Képviselőházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–november 26.

Ülésnapok - 1878-11

108 11. országos ülés november 2. 1878. szerintem a hazafiság is követeli. (Elénk helyeslés jobbról?) A t. képviselő ur bővebben belement a nemzetközi szerződések miképen tekintendő voltának taglalásába ; s bár az ellenzék más részéről ez sem ismertetett el: auuyit elismert ő is, hogy ily szerződések érvényes, vagy érvénytelen volta felett egyes törvényhozások gyakorlatilag nem dönthetnek; és én ehhez még esak azt teszem, hogy ha elfogadtatnék azon elmélet, hogy La egy nemzetközi szerződés az arra hivatott tényezők által létrejő, vagy ha épen létrejő egy Európa összes hatalmaiból álló testületnek a jogosult tényezők útján valamely megállapodása ; és ennek érvényét egyik vagy másik hatalom kétségbe vonhatná, megtagadhatná: akkor azt gondolom az Összes európai nemzetközi jognak alapja leimé megingatva. Mert azt jognak nem tekinthetem, a mire mint ultima ratióra a t. képviselő ur rámutatott, hogy akkor kénytelen magát kitenni annak, hogy a többi hatalom ellene föllépjen, vagyis provokálni a háborút. Ezen joga, hogy háborút izenjen, mindig megmaradt minden hatalomnak ; de ezen esélyen kivül a nemzetközi megállapodásokat, melyek jogosult tényezők által jöttek létre, érvényességök vagy érvénytelenségükre nézve kétségbe vonni egyáltalában nem lehet. És ugyan kérdem : mi okon és mi alapon hangzik'minden oldalról azon kárhoztató Ítélet, mely hangzik — és tán nem kellene e helyről mondanom, de nézetem szerint is alaposan hangoztatik — hogy az egyik, Berlinben volt nagyhatalom, az oroszt értem, minden módon ki akarja kerülni az európai határozatok teljesítését ; ha theoriában felállítjuk, hogy minden hatalomnak joga van ahhoz, hogy saját maga ítélje meg, kötelezőnek fogad-e el valamely nemzetközi egyezményt ? Hisz akkor nem tehetünk szemrehányást az orosz hatalomnak, mihelyt azon joggal él, a melylyel élhetni in theoria jogosítva hiheti magát; a képviselő ur nézete szerint minden hatalom hivatottnak érezheti magát, azon felállított theoria szerint esetleg maga a magyar törvényhozás is. (Mozgás a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő urnak abban tökéletesen igaza van, hogy rémíteni magát nem hagyja. Meg vagyok győződve róla, hogy ő nem hagyná magát rémíttetni akkor sem, ha valaki csakugyan rémíteni akarná: de legyen meggyőződve róla, hogy én rémíteni sem őt, sem mást nem akarok, de azt gondolom, hogy valamint a ház minden tagjának joga van elmondani, midőn nézeteit előadja — és felteszem azon oldalról, midőn a kormány nézetét megtámadja, hogy a követett eljárás rósz,- mert ennek eme, vagy ama rósz következései lehetnek és ez nem fenyegetés: úgy talán a kormánynak is, mely saját eljárását igazolja, joga vau rámutatni, hogy az ellenkező eljárásból minő veszélyek keletkezhetnének, a nélkül, hogy valaki ezért azt mondja, a kormány rémíteni vagy ijesztgetni szándékozik. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem rémítésről, nem ijesztésrőí van szó; de igenis van szó annak igen mély érzéséről, hogy igenis ma minden lépés komolyan megfontolandó: és akkor, midőn valamely lépésnek, a mely megtétetett, hibái mutattatnak ki, nem elég a kormánynak ezen hibák létét állítani: hanem szükséges rámutatni, hogy más eljárásnak ismét mik lehettek volna, vagy mik lehetnének következései. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez teljes joga, melyért fenyegetéssel, ijesztgetéssel vádolni a kormányt nem lehet. Az ellenzék mindkét oldaláról felhozatott azon tegnapi napon tett nyilatkozatom, melylyel a határozati javaslatot, melyet Molnár Aladár képviselő ur beadott, nem visszavonatni, de esak is azt kértem, hogy az afeletti döntés egy pár napra halasztassék el ; minthogy esetleg oly helyzetben leszek — Simonyi Ernő képviselő ur igen szépen illustrálta e passust — hogy tehetek oly nyilatkozatot, mely a határozati javaslatot feleslegessé teszi; s beszédemnek ép azon passusa okozott Hoffmann t. képviselő urnak is nyugtalanságot, midőn azt mondtam, hogy a külügyek köriili eljárásnak a magyarosztrák monarchiában mégis meglehetősen egyöntetűnek kell lennie. Én, t. ház, megmagyarázom mindkét irányban nyilatkozatomat, mert kapcsolatosan mondtam. Én azt gondolom, hogy senki azt tagadni nem fogja, hogy abstraete véve most a dolgokat, ha egy kormány köteles is beterjeszteni törvény szerint bizonyos iratokat , szerződéseket, mint a milyenről most szó van: meghatározni az időpontot, mely erre alkalmas, a kormánynak jogában áll; — a mivel szemben, — így van ez az egész világon, •— a törvényhozásnak jogában van belenyugodni abba, ha a kormány azt mondja, hogy most be nem terjesztheti, vagy abba bele nem nyugodni, s akkor előállnak azon kormányra nézve a parlamentarismus rendszeréből előálló természetes következmények. Ha ez áll, — pedig azt hiszem, hogy ily értelmezéssel áll; mert gyakorlatban igy van, — akkor azon törvények szerint, melyek a mi külügyeinket szabályozzák, azt hiszem, ágy kell a megállapodásnak létrejönnie, hogy már ezen magában véve fontos, de az egész politikához képest mégis mellékes kérdésben elleutétes eljárás ne követtessék a különböző alkotmányos testületek kebelében, a különböző kormányok részéről. Ez volt indoka annak, hogy a lehetőleg egyöntetű eljárásra hivatkoztam a tegnapi napon; ez volt indoka annak, hogy tegnap a nyilatkozatot csak kilátásba helyeztem. Egyébiránt t. ház, két szerződés, vagy mint utóbb ki lett oorrigálva,