Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

11. országos ülés november 3. J.878. 107 törvényhozó testületben hozassanak a határozatok, a melyek közt nem lévén mód azt kivenni, hogy a monarchia összes népeinek többsége mit akar, lehetetlenné válik a külügyi politikát vezetni. {Felkiáltás a baloldalon: Hát a két delegatióf) Mindjárt rátérek, Azért lett az 1868-diki törvényhozás által ezen kérdéseknek illetékes fórumául a delegatió kiszemelve, mivel igenis száz eset közül kilenezvenkilenczben, — mert a másik nem tartozik a valószínűségek sorába, — nem egy nézet lévén egyik delegatióban sem, a mely által lehetne constatálni, hogy ezen kérdésben, a mely a két államból álló egész monarchia nevében vezettetik, — melyik külpolitika tehát az« a mely bizalmat vagy bizalmatlanságot ébreszt: a delegatióban, ha máskép nem, közös szavazás útján meg lehet tudni, mit akar a monarchia két államai népeinek többsége. Tudom, fel lehet tenni — én magam is felállítottam in theoria — hogy hátha ily esetben mindenik delegatió összes tagjai egyformán szavaznak ? Elolvashatja akárki a feleleteket, a melyeket akkor nyertem, és a többség, a mely akkor e házban ült, nem az én nézetemet, hanem az arra adott feleleteket fogadta el; az arra adott feleletek alapján alkotta meg a törvényt és az akkor megalkotott törvény, míg minden factor hozzájárulásával meg nem változtattatik, törvény marad és tiszteletben kell, hogy a kormány és mindenki által tartassék. Es igaz, nem tartozik a legegyszerűbb esetek közé; de megnyugtatásul, hogy senkinek sem jut eszébe a külügyminister köpenyegébe rejtőzni, legalább nekem nem: higyje el a t. képviselő ur, hogy ha a delegatió — tegyük fel, mert hisz nem tudjuk, mi fog történni — helyesli a külügyminister politikáját, de a képviselőház ezen külügyi politikánál fogva kárhoztató ítéletet mond a magyar kormány felett: ennek nem az lesz a következése, hogy akkor a magyar kormány is magát jogosítva érzi maradni, hanem egyedüli következése lesz és lehet az, hogy az őt feleletre vonatni hivatott fórum előtt, a többséget bíró külügyi kormányzat marad; a saját törvényhozása bizalmát elvesztett magyar kormány helyébe pedig lép olyan, a mely iránt a magyar törvényhozás többségének bizalma van. Es megfordítva: lehet, hogy a politika, melyhez a kormány hozzájárult, helyeslését bírja a magyar törvényhozásnak, de nem bírja helyeslését a delegatióktöbbségének. Ez esetben maradhat a magyar kormány; és a felelősség és a parlamentarismus elvénél fogva mennie kell a külügyi kormányzatnak. Tudom, t. ház, hogy ezek bizony meglehetősen furcsa és abnormis helyzetek lennének és lesznek, ha bekövetkeznek ; de az a hatalma, — azt gondolom — senkinek sincs, és nem lehet, hogy a fennálló institutiók és törvényekből más következtetéseket húszon, mint a melyek azokban rejlenek. Már pedig, hogy mstitutióinkban ezen esélyek benne rejlenek, azt tagadni nem lehet. Hoffmann Pál t. képviselő úrban nagy aggályt keltett főleg két nyilatkozatom. Az egyik az, a melyben azt mondottam, hogy „megeshetik, hogy kell valami provisió, — hogy arról majd nyilatkozom annak idejében, — mert ezen túl is megtörténhetik, hogy lehetnek jövőre is esetek, midőn hasonló körülmények és szükségek merülnek fel." A t. képviselő ur nem hozta kapcsolatba az általam mondottakat. En, midőn azt vitattam, a mit vitatok ma is, hogy Bosznia occupatiójának és administratiójának kérdése a monarchia sem egyik, sem másik államának belügyi kérdéséül nem tekinthető ; hogy az mindaddig, míg nincs és míg nem is lehet másról mint occupatióról és ideiglenes administratióról szó: a belügyi intézkedések keretébe nem vonható és ekkor szemben a Molnár Aladár képviselő ur által kifejtettekkel azt mondottam, hogy miután oly eset, midőn a monarchiának occupálni és ideiglenesen administrálni kell valamely tartományt, a mely nem kebeleztetík be, még nem volt, de miután jövőben is, ha lesznek európai bonyodalmak, fordulhatnak elő ily esetek : midőn ezt vitattam, hozzátettem, hogy igenis meglehet és megfontolandó lesz, hogy nem szükségesek-e erre nézve bizonyos, a törvényhozásból kiinduló intézkedések. De én azt gondolom, hogy midőn ezt mondottam, ebből azt kimagyarázni, hogy én a delegationalis intézmény hatáskörének az ország jogait csorbító bármiféle irányban való kiterjesztését tervezem, legalább igazságosan nem lebet. [Helyeslés jobbról.) A t. képviselő ur egyáltalán nyugtalanítónak találta szándékaimra vonatkozólag mindazt, mit a dualistikus rendszernek a benne rejlő bajok túlfeszitése útján való veszélyeztetésről mondottam. De a képviselő ur maga is azzal végezte, hogy nincs abban semmi veszély, csak kellő tapintattal, mérséklettel és a helyzet és a körülmények megfontolásával kell eljárni Én ebben a t. képviselő úrral tökéletesen egyetértek ; csak hogy az itten némely részről hallott nyilatkozatokkal szemben attól kell tartanom, hogy a theoria nagyon is elütni szándékozik a praxistól; mert ha szükséges, a mint szükséges, a mi — bizonyosan mindenki által elismerhetőleg — nem rendszeres alkotmányos viszonyaink közt a tapintatos eljárás ; akkor azt hiszem, bármely indoknál fogva sem lehet és nem szabad oly követelésekkel előállani, melyek folytán, — legyen bár az indok magában véve a leghelyesebb és legnemesebb — azon tapintat hiányában, a monarchia alkotmányának nehézkessége összezörrenésre és összeütközésekre vezetne épen akkor, midőn szemben a képviselő ur által és a mindenki által is ismert helyzettel, annak elkerülését a tapintat is, de 14* I