Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-18

208 18. országos ülés november 18.1878. másik tért, melyet nyújt a válaszfelirat tárgyalása, és történjék itt meg az, habár más úton, a mi ott is elérhető lett volna: hogy a t. képviselőház jelentse ki, hogy az ezen kormány által folytatott politikát kárhoztatja; és azon embereket, kik ezen politikát folytatják, többé a kormányon látni nem akarja. (Helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) És valóban, azon feliratban, melyet a ház bizottsága előterjesztett, ki is vau mondva az, hogy a ház az eddig folytatott politikát, tehát ennek a kormánynak politikáját nem helyesli. De hát mily módon van ez kimondva? Általában ezen felirati javaslat külső formájára nézve is, — legyen szabad megjegyeznem, — hogy az, az eddig nálunk gyakorlatban volt szokástól egészen eltér, úgy, hogy még csak a legkisebb hasonlatosságot sem lehet e köztt és a feliratok azon proíotypja a 61-iki feliratok köztt feltalálni. Olyan ez, hogy minden tétele megsemmisíti önmagát; a mit egyik kézzel ad, azt ugyanazon pontban másik kezével visszaveszi. Egy böjti lamentátió, a mi igen sajátságos befejezést nyer a felirat végén levő franczia Napeleoni stylben szerkesztett clericális passusban. Mit mond ezen felirat? Először azt mondja: „köszönettel vettük azon legkegyesebb nyilatkozatot, miszerint a külügyminister e kérdésre nézve legközelebb az arra hivatott testületnek meg fogja adni a kellő felvilágosítást." Ebben ki van fejezve, hogy a képviselőház maga is elismeri , hogy nem ő a hivatott testület a külügyek vezetésére, hanem a delegaíió. Továbbá rámutat azon mély nyugtalanságra, melyet a boszniai és herczegovinai hadjárat az országban keltett. Azt hiszem, hogy e háznak nem az a feladata, hogy másra hivatkozzék, hanem jelentse ki, hogy maga érez nyugtalanságot és maga nem akarja tovább folytattatni ezen politikát; ne bújjék takaró alá, másra hivatkozván. Azt mondja „nem akarjuk kétségbe vonni,a megszállás ideiglenes jellegét. " Már ekként tettetni magát egy ilyen testületnek, egy ilyen ünnepélyes alkalommal, azt hiszem méltósága alatt áll. Hiszen ki kételkedik a fölött, hogy itt nem occupáezióról, hanem annexióról van most szó? Hiszen most legközelebb hallottuk, hogy azon boszniai küldöttek, a kiket itt pezsgőben förösztenek, magok uralkodójuknak, fejedelmöknek nevezik ő Felségét. Továbbá azt mondja a felirat: „Ő Felsége magas belátásának és Magyarország iránti jóakaratának bizonyára sikerül a boszniai és herczegovinai ügy egy oly megoldását találni, amely az aggodalmakat megszünteti." Igen helyesen jegyezte meg gr. Apponyi Albert t. képviselő ur, hogy ezek szerint jövőre azoktól várja az ügy szerencsés megoldását, a kik az ügyet ily szépen megcsinálták. Ez valóságos képtelenség. De ezenkívül azt hiszem, hogy ha ő Felségére magára, ha a fejedelemre bízatik ezen ügynek elintézése, ez által azt mondja ki a képviselőház, hogy lemondott saját jogáról arra, hogy ezen ügybe beleszóljon. Én azt hiszem, t. ház, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának elfogadni ezen feliratot nem jelent semmi egyebet, mint abdicátiót. És akkor legyen szabad a t, házat figyelmeztetnem azon sajnos körülményre, hogy ezen háznak tekintélye már most is igen nagy csorbát szenvedett a közvélemény előtt. Az eddigi eljárás mellett azon kitűnő eszély mellett, melyet itt, mint Hoffmann Pál t. képviselő ur mondta, az országgyűlés tiz éven keresztül mindig folytatott: körülbelül oda vitte már a maga dolgát, hogy a közvélemény alig lát az országgyűlésben egyebet, mint egy rakás embert, a kiknek tetszik az a mulatság, hogy gyűlésbe járjanak és diurnomot szedjenek fel. Bármily calamitásnak tartom, hogy megcsökkent a nép bizalma a képviselők iránt, azok iránt, a kiktől kellene várniok boldogulásukat, joguk fenntartását: még ennél is nagyobb lesz az a veszély, ezen felirat elfogadtatása esetére, azon esetre, ha a ház nem mond egy hatalmas vétót az eddigi garázdálkodás ellen, hogy a kormány, melynek kezében hagyja a hatalmat, továbbra is feljogosítva látja magát az eddigi üzelmek folytatására, a minek következménye nem lesz egyéb, mint hogy önmagával a végveszélybe fogja sodorni a nemzetet. [Helyeslés szélső balfelöl.) Pártolom azon felirati javaslatot, melyet Verhovay képviselőtársam terjesztett be. (Elénk ^helyeslés és éljenzés szélső balfelöl.) Tóth Vilmos: T. ház! A tárgyalás alatt levő válaszfelirati javaslatok mindegyikének súlypontját azon részletek képezik, melyek a kormány keleti politikájára vonatkoznak; igen természetes tehát, hogy én is e tárgygyal fogok foglalkozni; kijelentvén előre minden félreértés kikerülése végett, hogy a mit mondandó vagyok, az csupán egyéni nézetem kifolyása és abból sem a kormány, sem a párt nézeteire következtetést vonni nem lehet. Kijelentem egyszersmind azt is t. képviselőtársam Eötvös Károlylyal szemben, hogy nem azért szólalok fel, mert ő — engem tegnap — talán szabad [kimondanom, a parlamenti jóizlésnek nem egészen megfelelőieg erre provocált, de mindamellett nenu tagadhatom, hogy azon loyalitásnál fogva, melylyel én politikai ellenfeleim irányában mindenkor viseltettem és viseltetem, örvendek, hogy ezen felszólalásommal neki is egy kis szolgálatot teszek. (Halljuk!) Ő ugyanis tegnapi beszédében nagy jövendöléseket tett és nekem legalább ugy látszott, hogy