Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.
Ülésnapok - 1878-14
142 14, országos ülés november 11. 1878. rétegeiben a palotától le a kunyhóig elterjedt, és e jelen feliratban is tiszteletteljesen tolmácsolt aggodalmakat megszüntetni és hazai állapotaink javítására irányzott már-már tünedező reményeinket újból feléleszteni alkalmas leend. A mennyiben rajtunk álland, Felségednek ilynemű legkegyesebb szándoklatait támogatni, részünkről sem a hazafias áldozatkészség, sem a fenforgó nehézségek higgadt méltánylása hiányozni nem fog. A mindenható vegye szent oltalma alá Felséged drága életét, az ő áldása kisérje Felséged minden lépését. Kik eg} r ébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái: Magyar-, Horvát- és Szlavónországoknak országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Kelt Budapesten, 1878 november 10-én. Szlávy József s. k., a válaszfelirati bizottság elnöke. Szontágh Pál (nógrádi) s. k., a válaszfelirati bizottság előadója." Elnök: A felirati javaslat ki fog nyomatni s a t. ház tagjai közt kiosztatni. Kérdem már most, e válaszfelirat tárgyalására mely napot méltóztatik a t. ház határozni ? (Felkiáltások: Szerdán ! Csütörtökön! Szombaton!) — Hogy megközelítsük a három napot, talán csütörtökre lehetne kitűzni. (Helyeslés. Felkiáltások: Szombaton!) Különfélék lévén a vélemények, méltóztassék a t. ház határozni. Először kérdem: Méltóztatik-e kívánni, hogy a felirati javaslat csütörtökön vétessék tárgyalás alá? (Felkiáltások: Csütörtök! Szombat! Szerda!) \ — Azok, a kik csütörtökre kívánják kitűzni a tár- * gyalást, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) j E szerint a válaszfelirati javaslat tárgyalása ! csütörtökön kezdetik meg. Ennek következtében kijelentem a t. ház előtt, hogy a minapi határozat folytán Irányi Dániel képviselő ur indítványa indokolás végett szerdán fog felvétetni. Gróf Apponyi Albert: T. ház! A magam és elvbarátaim nevében én is bátor vagyok egy felirati javaslatot a ház asztalára letenni; kérvén | azt kinyomatni, szétosztatni, és a felirati bizottság által előterjesztett javaslattal egyidejű tárgyalás végett napirendre tűzetni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa a válaszfelirati javaslatot): „Felséges Császár és Apostoli Király! Mély hálaérzettel hallottuk a legmagasabb királyi trónbeszéd azon szavait, melyekben Felséged örömének ád kifejezést a felett, hogy hű Magyarországának főrendéit és képviselőit újból egybegyűlve látja, hazafias közreműködésükre újból támaszkodhatik. E királyi szavak élénk viszhangra fognak találni országszerte. Mert várva-várta a nemzet is az órát, melyben törvényes képviselői által királyához szólhat. Előtte aggodalmait feltárhatja és Vele együtt keresheti elhárítását oly veszélyeknek, minőkhöz hasonlók hazánk viszontagságteljes történetének is csak ritka lapjain találhatók. Az idők válságos jellege kifejezésre jut a kormánynak állapotában is. Felséged ministerei a már egybehívott orszüggyülésnek küszöbén lemondottak állásaikról; az ország kormánya Összeroskadt magának a helyzetnek súlya alatt; és nincs, ki a parlamenti kormányzás magasabb feladatát, a törvényhozás vezetését teljesítse. Ily körülmények között a legmagasabb királyi trónbeszéd nem részletezhette azon feladatokat, melyekre törvényhozói tevékenységünk iráiiyoztatni fog: és így mi is csupán általános készségünket fejezhetjük ki mindazon előterjesztések higgadt és beható tárgyalására, melyeket Felséged kormánya, állandó megalakulása után élénkbe adand. Hódolattal kell azonban kérnünk Felségedet, méltóztassék fejedelmi gondoskodását oda irányozni, hogy a trónbeszédben érintett sürgős természetű két tárgy, a véderőre vonatkozó intézkedés és a Horvátországgal kötendő pénzügyi egyezmény is, — már állandó jellegű kormány vezetése alatt nyerhessen elintézést; mert a törvényhozás alig kezdhetné megnyugvással érdemleges működésének bármely részét, mig egyedül az ügyek ideiglenes vezetésével megbízott ministerekkel, nem pedig az ország politikáját tervszerűleg intézni hivatott kormánynyal áll szemben. A legmagasabb trónbeszéd, az említett két tárgyún kivül csak azon európai mandátumról emlékszik meg, melyet monarchiánk képviselői a berlini congressuson Bosznia és Herczegovina megszállására és kormányzására nézve elfogadtak; sajnálatát fejezi ki a felett, hogy a feladat megoldása békés utón nem sikerült; és elismeréssel jutalmazza vitéz hadseregünket, mely a foglalás nehézségeit sikeresen leküzdötte. Felséges Urunk! Midőn e tárgyról, mely ma az egész nemzet érdeklődésének gyúpontját képezi, a trón előtt nyilatkozni készülünk: szívesen szenteljük mi is első szavainkat a hadseregnek. Mert büszkén tekintett a nemzet, büszkén néztek a monarchia összes népei azon katonai erényekre, melyeket csapataink a megszállási hadjárat fáradságaiban , nélkülözéseiben és harczaiban kifejtettek. De katonai babérok el nem rejthetik előttünk a politikai helyzet komolyságát. Fel kell tárnunk Felséged előtt aggodalmainkat hódoló tisztelettel, de azon leplezetlen nyíltsággal is, mely a trón és haza iránt kötelességünk. Nem volnánk hű képviselői a nemzetnek, ha érzelmeit most híven tolmácsolni nem iparkodnánk; és roszul viszouoznók Felséged atyai szeretetét hű
