Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

176 16. országos ülés november 14. 1878. mindezen csodálatos, a fejtetejéré állított alkotmányos elméletekben, melyeknek eredménye mindig egy és ugyanaz: ugyanis a kormány valódj politikáját elpalástolni, — nem láthatok mást, mint ürügyet, ezen hallgatás rendszerének fátyola alatt e

gy °ly politikát keresztül erőszakolni, melyet nyíltan kimondani, felmutatni nem mernek. {Helyeslés a baloldalon.) Nem mernek, mert a nemzet ettől elfordulna, ezt nem sanetionálná; ép úgy, mint a hogy nem adta volna meg senki a 60 milliónyi hitelt sem, ha tudta volna, hogy az minő czélra szolgál. {Helyeslés a baloldalon.) Ezen eljárás még azon esetben is méltán képezné a legszigorúbb elbírálás tárgyát, ha egy nagy eszmének, nagy politikai conceptiónak szolgálatában történnék. Én ugyan sohasem tartom helyesnek az ilyen eljárást; mert azt tartom, hogy egy nemzet önrendelkezési jogát csorbítani sohasem kell, minden nemzet üdvözöljön, vagy ne üdvözöljön saját tetszése, képessége szerint. De ha ez mégis megtörténik; ha egy kormány mintegy erőszakosan reá octroyálja a maga politikáját a nemzetre s azt keresztül viszi: ez bizonyára csak úgy menthető, ha nagy állami és nemzeti czél érhető el vele, ha mondhatni, hogy világtörténelmi gondolatnak ád kifejezést és hogy ha az egész kivitelnek egy bizonyos nagyszerűségével áll szemben az ember. De Törökország feldarabolása ép úgy mint Lengyelországé, nem világtörténelmi gondolat; még nem is a világtörténelemnek ítélete, mert peres feleket, ellenfeleket bírákká senki sem nevez ki. Boszniának occupatiója nem állami czél. A mi a kivitel mtívésziességét illeti, azt úgy hiszem, maguk sem arrogálják maguknak. {Elénk derültség balfelöl; mozgás jobbfelöl.) Egyátalán, t. ház, ezen berlini békekötés, melyben a t. kormány egész külpolitikája eulminál, egyike a legsilányabb férczműveknek, melyeket valaha államférfiúi ügyefogyottság és politikai roszakarat összetákolt. (Igaz ! Igaz! balfelöl.) Kemény vád az, t. ház, melyet kimondok, de képes vagyok azt igazolni. (Halljuk!) Ezen berlini békekötés, mely lucus a non lucendo, békességet nem csinált, úgy látszik egy teljesen végrehajthatlan és ki viheti en míí, mely nem megoldás, de csakis újabb complicatiók forrása lesz. Valóban e békekötés minden pontjában benn van a complicatió, csak olvasni kell tudni, hogy az ember megtalálja. Hogy ezen békekötést első sorban a maga egészében bíráljam, kérdem: hol van ezen békekötésben azon európai nagy gondolat, melyet a békekötés oly büszkén írt fel homlokára? Nem tudom, benn van-e ez a magyar szövegben, de a francziában benne van. Ugyau kérem európai gondolat-e az: népeket, nemzeteket úgy tekinteni, mint egy birkanyájat és őket egy akolból a másikba áthajtani? Kérdem, európai gondolat-e a mostani században, a hol folytonosan nagy államok alakulnak, a hol a kis államok teljesen életképtelenek: egy létező nagy államorganismust darabokra tömi és ezt tenni a Balkánfélszigeten, Európa legesponáltabb helyén, a hol oly complicált vallási és nemzetiségi viszonyok vannak ; kitenni ezen területet évszázadon át egy állami feloszlás és államalakulási fejlődés küzdelmeinek és vajúdásainak? De hogy átmenjek a részletekre, ott van Bulgária. Az első pont azt mondja, hogy Bolgárország bííbérviszonyban lesz a portával. Mindnyájan tudjuk azt, hogy e monarchiának külügyministere volt az, a ki leginkább sürgette Románia és Szerbia hűbéri viszonyának megszüntetését; azt mondván, hogy ezen hííbérviszony a monarchiára felette sérelmes, mert ez azon kis államoknak kiváltságot ad arra, hogy szomszédaikat zavarják és infestálják, Törökország souverainitása védvén azokat; nagykorúakká és felelősekké kell tehát őket tenni. Ha a hűbérviszony ily ártalmas, miért kellett azt Bolgárországra nézve behozni, ha pedig nem ártalmas, miért kellett azt Románia és Szerbiára nézve megszüntetni? Azt mondja az első pont, hogy Bolgárország fejedelme szabadon választatik a nagyhatalmak beleegyezésével; de először nincs meghatározva, hogy mennyi időre választatik és provisió sincs arra nézve, hogy mi történik, ha a nagyhatalmak valamelyike ebbe bele nem egyezik. Azt mondja az első pont, hogy Bolgárországnak keresztény kormánya lesz, a mi alatt én nem tudok mást érteni, mint hogy más hivatalnok nem lehet ott, mint keresztény. Ez világosan ellentétben van a békeszerződés V. pontjával, mely meghatározza, hogy vallás és nemzetiség különbséget a közhivatalok elnyerésénél nem tesz, úgy hogy a mohamedán az V. pontnál fogya hivatalképes, az I. pontnál fogva hivatalképtelen. Ez különben csak elméleti ellentét, mely a gyakorlatban nem fogja magát előadni, mert az orosz tábornokok gondoskodni fognak arról, hogy ott hivatalképes mohamedán sok ne maradjon. (Derültség baljelöl.) Ott van az apróbb államokban a consularis jurisdictio, mely Törökországban a jogszolgáltatás terén annyi anarchiának és annyi bajnak kútforrása volt; fentartatnak a külföldinek szabadalmai, melyek egy jogállam fogalmával egyáltalában nem férnek össze, és a melyek az államnak nagyon különös culturalis prognostikonát teszik; de a mi fő, fentartatnak ezen államokban a nagyhatalmasságnak politikai ingerentiái; úgy hogy ezen apró államok folytonos súrlódásoknak és versengéseknek lesznek színhelyei, azonkívül anyagilag roszul lévén situálva, utalva lesznek mindenféle cselszövényekre, hogy a létező állapotokat felforgassák. Egy szóval ismétlem tehát, hogy ezen berlini