Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-16

18. országos Illés noremlber 14. 1878. J 73 hajlandó. Felhozatott itt a t. kormány részéről a múlt alkalommal, hogy ha az esély beállana, akkor mindenesetre a képviselőház készítené elő a provisoriumot az alkotmány felfüggesztésére. Én megvallom t. ház, hogy én nem félek az alkotmány felfüggesztésétől, mert méltóztassanak nekem megbocsátani, hát micsoda ez a mai állapot? Ez nem egyéb mint alkotmányos mezbe öltöztetett absolutismus; akkor lesz legalább tiszta absolutizmus; nevén lesz nevezve a gyermek, és akkor nem élünk abban az illusióban, hogy alkotmányos életünk van. De megvallom t. ház, hogy ennek bekövetkezésétől nem tartok, mert hisz nagyon jól méltóztatnak azt tudni, hogy valahányszor Magyarországon felfüggesztetett az alkotmány és a Gresammt-Reich életbe léptettetett: rendesen lett belőle nagy háború, és ebből a háborúból lett válság a monarchiában. Ha ez bekövetkezik, megint úgy lesz most is, lesz ismét egy újabb Solferino-Sadova, és lesz pénzügyi bukás, és a mit isten ne adjon, a monarchia feloszlása; a Cassandra-szerep hálátlan, de Cassandranak igaza volt. T. képviselőház! Átmegyek már most a másik tekintetre, t. i. a pénzügyi tekintetre, a mely az aggályoknak mindenesetre egyik alapját képezi. T. ház! hosszasabban nem fejtegetem a mai pénzügyi állapotokat, engem attól felmentett a legközelebb állásáról lemondott pénzügyminister Széll Kálmán. T. ház! Mikor egy országnak pénzügyministere oly nyilatkozatot tesz, mint az tett, a mire nézve csak az a megjegyzésem, nagyon sajnálom, hogy nincs itt azon vörös székben, melyet gyászszal kellene bevonni, és abból a vörös székből mondaná el a pénzügyminister azon nyilatkozatot, mely azt értelmezi, hogy most már a Bosznia és Herczegovina occupatiója eltörülte reményét is annak, hogy a megkezdett takarékosság útján haladva, a súlyegyent államháztartásunkban pénzügyileg rendezzük. Ez, t. ház, röviden és még azt teszem hozzá, mikor e nyilatkozat gazdája ott hagyja állását, bezárja a boltot: megvallom t. ház, hogy ez annyi, mint államtönk. De azért most is, valamint mindenkor vállalkozott ember, a ki azt monda: non est desperandum, habár ideiglenesen is, demonstrálni fogja, hogy ez a nyilatkozat nem áll. T. képviselőház! Hiszen mi pénzügyileg oly derangirt állapotban vagyunk, különösen az újabban megkötött tíz éves terhes szerződésekkel, a melyek által nemzetgazdászati viszonyainkat tönkre tettük, jövedelmi forrásainkat tökéletesen megbénítottuk. Mi abban az állapotban vagyunk, hogy mi ma már valósággal napról-napra alá menő élősdi politikát követünk pénzügyileg; ugyanakkor elmegyünk Boszniába és Herczegovinába foglalni a nemzetközi szerződések és népjogok ellenére; megtámadjuk ott a békés lakosságot és most már, mikor eddig nekünk ez a tréfa benne van száz millióba: most már, ha azt megtartani akarjuk, annak felszerelése és beruházása isten tudja hány millióba fog kerülni. Ez az én nézetem szerint valóságos eszéíytelen politika; mert ha mi ebbe bemegyünk, akkor pénzügyileg megyünk tönkre. Már méltóztassanak megbocsátani, de eszembe jut I. Leopold idejéből, midőn Kolonits bibornok a bécsi camarillának azon tanácsot adta, tedd szegénynyé a magyart, és leigázhatod. Sem Bach, sem Schmerling s az azóta követett hagyományos német politica nem volt képes ezen principiumot keresztülvinni; de igenis ezen 10 éves parlamenti élet oly következetesen hajtja végre, mintha Bach vagy Schmerling uralkodnának. (Igaz ! Úgy van ! a szélső balfelöl.) Én, t. ház, nem tapasztaltam, hogy valaha az egyesek az államban annyira tönkre lettek volna téve, mint jelenleg. Sajnos, hogy a kormány ezt látni nem akarja. A kormány identifikálja magát az állammal s azt hiszi, minden rendén van, ha az államgépezet kerekei foroghatnak. De majd tapasztalni fogja, ha továbbra is a keleti politikát fogja folytatni, hogy akkor nem lesz egy fillérünk sem, mikor leginkább szükségünk lenne rá; mikor majd egy okvetlenül bekövetkezendő nagy válsággal kell szembe néznünk: mikor majd az oroszszal a harezot okvetlenül meg kell küzdenünk. Ugyanazért t. ház, én ezen politikát sem pénzügyi, sem az állam jövője iránti tekintetből nem tarthatom helyesnek. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ugyanez az oka í. ház, a minél fogva e politikáért a nemzetgyűlést felelősség egyáltalában nem terhelheti. Teljesítsük mi azon kötelességet, melyet a kormány teljesíteni elmulasztott. A kormánynak lett volna kötelessége ő Felségének őszinte tanácsot adni; rámutatni úgy a külügyi politikának veszélyeire, melyek ezen occupatióból származnak; rámutatni az ország beiállapotára s meggyőzni igyekezni ő Felségét arról, hogy nekünk hódító politikát követnünk nem szabad, nem lehet. Mi csak ugy állhatunk meg, ha a népek jogait s a nemzetközi szerződéseket tiszteletben tartjuk; ha magán dolgainkra ügyelünk s ha a szomszéd államoknak egyáltalában sem szabadságát, sem jogait meg nem támadjuk. Ez az, a mi ennek a monarchiának jövőjét és biztonságát megtarthatja. Mondjuk meg mi ezt, mondjuk meg azért, hogy a felelősség ne nehezedjék ránk. A magyar nemzet t. ház, mindenkor loyalis hűséggel viseltetett koronás királya iránt. A történelem bizonyítja, hogy a koronát annyi alkalommal megvédte : de t. ház, a mi sikerült annyiszor, hogy fog-e sikerülni mindenkor, annak titka Istennél van. Nagy vál sággal szemben nézetem szerint Magyarországnak