezen módozatot, csak választani kell azon módok közül, melyeket Európa más hatalmasságai ily viszonyok köztt már alkalmaztak és alkalmaznak. Mindamellett