Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

H. országos ülés november 14. 1878. i?o monarchia külügyministere politikájának végezéljaként tüntette fel azt. Sőt 1876 végén a konstantinápolyi értekezlet is tárgyalásainak alapjául ezt proclamálta. Be kellett látni mindenkinek, hogy ha a háború bekövetkezik, az integritási kérdés fölött az események napirendre térnek. Kötelessége lett volna tehát a kormánynak kijelenteni, hogy ezen integritási kérdésért síkra szállni s a párisi szerződésben elvállalt kötelességének eleget tenni nem szándékozik. Ez nem történt; sőt megtörtént az, hogy gondolom 1876-ban a ministerelnök ur itten a házban világosan kijelentette, hogy a kormánynak az a politikája, hogy a keleten a hatalmi és birtoklási viszonyok meg ne változtassanak, a mi ha nem az integritás fentartását jelenti, akkor nem tudom, mit jelent. Ez el lett mulasztva. Bekövetkezett a háború. Be kellett látni mindenkinek, hogy ezen háború jelentékeny terület-változásokat fog előidézni. Ezen területváltozásoknak terjedelme igen lontos kérdés a monarchia nagyhatalmi állásának és biztonságának szempontjából. Lehetnek és vannak ez iránt bizonyára eltérő nézetek. Kötelessége lett volna tehát a kormánynak a monarchia érdeksphaeráját világosan és határozottan praecisálni; hogy ha a nemzet ez iránt máskép gondolkozik, intézkedjék addig, a mig nem késő. A kormány ezt is elmulasztotta, Jött a congressus. Hogyan gondolkozott Boszniát illetőleg a nemzet és a törvényhozás, azt mindannyian tudjuk; hogy mit határozott Boszniát illetőleg a congressus, azt is tudjuk. Kötelessége lett volna tehát a kormánynak kijelenteni, hogy Boszniát illetőleg szándékozik a monarchia külügyi kormánya a congressuson oly előterjesztéseket tenni és ezek alapján, ha megadatik, a mandátumát elfogadni. Ez nem történt, s ennek következtében ismét el lett zárva a törvényhozás és a nemzet attól, bog)' ez iránt nyilatkozzék, és határozzon mig nem késő. {ügy van! balfelöl.) Ez lett volna a jelen alkalommal a külügyek j kezelésének egyedül parlamentaris módja. Mert ugyan kérem, ha ez nem történik, minő biztosítéka van egy nemzetnek az iránt, hogy oly külpolitika követtetik, mely érdekeinek és óhajainak megfelel"? Mert hisz, ha a baj megtörtént, ha a bevégzett tényeken változtatni nem lehet: akkor az csak nem képez kárpótlást, hogy kormányát elküldi, megbuktatja? Mindezen elveknek és tényeknek súlyával j szemben nagyon csekély nyomatékkal bir azon I ellenvetés, hogy másutt a külpolitikának ily ] módon való kezelése nem szokásos. Ez nem áll. A mi nem szokásos, az az elhallgatásnak azon j rendszere, a mely itt fogonatosittatott. (ügy van! \ Igaz! bal/elöl,) Vegyük csak az érdek-sphaera kérdését! Mig mi e tekintetben sohasem valánk képesek a t. kormányt praecis nyilatkozatra birni: az angol külügyminister 1876-ban, gondolom, májusában az angol érdek-sphaerát öt pontban igen világosan és szabatosan praecisálta úgy a parlamenttel, mint az oroszszal szemben. Különben, szokásos vagy nem szokásos, én azt hiszem, hogy minden nemzetnek joga van az alkotmány keretében tetszése szerint törvényeit interpretálni, és kormányát ennek megtartására kötelezni. S ha ezen kezelésből a nemzetnek kára volt; bizonyára igen helyes, ha ezen eljárást rosszalja és jövőre nézve más eljárást követel. Azon ellenvetés sem bir előttem különös súlylyal, melyet a múlt napokban is többször hallottunk, hogy a külpolitikának ily módon való kezelése már azért sem lehetséges, mert hiszen nekünk dualisticus államformánk és két parlamentünk van, s igen könnyen megtörténhetik, hogy a két parlament ellentétes nézetben van, a mi azután a külpolitikai actiót zsibbasztaná; zsibbasztja vagy nem, a törvényhozásnak ezen joga törvényeink értelmében megvan. Ez a múlt viták alkalmával bőven és alaposan ki lett fejtve. Különben ez eshetőség ellen nincs biztosíték még egységes államban sem, a hol törvényhozási factor van; mert hiszen nagyon könnyen megtörténhetik ott is, hogy az alsó ház azt mondja: ki kell a sereget vonni Boszniából, a felsőház pedig azt mondja: anuexió kell; és nincsen jjrovisió, hogy ezen ellentétes határozatok közt az alaki egység és egyértelműség miként hozható létre. Az ilyen eshetőség ellen egyátalán paragraphusokban és papíron nincsen biztosíték. Vau biztosíték a politikai értelemben és érdekközösségben, a mi nélkül egyátalán semmi alkotmány fenn nem állhat. Én érteném különben ezt az ellenvetést, ha e kérdésben Reichsrath és országgyűlés ellenkező nézeten lett volna, és ha a kormány politikájának világos exposéja megtörtént volna a delegatióban és nem történt volna meg a parlamentben. De hisz mindnyájan tudjuk, hogy a Reichsrath és országgyűlés teljesen egy nézeten voltak. Azt is tudjuk, hogy a kormány külpolitikájának enunciatiója, ha meg is történt; megtörtént a delegatió albizottsága üléseinek félhomályában, nem pedig a nyilvános ülések teljes világában. Úgy voltunk mi a t. kormány politikájával, mint a hogy Moore Tamás gyönyörű költeményében, „Lalla Roukk"-ban, az igazhívők voltak Korassan próféta arczával, melyet rútsága miatt folytonosan sűrű fátyol födött. Egy ilyen lefátyolozott arcz a t. kormány politikája. (Tetszés a baloldalon.) Mi ezt színről-színre sohase láthattuk, sohasem szemlélhettük. És én nem habozom kimondani, hogy mindezen szabódásokbau,