Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-14
146 14. országos Ülés november 11. 1878. hogy a megszállás hosszú tartamából a megszállt tartományok valóságos bekeblezése fejlődhetnék, melyben új és még súlyosabb veszélyek kutforrását látnók. Felséges Urunk! Midőn így külpolitikánk irányának gyökeres megváltoztatását kívánjuk: érezzük azon tudat súlyát, hogy az eddigi irányzatok foganatosítása már áldozatokat követelt. De ezen áldozatokért, melyek helyrehozhatlanok, nem láthatunk kárpótlást abban, ha ugyanazon tévedések folytatására újabb áldozatokat hozunk. Erezzük a nehézségeket is, melyek az eddigi irányok elhagyásával egybekötvék, sőt nem tagadjuk súlyos veszélyek lehetőségét. De mostani külpolitikának veszélyei bizonyosak; és ha választani kell az önmegadás és az önvédelem veszélye közt: életerős nemzetek nem haboznak. Csak térjen vissza a hit, hogy a monarchia érdekeinek megvédése helyes irányban eszközöltetik: és Felséged megfogja találni hű magyar nemzetében azon erkölcsi erőt, mely hatalmas államokat épít. Ezen hit helyreállítását kérjük Felségedtől; ezen támasz biztosítását hozzuk Felségednek; és él reményünk, hogy király és nemzet egymást bizalommal támogatva, meg fogják teremteni egy szebb jövő alapját. Kik egyébiránt törhetlen hűséggel és alattvalói hódolattal maradtunk császári és királyi apóst. Felségednek legalázatosabb szolgái: Magyarország képviselőháza." (Helyeslés a baloldalon.) Beadják: Gr. Ápponyi Albert s.k., Chorin Ferencz s. k., Szilágyi Dezső s. k., Bujanovics Sándor s. k., Beőthy Ákos s. k., Tomcsányi László s. k., Kubinyi Árpád s. k., Ragályi Aladár s. k., gróf Kun István s. k., Molnár Aladár s. k., Szontágh Pál (gömöri) s. k., Dessewffy Kálmán s. k., Lukács Béla s. k., Beniczky Ferencz s. k., Ivády Béla s. k., Scitovszky János s. k., Mandel Pál s. k., Bartal János s. k., Szakáll Antal s. k., báró Bánhidy Béla s. k., báró Simonyi Lajos s. k., Balogh Imre s. k., Pulszky Ágost s. k., Biró Kálmán s. k., Dr. Gombár Tivadar s. k., Simonyi Iván s. k., Pázmándy Dénes s. k. Elnök: Ezen felirati javaslat is ki fog nyomatni, a t. ház tagjai közt kiosztatni és a t, ház által kitűzött napon tárgyalás alá vétetni. Polit Mihály: T. ház! Van szerencsém a magam és elvtársaim nevében egy külön felirati javaslatot benyújtani. Kérem azt felolvastatni, kinyomatni és szétosztatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a válaszfelirati javaslatot) : „Császári és Apostoli Királyi Felség! Az egybegyűlt országgyűlés azon teljes hódolattal és öröklött hűséggel fogadta Felséged legmagasabb trónbeszédét, melylyel koronás királyának a haza javának előmozdítására irányult kegyteljes szavait mindenkor fogadni szokta. Oly válságos időben, midőn a nemzet választott képviselőitől a bel- és külviszonyok jobbrafordulását kívánja, kénytelenek vagyunk csak sajnálatunkat kifejezni a felett, hogy az ország kormányzata, melynek hivatása az országgyűléssel közreműködni, az ideiglenesség jellegével bir. Ennek hiányát érezzük mi leginkább a legmagasabb trónbeszédben említett azon nagyfontosságú ügyben, a milyen Bosznia és Herczegovina megszállása. Nem lévén a monarchia keleti politikájának czéljai iránt felvilágosítva, kénytelenek vagyunk hazafias aggodalmunknak kifejezést adni. Ha Bosznia és Herczegovina megszállása, mint bevégzett tény, további horderővel nem bírna; hazafias aggodalmaink kisebb mérveket öltenének: de ezen megszállás összefüggésben van a nagy keleti kérdés minden bonyodalmaival, melyeknek messze kiható horderejének különféle phasisai ki sem számíthatók. Ezen hazafias aggodalmunk nélkül megnyugvással tekinthetnénk a polgárosodás érdekében véghezvitt vállalatra, mely bátor hadseregünknek új dicsőséget szerzett. Teljes méltánylásunkat kiérdemelte azon vitéz hadsereg, mely nehéz fáradalmak után, ritka kitartással a legnagyobb akadályokat legyőzte s a foglalás nehéz munkáját sikeresen teljesítette. Azon keresztény népek is, melyekért honfiaink nemes vére omlott, mindenha hálás köszönettel fognak emlékezni Felséged nemes szándékaira. Ámbár mi vitéz hadseregünk hős tetteire hazafias megnyugvással tekintünk; s ámbár mi nem kevésbé örülünk azon körülménynek, hogy Bosznia és Herczegovina keresztény lakossága az ozmán uralom nyomásának terhe alól felszabadult: mindazonáltal el nem titkolhatjuk aggodalmainkat a miatt, hogy nem igen vagyunk tájékozva a monarchia keleti politikájának végczéljai felől. Nem tudjuk, ha vájjon ezen megszállás valamely magasabb eszmének a kifejezése, avagy csupán csak valamely előzetes rendszabály kifolyása-e? Nem először történt, hogy monarchiánk keleten egy nagy világtörténeti feladat keresztülvitelére vállalkozott. A midőn ugyanis az ozmán előnyomulás rohamos hullámai Bécs falaitól visszaverődtek s Magyarország a török uralom alól felszabadult; monarchiánk mindinkább kelet felé nyomult, küzdtérre szállva a keresztény népek felszabadításának magasztos eszméjeért. Azon időszakban monarchiánk a Balkánfélsziget keresztény lakosságának erős vára s oltalma vala, a mely is boldogabb jövőjét monarchiánktól várta. Azon időben monarchiánk egy nagy állam világtörténeti missiójának magaslatán állott. Hogyha ezen eszme Bosznia és Herczegovina jelenlegi megszállásánál irányul szolgál vala, s
